Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-04-13 / 7. szám
2 MAGYAK FÖLDM1VELÖ kodtak, de valósággal fosztogattak: akkor az altruista szövetkezetek sértetlenül maradtak. És megtörtént, hogy maga a központ 100 millión felüli összeggel tudta támogatni szövetkezeteit. Mig azoknak saját beszerzett üzletrészük és tartalékalapja 52 és fél milliót, a náluk elhelyezett betét közel 120 milliót tesz. És mindez apró-cseprő betétekből, a szegény emberek keresetéből való hatalom. Csudás hatalom. Ha van népnek, országnak, kormányzatnak és közitéletnek tiszta öröme — akkor ez a jelenség bizony tiszta öröm. ★ Tittoni, a volt olasz külügyminiszter mondotta, hogy biztosabb helye nincs a pénznek, hitelnek és erkölcsöknek, mint a falusi szövetkezet. Mondotta ezt az ősz Károlyi Sándor és hirdették társai, kiket kicsuíoltak, lemosolyogtak és huncut úri, grófi és aristokratikus célzatokkal vádoltak. Most már nem keli mon- daniok, bizonyitaniok. Ez a nehéz idő, ez a mai élet, ez az orkános, felbőszült pénzügyi vihar mondja, zúgja és bizonyitja. Mester. Megszűnt fegy ház. Az 1912. évi V. törvény- czikk kimondotta, hogy megszünteti a szamos- ujvári fegyintézetet és fiatalkorú bűntettesek orsz. javító- és nevelő- intézetévé változtatja. A törvény alapján hónapokkal ezelőtt megkezdték a hatalmas épület átalakítását, — melynek munkálataival már nagyjában elkészültek s az egykori fegyintézet, mint javító és nevelőintézmény már uj hivatását teljesiti. A fegyenceket időközben elszállították az ország különböző intézeteibe s nem is marad hátra belőlük több mint 80—90 olyan elitéit, kiknek ottlétére a további munkálatok befejezése céljából szükség van. A szamosujvári vár az Árpádok korában épült s az Árpádházi oklevelek is említik Gerlahida néven, mely nevet 1291 óta a tizenhatodik századig viselte. Első birtokosai Lach erdélyi vajda, a Bánffiak, Mátyás király, majd Vingárdi Geréb János voltak. Királyi adomány folytán később a váradi püspökség birtokába jutott; Martinuzzi Fráter György 1540-ben újjáépítette. Egyideig ő is a várban lakott; 1552-ben I. Ferdinánd Báthori András erdélyi vajdának adományozta. Utána Dobó István, Eger védője volt a kapitánya s mikor 1556-ban a várat feladta, a kolozsvári országgyűlés Izabella királynőnek hozományul adományozta. Az erdélyi fejedelmek alatt állandóan igen fontos szerepet játszott. Itt ki végezték Báthori Zsigmond parancsára Báthory Boldizsárt és Kovacsóczy Farkast. A fegyház helyiségei 1551 óta fejedelmi várul, 1686-tól pedig német zsoldosok laktanyájául szolgáltak. 1705-ben, a zsibói csata után, II. Rákóczi Ferenc is rövid ideig lakója volt a várnak. II. József császár 1785. október 20-án kelt rendeletével a vár hadi jellegét megszüntette és tartományi börtönné változtatta. Azóta a múlt év végéig 18.297 fegyenc volt az intézetben elhelyezve. Társalgó. Kérdések és feleletek. Alapjában véve jó gyermekünk van, de nagy hibája, hogy egy óráig sem tud otthon ülni. Az elemi népiskolából sem jön haza rendesen. Elkó- borog. Későn érkezik. Még semmi nagyobb csínt vagy kihágást nem követett el. Sokszor fogadja, hogy rendes lesz. Meg is vertük. Sírva Ígéri, hogy nem fog többé kimaradni, kiszökni, elkóborogni. De már másnap újra megrögzött hibájába esik. Mit tegyünk vele? — Jó volt volna megírni, vájjon nem egyetlen gyermek-e? Mert ez is számba veendő. Egy bizonyos, hogy a gyermek születésével hozhatja magával a kóborlási hajlamot. Azt is jó volt volna tehát őszintén jelezni: vájjon vagy az apa vagy az anya hogy és miként van az otthon szeretetével. Nem kóborló, kimaradó-e az apa? Nem szeretie a sort az anya? Nincs-e az a gyermek sokszor-mindig magára hagyatva az otthonban. Például csak parancsolják neki, hogy itthon légy. Itthon maradj. És aztán ők maguk vagy elkóborolnak vagy talán kötelességük távol tartja őket az otthontól. Elsősorban okvetlen közölni kell a tanító úrral azt, hogy a gyermek tanítás után nem érkezik haza pontosan. Lehet, hogy a tanító ur erről az elcsavar- gásról mit sem tud. Nem kell belőle nagy lármát csapni. Bizalmasan, csendesen kell az ügyről beszélni. A tanító ur fogja tudni, hogy mit kelljen tenni. Szemmel fogja ő maga is tartani. Vagy tapintatosan tartatni. Sok szülő abban a balvélekedésben van, hogy az ilyen jelenséget nem kell megmondani a tanító urnák. Mert a gyermeknek baja lesz belőle. Meg a szülőkre nézve is szégyen. Éppen az ellenkezője áll. Csak őszintén fel kell tárni az aggodalmakat. Csak igy lehet a bajon segíteni. Akár a betegségen. A baj onnan is származhatik, hogy már kezdetben és igen korán nem szoktatták a gyermeket arra, hogy a háztól engedelem nélkül, a szülők tudtán kívül ne merjen távozni. Szabadságot élvezett e tekintetben. És ez a nagy, korlátlan szabadság második és pedig rossz, bajokat okozó szokásává fejlődött. Csaknem szenvedelmévé. A mitől most már nem tud, ha akar sem szabadulni. De reá kell szorítani, hogy tudjon is és akarjon is szabadulni. Még nem késő. Csak tapintatosan és módjával kell hozzá látni a visszavezetéshez. Az engedelmességre és rendre való szoktatáshoz. Elsőben el kell vonni azoktól a gyermektársaktól, pajtásoktól, a kik bizonyosan alkalmat adnak, (sőt talán okai is) a kóborlásra. Aztán gondoskodni kell, hogy a gyermeknek otthon elfoglaltsága legyen. Jótékony foglalkozása. Vagy hogy végezze el rendesen azt a kötelességét, a mit az iskolában neki kijelölnek. A gyermeket nem szabad otthon se a szobába zárni. A levegőt, a szabadságot szerető gyermek tanuljon, mikor lehet a szabadban. Keressünk neki való foglalkozást. Számoljon be, mit tett, mivel játszott. Foglalkozása mi volt. Van ilyen elég. Ha nincs, keressünk. Ha más célból nem a
