Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-09-28 / 22. szám
22-ik szám, XVI. évfolyam. Szatmár, 1913 szeptember 28. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8ZATMÁR, Arany János-utoa 17. szám. ÍKLELÓS SZERKESZTŐ ÉS RlillÓTCLAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre ..........................4 korona. Fél é vre................................2 » Neg yed évre........................1 » A Mét. A képviselőház hosszú szünet után október elején újra megnyílik. Az ország nagy érdeklődéssel kiséri, vájjon az alkotmánypárt, Andrássy pártja bemegy-e a házba. Tisza miniszterelnöktől is megkérdezték, hogy mi a véleménye? — Melegen óhajtom — mondotta a miniszterelnök — hogy Andrássyék bejöjjenek az országgyűlésbe. Hogy megfogják-e tenni, azt nem tudhatom. Andrássy ugyan nyilatkozott, hogy két eshetőség lehetséges . . de nézetem szerint — úgymond Tisza — a kettő közül a harmadikat fogják választani, ha komolyan veszik a nemzet iránt való kötelességeiket. Az uj párt különben megvívta első csatáját a munkapárttal, illetőleg a kormánynyal — Zemplénben. Ott a vármegye gyűlésen a kormány iránt való bizalom nyilvánításáról nyilatkozott, illetőleg szavazott a vármegye. Százkilencven bizottsági tag az uj párt emberének bizonyult; de kétszázhuszonkét voks a kormánynak szólott. Tehát mégis Andrássy veszteségével végződött az első nagyobb csata. A Balkán ugylátszik örök tűzfészke lesz Európának. Egy-egy tflzokádóhegy mindig marad, hogy a nagyhatalmak orra alá füstöljön. Most Albániában gyűl, lobban fel újra a láng. Albániában, amelyet úgyszólván mi tettünk állammá, mi szabadítottuk fel, hogy ellensulyózója legyen a szlávság tultengésének és hátvédünk legyen a montrenegróiakkal szemben. De a szerb nem nyugszik. Az uj állam úgyszólván meg sem alakult, márérzzük a szerbek zavart, békétlenséget csináló nyugtalan kezét. A zavart ugyan a balkáni háborúból ismeretes Essad pasa kezdi, aki nyíltan pártot ütött Albánia ideiglenes kormánya ellen. A szerbek rosszul bánnak a montenegrói alattvalókkal, akik nem bírván elviselni az elnyomatást, megtámadták a határon álló szerb katonákat és a falvakba betörve, lemészárolták a szerb lakosokat. Belgrádban már az újságok a harmadik háborúról Írnak. Legújabb hir, hogy Szerbia — mozgósít. A kolera. Az ország különböző részeiből ismét rossz hírek érkeznek. így például Máramarosból, ahol egy-két kolera megbetegedés történt. A hivatalos jelentés lapunk zártakor igy szól: A belügyminisztérium közli: A bácsbodrogvármegyei Szenttamáson 2, a krassószörénymegyei Jámos 1, Illyéden 1, a temesvár- megyei Palánkon 1, a beregvármegyei Szentmiklóson 2, a fejérvármegyei Pázmándon 1 megbetegedés fordult elő. Emberül viselte magát a földmives nép, mikor a bankok, a jó hírnévnek örvendező takarékpénztárak alapjai is inogni kezdettek. Vitte verejtékét. Cseppen- kint, de vitte. Mert a magyar íöfdmives emberséges ember. És inkább éhezik, szájától vonja el a falatot, csak maradjon meg birtokában a rög és a tűzhely, melynek elvesztése az ő pusztulását, halálát jelenti. És íme, azt kell tapasztalni, hogy a kölcsönre szoruló földmivesek most hiába fordulnak a bankokhoz. Ott ugyan szóba se állanak velük. Ott ugyan pénzt nem kap. A bankok igen óvatosak. Ok, akik lépvesszőket tettek ki a föld népének, hogy a kölcsönökbe beleugorjanak; ők most szükiben vannak a pénz dolgában. Vagy szorongatják, őrzik a pénzt, hogy jobb, kövérebb üzletet kössenek. Egyik bank a másikat kisegíti, de senki nem gondol ott arra, hogy segítsék a földmives népet, mely nehéz időkben pedig őket igenis segítette hűségükkel, becsületességükkel, megbízhatóságukkal. Esetekről tudunk, mikor a bankok, ha adtak is némi kölcsönt, az jól meg van bor- sozva. Cseberből vederbe. Bankok kölcsönétól, uzsorások kezébe juttató kölcsön az. A földmives nép részére egy ments-vár maradt. Ahova bizalommal, testvéri érzéssel fordulhatnak. A hitelszövetkezetek. Ezek a falusi népnek bankjai. A melyek nem csak a rideg pénzzel dolgoznak. De vigyáznak, őrködnek a nép lelkén. Ismerik | busongó fájdalmát, tövises életét. Sorsát-
