Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-16 / 3. szám
2 MAGYAR KÖLDMIVELÖ némultan. Mélységes nagy hallgatásban, benső haragban. Titkos, sóhajos imádságban. — Hazádnak rendületlenül! . . . — És nem jött a halál. A nagyszerű halál. A nemzet nem dőlt sírba. Vérben állottázott. Látta a sirt, melyet népek vettek körül. Az emberiség szemeiben gyászkönny ült. De a magyar életet kért. Életért élt. És él a magyar. És áll Buda még ! Él a magyar! És felhangzik újra és újra: Hazádnak rendületlenül! És száll. Hol, honnan, hova? És száll Megértve ? Vagy csak szájról-szájra ? Száll. Szép díszes paloták közt. Világváros hullámainak hömpölygéseiben. Száll ott, komoly Dunának ékes díszes partjain. Száll. De a visszhang kérdi: — Magyar-e a magyar1 És ott ... a világváros hömpölygő áradatában a magyar történet nagy alakjai, a szobrokba öntött hatalmas lelkek, a csöndes temetők megnyílt sírjai felelnek, intenek és némán szólanak . . . Ott nem magyar a magyar. Ott nincs igaz Magyarország. Ott nem lakik az igaz magyar nemzet . . . Költőiteket nem értjük. Szokásaitok maj- molás. Erkölcseitek nem magyar. Érzéseitek kalandozva bolyong idegen földeken. Hírnevetek, nagyságtok, lelketek nem magyar föld sarjából nő. Vágyódásaitok nem érti a nemzet. Külön nyelvetek, külön felfogástok, világotok van. Mindenek vagytok, csak magyarok nem! Romlásnak indult hajdan erős magyar! ~k És jő a tavasz. Mindig eljő. Most is itt van. És zsendül a magyar föld. Fü, fa, virág, madárdal, erdőzsongás, patak, folyó még mindig magyar. És megnyílik számotokra a a föld. Magyaroké-e még a föld? Amelynek lelke van. Még mindig magyar lelke van. És szól hozzátok. Messze is a tengeren túlra Ahol sok magyar van. Maroknyi magyarból rettentően sok. És szól hozzátok, itthon is. Ahol sok magyar van. Akik magyarul beszélnek és mégis idegenek. Akik palotákban, otthon laknak. És hazát nem ismernek, nem éreznek. Megértik-e? És jő az ünnep. A nagy nemzeti ünnep. Mikor kiszáll sírjából a nagy költő. Az ébresztő. A nagy jósló. A lélekben soha el nem némuló. És hozzátok fordul, nektek szól. Akik még értitek. Értitek a nagy, a hatalmas, imád- ságos szót: — Hazádnak rendületlenül! És nem jő a halál. Bodnár Gáspár. Tanácsadó. Tilos a vágányon járni. A kereskedelemügyi miniszter szigorú rendeletet adott ki, hogy a pályaőrök éberen ügyeljenek és kivétel nélkül feljelentsék mindazokat, akik a lezárt vasúti sorompókon átkelnek, vagy engedély nélkül a sineken járnak. Lehet-e a sertés tüdővószes ? A tüdővész sertésekben is előfordul, az eddigi tapasztalatok szerint azonban majdnem kizárólag csak olyan falkák- ban, melyeket tejsavóval etettek. Az ilyen sovány tej ugyanis sokszor tőgygümőkóros tehenektől származó tejjel is van keverve, s emiatt a tüdővész gombáit tartalmazza, melyek azután a sertéseket megbetegi- tik. Ez okból ajánlatos a feldolgozás alól kikerült tejet feletetés előtt felmelegiteni. Hasznos-e a varjú? Ennek a kérdésnek egész irodalma van és már Magyarországon is több ezerre menő gyomorvizsgálati kísérlet történt e kérdés eldöntésére. Mig Hermann Ottó a varjak ártatlansága mellett sorakoztatja tudományos érveit, Jablonovszky József dr., a rovartani állomás vezetője szélesebb körben végzett megfigyelés után kimutatja, hogy a vetési varjú semmiképp sem mondható kizárólagosan hasznos madárnak, mert ahol állandóan és tömegesen tartózkodik (telepesen fészkel) ott jelentékeny gazdasági kárt tehet. Ilyen kár esetén meg van okolva, hogy számát a fészkelő helyeken meg- gyéritsük. Az okozott kárral szemben okozott haszon csekély. Ahol a varjú csak ideiglenesen fordul meg, ott a legtöbb esetben teljesen közömbös. Közmondások-tára. Gazdasági közmondások. Ha rossz a takarmányod, pótold abrakkal. Kóró nem takarmány, ocsu nem abrak. A takarmányra költött pénz busásan visszajön. Takarmány szűke sovány marha. Legjobb takarmány a jó réti széna. Takarmány sohse sok. A marhád csak akkor sok, ha kevés a takarmány. Sáros széna kész betegség. Ázott széna, sovány marha. Csalamádé nem takarmány. Répát csak vagdalva etess. Vemhes marhának a legjobb takarmány járjon ki. Ha zöldet érez a marhád tavaszszal, nem akarja a száraz takarmányt enni. Párbeszéd. Két legény találkozik az utcán. Az egyik egy lovat vezet. Ez a párbeszéd fejlődik ki köztük. — Hova viszed azt a lovat ? — Lódoktorhoz. — Talán kehes ? — Nem a. — Hát talán pókos ? — Nem a. — Talán a szeme fáj ? — Nem a. — Hát akkor mi az ördögért viszed te a doktorhoz? — Hát mert az övé...
