Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-09-28 / 22. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 3 Tiz millió magyar munkás Amerikában. Rettenetes szám! Férnek-e még mindig? Hova ömlenek még mindig a mi véreink? Tiz millió magyar munkás dolgozik vagy talán sorvad, pusztul Amerikában. A bányákban. Olyan munka közt és verejték hullásokkal, amilyen munkára itthon talán a legszegényebb ember is — elborzadna. Sem a tatár-járás, se Mohács gyászos mezeje nem kívánt akkora vérvesztést, áldozatot a magyar nemzettől. Mert elvesztek ők, — legtöbbje elveszett a magyar nemzet számára. Hiába dobog, érez a szivük velünk. Hiába küldenek haza dollárokat. Kivándorlásuk nyomában itthon pusztulnak a családok. Elhül a hitvesi szerelem. Atyátlanul maradnak a gyermekek. Oh nem, nem pótolhatja ezeket a veszteségeket, a nemzeti erő megfogyatkozását milliárd hazaküldött dollár semKivándorlók Amerikában a vasúti állomáson. Szidják e rémitő vándorlásért a kormányzatot. A politikai rendszereket. Mindig szidták. Mindig volt az, minden jelen, minden leendő kormányzatot szidni fognak. Csak egyről beszélnek legkevesebbet. Arról, hogy minden közt legnagyobb baj és a kivándorlásnak egyik főforrássa, bogy itt nálunk: Válogatósak az emberek a munkában. Nem becsülik meg kellően a kínálkozó munkát. Szégyeli és kicsinyli a munkát sok-sok ember. És elpuhult. A sült galambot várják. Hogy ölükbe hulljon a kereset. Bezzeg, ha száz keze volna, száz kézzel kapdos- nak aztán bármilyen lealázó, baromi munka után, akik a túlpartra érkeznek. Nem válogatnak. Nem panaszkodnak. Tűrnek. Izmaikat a végsőkig megfeszítik. Itt nálunk, itthon, ha valakinek nincs módos, uras keresete, ha valaki nem kap könnyű, verejtékte- len munkát, nyomban kész az elhatározás: Megyek Amerikába. Itt nem lehet megélni. És ez a hamis jajkiáltás terjed, mint az ásilás. Ez a modern idegesség, fmyásság ragad, viszi magával a gondolatokat és vágyakat. Tessék elhinni, igy van ! Csallanós esetekkel szolgálunk. Mester. Gazdák világra. Nézzünk munka után. — Tanuljuk meg a honi ipart. — Tele vagyunk panasszal, jajgatással. Van is ok reá bőségesen. Csüstül jönnek a csapások. Ám, a jajgatással, siránkozással, mit sem segítünk a bajon. De még a politikával sem. A politikából nem élünk meg. Mék párton van az igazság ? Hol a magyar igazsága? Ezek lehetnek kérdések, amint azok is. Ámde, most a legközelebbi kérdés az, hogyan él meg a magyar ember? Szinte süt a kérdés, mit tegyünk ? A felelet csak egy lehet. Nézzen minden ember fia munka után. És ha van két munkabíró keze, munkába való esze, akkor szoruljon, igyekezzen és biztosítsa magát a legközelebbi időre, hogy keresetét szaporítsa vagy éppen íezen igyekezettel, keresettel megtalálja. Itt van például a háziipar. Mindenki meggyőződhetett, aki nyitott szemmel nézi az életet, hogy Magyarországon a háziipar nem efféle játékos, szórakoztató foglalkozás többé. A magyar nép kenyérkeresete, téli munkája, legbiztosabb kisegítője és áldások forrása lett. Hát tanulja meg minden emberfia, akinek ép keze, munkaszeretete és magához való esze van. Ha van szüksége rá. Ha nincs. Hiszen tanulni nem szégyen. És kinek nincs ma szüksége a pénzre a jövedelemre. Hát hogy tanuljuk ki? Töviről-hegyire előadjuk. Több tiz esztendeje, hogy télen át nyolc hétig tartó háziipari tanításokat rendeznek az ország vármegyéiben. Ezeknek a tanításoknak célja elsősorban az, hogy a télen át, mikor a kisgazdáknak és a mezei munkával foglalatoskodó munkásembereknek igazán alig van dolga és sok a ráérő ideje, megtanulván egyik másik otthon is könnyűszerrel űzhető iparágat, a saját háziszükséglete elégíthesse ki, tehát igy pénzt takarítson meg magának. A háziipari munkának rendkívüli sok ága van. A kosárfonás, a szalmafonás, méhkasok, kákakosarak (szatyrok), gyékények fonása ; fafaragás: vellák, ge- reblyék, talyigák készítése; ciroksepsü, nyirágseprü készítése; kefekötés dobozkészités; külön az asszonyoknak a tarhonyakészités, hulladék ruhadarabokból pokróckészités és még egyéb ágak. Ha valamely községben háziipari tanfolyamot akarnak tartani, akkor ezt a szándékukat idejében, tehát most kell bejelenteni a vármegyei gazdasági egyesület titkárának, vagy a vármegyei gazdasági felügyelőnek, kik gondoskodnak a tanfolyam Szervezéséről. A háziipari ágak közül azt válaszjuk ki, amelyik viszonyainknak legjobban megfelel. Ha a határban sok a füzvessző, akkor kosarat kötünk s ha a cirok nőtt meg jól, akkor a seprükötés megtanulása indokolt. Ha sok a gyékénykötésre alkalmas káka, akkor a gyékényfonás, szatyrok kötése lesz helyénvaló. A földmivelésügyi minisztérium a támogatással öem fog késni, ha a gazdasági munkásokban és a kisgazdákban meg van a kedv és hajlandóság vala
