Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-23 / 4. szám
6 MAGYAR FÖLDMIVELO Tisza közén és a Duna jobb partján, vagyis a búzatermelés szempontjából legfontosabb vidékeken. Legkedvezőtlenebb volt az őszi idő a Királyhágón túli vármegyékben, hol az őszi búza alá szánt területnek csak mintegy felét tudták idejekorán bevetni. Az elvetett őszi magvak egy része (mintegy 10—15 százaléka) későn kerülvén földbe, a fagy beállta előtt nem tudott kikelni, csiraképességét azonban megtartotta, úgy hogy részben a hótakaró alatt, részben csak a március elején beállott enyhe időben kelt ki. Az ősszel kikelt vetések, a hol a februári nagy hidegben hótakaró már nem védte őket, némi fagykárt is szenvedtek, melyet a gazdák lehengereléssel igyekeztek enyhíteni, úgy, hogy a beérkezett becslések szerint a fagy által okozott károsodás a kikelt vetéseknek legföljebb 2—3 százalékára tehető. Az ősziek alól kimaradt vetésterület pótlására a folyó évben természetszerűen a szokottnál nagyobb mennyiségben fognak tavasziakat vetni. — A tavaszi vetés március 5—6.-án beállott kedvező enyhe időre az ország sik vidékein már teljes erővel meg is kezdődött. Megnehezíti azonban a munkálatokat az a körülmény, hogy ősszel a hosszas esőzések, majd a hirtelen beállott és tartós fagyok miatt több helyen szántani nem lehetett s igy a tavasziak alá kerülő föld most több munkál igényel. Az elmaradt őszi vetésnek tavaszival való pótlását a földmivelésügyi kormány az által igyekezett előmozdítani, hogy a kedvezőtlen időjárás által legjobban sújtott s vetőmag hiányában szenvedő országrészek gazdái között nagyobb mennyiségű tavaszi búza és különböző más vetőmagot osztott ki. További kedvező időjárás esetén tehát remélhető, hogy az őszi gabona területének csökkenéséből származó károsodások a szokottnál nagyobb mértékű tavaszi vetések által nagyob- bára kiegyenlíthetők lesznek. A szántási és vetési munkálatokon kivül trágyahordással és teregetéssel, hernyószedéssel, szőlőnyitással, kaszálók és lucernások fogasolásával foglalkoznak a gazdák. A sokáig tartó hideg miatt a mezőgazdaság állapota az ország legnagyobb részében visszamaradt, az őszi vetések pedig kissé megkéstek, az idő kedvezőbbre fordultával azonban a gazdák országszerte abban reménykednek, hogy a megkezdett tavaszi vetési munkálatok idejében befejezhetők lesznek, az őszi vetések pedig rövid idő alatt megerősödhetnek. Rovar és egérkárokról alig érkeztek panaszok. A hosszantartó őszi hideg esőzések következtében ugyanis a mezei egerek nagy része elpusztult. A szálas takarmánykészlet sok helyen már fogytán van, mert a jószágot ősszel korán kellett istállóba fogni. A hol a széna elfogyott, erőtakarmánnyal és szecskázással pótolják, nagyobb hiány azonban sehol sincs, úgy, hogy a legeltetés megkezdéséig a jószág szükséget szenvedni nem fog. Az igás jószág általában elég jól telelt, egészségi állapota kielégítő, kondíciója azonban a hosszas istállózás következtében gyengébb.-A- fools:. — Miért nem látjuk éjjel a napot, kérdi a tanító ur a kis fiút. — Mert akkor alszunk, — felelt okosan a diák. Háziasszony. Hogyan kezeljük a tejet? II. A fejő tiszta^ fehér köténnyel álljon a fejéshez, s előtte langyos vízzel mossa meg a kezét, a tehén tő- gyét, s a tőgy körüli testrészeket, tiszta kendővel törölje meg, s csak azután fogjon hozzá a fejéshez. A fejést felgyürött ingujakkal, száraz kezekkel kell végezni, s az első egy-két tejsugarat a földre célszerű kifejni, hogy a bimbóhoz tapadt piszok ne kerüljön a tejesedénybe. A kifejt tejet szaporán ki kell vinni, nehogy az istálló levegőjében élő élősdiek a tejbe jussanak. Másrészt a legtisztább istállónak is istállószaga van, melyet a frissen fejt tej gyorsan magába vesz. Ezért nem szabad a tejet ott addig állani hagyni, mig az utolsó tehén kifejetett, hanem mindjárt vigyük át jól szellőztetett tiszta helyiségbe. Fejés után a tejet elsősorban szűrni kell, hogy a benne levő idegen anyagokat és szennyet eltávolitsuk. Sokféle tejszürő van alkalmazásban, de a legjobban tisztit a vattával bélelt szűrő. A vatta sűrűbb lévén bármely szitánál is, a legkisebb piszkot is felfogja, s nagyban előmozdítja a tej tisztaságát. A tisztára leszűrt, fogyasztásra szánt tejet, miután azt hosszabb távolságra is kell szállítani, oly állapotban, hogy az frissen megérkezzék, le kell hűteni, mert különben meleg időben könnyen megromlik, illetve megsavanyodik. A hűtéssel egyidejűleg szellőztetjük is a tejet, s erre szükség van még télen is. Ha a meleg tejet kannába öntjük, s azokat lezárjuk a tejnek igen kellemetlen szaga és ize lesz, mert a fejlődő gázokat magába szívja. Társalgó. Hogyan szól a Szomorú fűz regéje. ? A Szomoru-fűz nem volt ám mindig, születésétől, első hajtásától fogva olyan bánatos, mint most. Eleven, mozgalmas fa volt ő, mint társai. Azok, a kik - nem szenvedtek, mint ő. íme szenvedésének regéje, története. — A megostorozott, tövissel koszoruzott Üdvözítőt nehéz keresztjével már keresztül cepelték a kálvárián. Mikorra felértek merő vér vala tövissel koszoruzott feje és megkorbácsolt szent teste. Következett — a legnagyobb, a legcsufságosabb és legkegyetlenebb halál — a keresztre feszítés. Hanem mielőtt e pribék munkához fogtak vala a katonák, egyik durva lelkű hóhérnak eszébe jut vala: — Meg kellene még egyszer ezt a királyt korbácsolni. — De meg ám, mondogatta az egyik pribék is, meg a másik. — No de mivel korbácsoljuk meg, ha otthon feledtük a korbácsot? Ám, pillanat alatt körülnéz a hegyen és jár-kél dtünőve. Egyszer csak megpillantja a Golgota hegyoldalán a Fűzet. A fűzfát. Egy szép sudár, magas fűz állott előtte. Büszkén. Dacosan vágta vissza a szél fuvalmát és suhintotta gőgös megvetéssel tovább. A katona most rákuszik a fára. Egy hatalmas ágat vág le. A mely tele van vesszővel, suhintóval. — No ez még jobb lesz, mint a mi korbácsunk.
