Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-23 / 4. szám
MAGYAR FÓLDMIVELŐ 5 A Balkánról. ügy látszik, még mindig nem volt elég a vérből, a harcból a balkáni népnek. Az ifjú törököknek sem. A balkáni háború a kereszténység nevében, jegyében indult meg. íme, itt a kereszténység nagy ünnepe — a Husvét és dörögnek az ágyuk a Balkánon. Csataldzsánál, Drinápolynál és Szkutári körül folyik a harc. A görögök meg számos szigetet foglaltak el. Pedig már sem dicsőség, sem vér tenger nem változtat a háború eredményén. A hatalmak Törökországot nem engedik teljesen elpusztulni. Érdekelve vannak a hatalmak nagy tőkékkel, nagy befektetésekkel. Nem Törökországot védik ők hát, de a — maguk bőrét, tőkéjét. Törökország sorsát tehát most már nem a fegyverek, de nagyhatalmak szándékai intézik. Ez a szerencsétlen ország tudja ezt. Most már Konstantinápolyban forradalmi törekvések kerülnek uralomra. A tisztek forrongnak. A harc folytatását követelik. Ki tudja, mi következménye lesz ennek a forrongásnak. Meg a béke végleges létesülésére is. A hatalmak újabb alapot keresnek a békére, a törökök meg újabb alkalmat a háborúra. Hát mikor lesz már ennek vége? Mindig ígérik a szövetségesek is, hogy elfogadják a hatalmak döntését. Mikor arra kerül a sor — újra bömböl az ágyú. Drinápoly már nem tarthatja magát. A bolgár hadseregben is zendülések vannak. Egyszóval megint uj tárgyalási alapok, megint uj remények. Csak maga a békesség és nyugalom nem jő. * A görög királyt megölték. A balkáni események zavaros és nyomasztó hírei közé a hét közepén hirtelen lecsapott egy szörnyű jelentés: — György görög királyt Szalonikiben, sétája közben megölték. Kicsoda, miért, mily indokból vagy őrületből, arról csak találgatnak a világ minden részébe szárnyaló hírek. — A görög király ötven esztendős uralkodása alatt most érte el azt a reményt, melyet mindig táplált, visszaszerezni azt, amit a török elvett a görögöktől. Janina elfoglalása után fel is kiáltott, hogy életének legboldogabb napját érte el. Most már halott. A merénylet minden bizonnyal megdöbbenti nem csak a görögöket, de a szövetséges államok mindegyikét. És végre a nagy hatalmakat is. Hogy talán mégis csak elég már az embervérből. Elég már a rettenetes viharokból és a folytonos bizonytalanságból. Kor. — Harmincöt éves vagyok, szólt egy hölgy, aki már vagy ötvenhat éves lehetett. — Én még csak huszonhat vagyok, szólt egy hölgy, aki vagy negyvenöt tavaszt látott már. Aztán oda fordultak egy tizenkét éves leánykához: — Maga hány éves, Etel ? Etel ártatlan képpel felelt: — Óh, én csak most születtem. Gazdák világfa. A tavasz reménye és aggodalma. Rég nem rejtett méhében az érkező tavasz annyi reményt és aggodalmat, mint a mostani. A mely zöld és virágos szárnyait felénk terjeszti. — Édes jó Gondviselő Isten, mi leszen ? Az ősz sivár, mostoha, irigy volt. Lenyűgözte karjainkat, nem engedett dolgozni, betakarítani a termést. A jövendőre munkálni. Oly sok minden a tavaszra maradt. Reád, hamar múló — szeszélyes ifjú, Tavasz! Azért bizony remegve és aggodalmak közt várta az egész ország a jelentést, az első jelentést, az idei ujesztendőnek — már mint a gazdasági esztendőnek — virradtával. íme az első vetés-jelentés. A földmivelési miniszter jelentése a2 uj mezőgazdasági évről. * Az elmúlt gazdasági év végén járt nagy eső több-kevesebb megszakítással november és december hónapban is tartott. Január első napjain az eső megszűnt, de az idő néhány napig még enyhe maradt, s csak 10-ike körül fordult igazán téliesre, a midőn erős fagyok után általános havazás következett. Január végén a hó a hegyvidékek kivételével nagyob- bára mindenütt elolvadt, úgy hogy február 5-ike táján újból beállott, s március elejéig tartó erős hidegek ellen már csak kevés helyen védte hótakaró a vetéseket. Ezen idő alatt csapadék alig volt, s jobbára felhőtlen ég mellett a hőmérséklet igen alacsonyra (éjjelenkint 10—20 fokra) szállott le. Március 5.-én az idő jelentékenyen megenyhült, úgy hogy 6—8.-án már -(-15, sőt az Alföldön -(-20 fokra is felszökött a hőmérő s ez időtől kezdve egy-két esettől eltekintve éjjeli fagyok sem voltak. Az utolsó két heti csapadék mennyisége csak az északi és északkeleti határmegyékben, továbbá a Királyhágón túl egyes részein haladta meg a 10 milimétert, mig az ország középső részein és a Dunántúl déli felében csapadék egyáltalán nem volt. A kedvezőtlen, túl nedves őszi időjárás következtében az őszi szántó-vető munkálatok nagyon megkéstek, sőt — minthogy az esőzések megszűnte után rövid idő múlva beállott a fagy, — az ország egyes vidékein részben el is maradtak. Általtalános tájékoztatás céljából hű képet óhajtván adni a mai gazdasági helyzetről, külön intézkedés történt annak megállapitha- tása végett, hogy az őszi vetés alá szánt — illetve az őszi kalászosokkal rendes időjárás esetén bevetni szokott területből mennyi maradt az elmúlt ősszel bevetetlenül. Az erre vonatkozólag beérkezett (természetesen nem felméréseken, hanem csak hozzávetőleges becsléseken alapuló) adatokból megállapítható, hogy az őszi búzával rendes körülmények között bevetni szokott területből országos átlagban körülbelül 20 százalék maradt vetetlenül, a rozsból pedig mintegy 10 százalék. Enyhíti azonban a helyzetet az a körülmény, hogy ezen különben elég magas százalékú hiány nem annyira a tulajdonképeni szem termelő vidékeket terheli, hanem inkább Erdélyt és a felső hegyvidéket. Ugyanis legkevesebb (mintegy 8—10 százalék) a vetetlenül maradt terület a Duna-
