Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1913-04-13 / 7. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÖ 3 gyermek elfoglalásáért. Lassan fokozatosan megsze­rettetjük a gyermekkel az otthonát. S a mily mér­tékben nő ez a szeretet, oly mértékben fogja elhagyni az a féktelen vágyódása, hogy mindenütt inkább szeret lenni, csak otthon nem. Pedagógus. A figyelmes /érj. Egy figyelmes ifjú férjjel történt meg ez az eset. — Hivatalba menet egy madárkereskedő kirakatában nagyon megtetszett neki egy papagáty. Bement a boltba, megvette a madarat és hazaküldte feleségének. Délután a figyelmes ifjú férj hazament ebédelni. Az első kérdése persze ez volt: — Megkaptad a madarat") — Megkaptam ! — felelte az asszonyka és azután neki láttak az ebédnek. Aleves, marhahús pompásan Ízlett a férjnek : de külö­nösen Ízlett neki a szárnyas.Háromszor is vett belőle a tányér­jára és a végén is nagyokat csámcsogott elragadtatásában. — Te asszony — kérdezte aztán — mi volt ez ? Kacsa ? Liba ? Csirke ? — A madár volt! — a mitte küldtél, felelt az asszony. — A papagály"? Hát te azt megsütötted ? — Meg én ! — De hiszen az a madár beszélni tudott! — Beszélni tudott!.. . Hát akkor — miért nem szólt ? V asárnap. A pénzkirály. — Meghalt a dollárkirály! így röpült szét a hir az egész világon az el­múlt heteken. Meghalt! A pénzkirály. A dollár király. Pierpont Morgan. A világ leggazdagabb embere. Az ezer milliók ura. A hires amerikai acél és vasutkirály. A ki előtt év­tizedeken át jobban hajlongtak a pénze miatt az emberek milliói, mint bármelyik más földi hata­lom előtt. És meghalt 76 éves, mondd hetvenhatéves korában. Tisztes kor, szép idő, mondjuk mi közönséges emberek, a kik az embermilliók tömegében élünk. És a kiknek halálát talán egy-két harang bus hangja jelzi majd azoknak, a kikkel csöndesen, észrevétle­nül éltünk. Küzdöttünk és küzdve reméllettünk. Az egész világon mindenütt váratlan meglepe­tést keltett a hir, Írják az újságok, hogy Pierpont Morgan hetvenhat éves korában megtalált halni. íme, mily különbség! Tehát a pénzkirálynak más az élete, mint a nincstelenség közkatonájának. És a világ azt hiszi, hogy a halála, az életkora is más. Egészen más. Hiszen 76 éves korban váratlan meglepetést kelt, hogy — meghalt. Furcsa! Mintha a halálnak parancsolna a pénzkirályság ? Mintha bizony a milliók megválthatnák a halandót a halandóság törvényeitől. Mintha igy kellene bizonyí­tanunk a halál bizonyosságát: — Mindnyájan meghalunk. Talán még Pierpont Morgan, pénzkirály ur is. Az a »talán« hát bekövetkezett. Váratlanul. Meglepetés szerűen... De bizonyosan. * A pénz, a milliók az életben is villára szúrják az embert és a nagy tömegből, a milliók és billiók­ból kiemelik. Akár érdemes máskülönben reá. Akár érdemtelen. Hát még, mikor megszámlálhatlan milli­ókról van szó. Az ezer milliók emberét, már hegy­csúcsokra emeli. S ha erről a magasságról le kell esnie... a múlandóság, az elmúlás, a halál völ­gyébe ... akkor bizony hát érezhető a meglepetés. Még a 76 év korhatáron is. No de itt, Pierpont Morgán pénzkirálynál még érthetőbb a hir lázas hullámzása, A meglepetés is. Az elmúlás is. Azt Írják ugyanis, hogy azok a milliók nem repültek a szájába az elhunyt pénzkirálynak sült galamb módjára. Egész élete a munkának volt szakadatlan láncolata. (És örökölt is apjától egy-két milliót.) De nem a két kezének munkája. Nem két kezével szerezte az ezer milliókat, milliárdjait. Nagy titok volt az ő munkájának és milliárd- jainak sikere. Lázasan, szakadatlanul leste, hogy mi­kor, hol és hogyan lehet kiaknázni a pillanatokat a spekulációra. A nagyban való spekulációra. Már gyermekkorában felcsillant ez a tehetsége. Ez a régen való szeme pillantása. Már akkor kért apjától, a ki szintén bankár volt, egy nehány ezer dollárt — kölcsön. Spekulációra. Apja először mo­solygott. Aztán úgy játszva — vágta oda neki. S ime rövid idő alatt kamatostul küldte el hitelezőjének, apjának a kölcsönt. Apjának, a ki már meg is feled­kezett, hogy neki fia — adósa. így kezdődött a spekulációra született dollár­királynak — a pénzkirálysága. * Persze ez a spekulációra való hajlam aztán izmosodott, fejlődött. Hihetetlenül lázasabb lett. Később és mindig életre-halálra ment — ez a küzdelem. Vagy mindent megnyerni. Vagy mindent elveszteni! Elveszthetett volna ő is mindent! Koldussá lehetett volna! De nyert! Nyert! Fárasztó, idegölő munkát végzett. Álmat­lan éjjeket virrasztott... Nagy finánctehetsége volt ő neki, kétségtelen. De az is bizonyos, hogy a sze­rencse, vagy is inkább a dolgok és helyzetek ala­kulása kezére járt. így vált, fejlődött ő az amerikai Egyesült Álla­mokban, főleg gazdasági téren oly erős hatalommá, hogy sokszor az egész világ pénzpiacát kezében tartotta. Legnagyobb erőssége a szerencsén kívül... a börze spekuláció. Az erők egyesítése. A tröszt rend­szer. A tőzsdei szövetkezetekkel, tehát. Aztán a vasu­tak megszerzésével. A bányák kézrekeritésével, iparvállalatokkal. Az elhunyt pénzkirály azonban nem folyt bele legtöbbször közvetlenül a piac és pénz harcaiba. Ö távolról intézte az ügyeket. Övé volt e gondolat. A terv A feltalálás. A végrehajtására mindig kiváló embereket alkalmazott. *

Next

/
Thumbnails
Contents