Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-16 / 3. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 3 V asárnap. Ezernyolcszáznegyvennyolc. A magyar nép nagy lelkesedéssel emlegeti ezt a számot: 1848. Nem csoda, hiszen ehhez van fűzve az uj Magyarország születésének nagy eseménye. József nádor halála után összegyűlt országgyűlés leróván kegyeletét a nagy halott iránt, megválasztotta nádorul az ő fiát: Istvánt. De ezzel megválasztotta egyszersmind az utolsó nádort is, mert azóta a nádori méltóság elmúlt. Ezen az országgyűlésen történt, hogy Ferdinánd magyarul szólt a rendekhez. A magyar szó hallatára általános lelkesedésben törtek ki a rendek, ami Kossuthot és a haladópártot még jobban tüzelte. Annyit ki is vittek, hogy a közteherviselés, az örökváltság és ősiség eltörlése törvénnyé lett. E szerint aztán mindenki egyformán adózik, a jobbágyok egyszer és mindenkorra megválthatják magukat. Ez is nagy lépés volt, de az ellenzék nem elégedett meg vele, még azt is akarta, hogy az országot ne kormányozzák a bécsi miniszterek. Legyen független minisztere az országnak, olyan, akit a nemzet felelősségre vonhat. Legyen olyan országgyűlése, melynek tagjait a haza polgárai választják. Még sok mást is akartak, hanem azokat nem lehetett kivinni egyszerre. És mégis meg lettek nemsokára. Nagy eseményeknek kellett közbejönniök. Alig köszöntött be az 1848-ik esztendő, mikor Franciaországban kiütött a forradalom. Tüze Német- Olaszországba is átcsapott s a népek mindenütt szabadságot és alkotmányt követeltek. Ennek a hire hamarosan eljutott Magyarországba is, és Kossuth március 3.-án az országgyűlésen azt indítványozta, hogy a magyar nemzet nevében feliratot intézzenek a királyhoz, melyben követeljék, hogy Ausztriában adjon a népnek alkotmányt, nálunk pedig állítson felelős, minisztériumot. Kossuth indítványát az alsó tábla egyhangúlag elfogadta rögtön; később pedig a főrendek is. A bécsi kormány megijeded a magyarok nagy kívánságára és mivel a magyarok kívánságát teljesíteni nem akarta, a régi módi szerint azon gondolkozott, hogy a magyar országgyűlést feloszlatja. Az országgyűlés akkor Pozsonyban volt. Hanem ez alatt megmozdult a magyarság Pesten is. Mindenki lelkesedett az ország alkotmányáért s kivált az ifjúság hevült az újításokért. Mindenki azt leste, hogy a bécsi kormány mit határoz Kossuth feliratára. Ekkor hirtelen nagy dolog történt. Március 13.-án Bécsben is föllázadt a nép és alkotmányos kormányt követelt. Mikor ezt Pesten megtudták, a nép ujongott örömében és izgatott lett az egész város. Az ifjúság talpra állt és Petőfi Sándor költő, Jókai Mór, Vasvári, Irinyi több társaikkal megkezdték a mozgalmat. Összeírták 12 pontban, hogy mit kíván a magyar nemzet. Ezt kinyomatva kifüggesztették a főváros utcáin — és a közönség ezt olvasva, szintén fellelkesedett. Az összegyűlt közönségnek Jókai beszédet tartott, Petőfi pedig elszavalta legújabb versét: Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok ? Ez a kérdés válasszatok ! A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! Leirhalatlan lelkesedés fogta el az egész várost. Az nap, mikor ezek Pesten történtek, küldöttség ment Pozsonyból Bécsbe, a nádor vezetése alatt a királyhoz, a felelős minisztérium és a többi újítások megadásáért. A király már nem állhatott ellen és kinevezte az első magyar független felelős minisztériumot. — Elnöke lett: Batthyányi Lajos, tagjai: Deák Ferenc, Eötvös József báró, Eszterházy Pál herceg, Kossuth Lajos, Klauzál Gábor, Mészáros Lázár, Széchenyi István és Szemere Bertalan. Pár nap múlva a király maga hirdette ki a szentesitett törvényeket. Ezek közül fontosabbak: 1. Az országot felelős minisztérium kormányozza. 2. Az országgyűlés éveukint Pesten ül össze s az alsó ház tagjait a polgárok választják. 3. Erdély egyesül Magyarországgal. 4. A jobbágyság felszabadul, a nemesi kiváltságok megszűnnek. 5. Az ország terheit közösen viselik s a jogokat mindenki egyaránt élvezi. Ezen törvények kihirdetésével tehát megszületett az uj Magyarország. Nagy volt az öröm, nagy lett a lelkesedés ! — Magyarország azt hitte, hogy most tűnt föl a haza boldogságának napja .. . Mester. A házszám jubileuma. A szemünkben oly természetes és nélkülözhetellen házszám jubileumot ült a múlt évben. Novemberben ötszáz éves volt. Párisban 1512. novemberében próbálkozott meg egy épitész a házak számozásával. Egy negyedben hetven házat épített egyszerre és hogy könnyebb legyen az áttekintése, megszámozta a házakat. Példája soká nem talált követőkre, először 1826—65-ben rendelték el Párisban, hogy a körutak épülő házait megszámozzák. A házak rendszeres számozásáról a forradalmi kormány gondoskodott először 1789-ben. Ám rendeletét nem a forgalom megkönnyítésére adta ki, hanem azért, hogy könnyebb legyen az adók kivetése. Nemsokára Bécsben kísérleteztek a házak számozásával és 1798-ban, tehát majdnem 10 évvel a párisi példa után Berlinben is megpróbálták Eisenberg királyi titkos hadügyi tanácsos és városelnök rendeletére. O azonban igen ügyetlenül kezdte: sorba számozta Berlin valamennyi házát. Egy évvel később tértek át az utcák szerinti számozásra. Nálunk, Magyarországon is sokáig a városok is élűiről kezdték a házszámot és vitték az utolsó számig. Lehetetlenség. Orvos : — Kigyelmednek vizi betegsége van. Kancsó gazda: — Lehetetlen doktor ur 1 Tszen én soha életemben nem ittam vizet.
