Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-09-21 / 21. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELÖ hozni a korsóban. Polgár emberek minden teketória nélkül megcselekszik — ha rászorulnak. A hordár fogalmától irtózik a legszegényebb ember is. A gyerekkoron kezdődik az urhatnámság, a kiszolgáltatás mániája. A kunyhókban éppen úgy, mint a többi tűzhelyeken. Hogy a munka nem szégyen, arra csak a kivándorlás tanítja meg a mi embereinket. Ott a szabad Amerikában, a nagy Eldó- rádóban ... ott aztán más fogalmakat kap a magyar ember is a munkáról. Ott aztán nem szégyenli. Zsákokat hord. Még ez a foglalkozás is a himes munkák közé tartozik. Boldog lenne, ha hordárságra alkalmaznák. De szívesen íogadja a nálunk a hordárra hivatkozó munkás a íürdő szolgaságot is. A hol surul, szennyest mos. És verejtékkel keresi a falat kenyeret. De ez még semmi. Lemegy a bányák gyomrába, a hol napsugár sem éri. A hol meztelen testtel, mint modern gályarab dolgozik, nyög és sóhajt. Levelek vannak birtokunkban, a melyekben a szegény kivándorlottak azt írják, hogy nálunk a Duna- parton zsákot hordó munkások bárók, mél- tóságos urak az ő helyzetükhöz képest. A panaszkodó földmives — ur. A vasúti hordár — tőzsér. De hát ott nem ismerik kicsoda, micsoda volt. Itthon meg az egész világ rábámul. Rajta szörnyülködik. És ha az utcán teherrel, valami reparálnivalóval indulna el, akkor összedőlne minden, a mi áll és büszkélkedik. Hordárnak néznek és micsoda szörnyűség az: hordárnak lenni. Ugy-ugy! A gőgös hiúság, a munka fogalmának hamis beállítása a mi társadalmi, szociális életünknek nagy bibéje. Ez a főben járó baj. A munkátlanság és a munkahiány legtöbbször ott kezdődik, a hol a gőg, a hiúság szálai fonódnak. Az álszégyen és az élet hamis felfogása fészkelte be magát — mindenüvé. Mi különbség van a hordár és a munkás közt ? Mi különbség van az értelmi és kézimunka közt. Alapjában semmi. Mert a munka, a dolog köztöke, a melyet minden emberfiának tisztelni, becsülni és értékelni a a műveltség, a polgárosodás követelménye. _____________________________________Mester, A pióca. Tanító: Melyik állat ragaszkodik legjobban az emberhez ? Tanítvány: A pióca. Szöges Dániel biróuram az világ sorsáról. — Mindig tanétotta az én öreg papom, áldja meg az Isten még haló porában is — hogy semmi kicsiny nincs ez Hagy világban. — Ne kicsinyeljük az apróságokat, mondogatta. — Miér’, mer azér’, hogy a balha megöli az elefántot. A kis méhnek hajszálnyi fu- lánkja nagyobb daganatot puffant fel, mint a mekkora halom lenne száz méh egy rakáson. — Hát ime, mikor az filokszerába se’akartunk hinni. Mert hát a mi elbizakodott szemünk nem tudta meglátni. — A bacillus is ime . . . Pici . .. olyan, hogy megest nem láthatja a mi elkényeztetett látásunk. Bezzeg megtalálta az nagyitó üveg. A tudósnak pápaszeme. És — ne adja az Isten — az a porszemnél is apróbb élő jószág ,. . egy rövidke idő alatt nagyobb rakás halott embert rak halomba . . . mint a látható nagy ágyuk és golyóbisok. — Ne kicsinyeljétek bizo ny az apróságokat ezvilágban A nép és a kolera. II. A hóiéra — Van egy példabeszédünk, melyét rémület. szerint: »Szégyen a futás, de hasznos !« Efféle öreg szó az is, hogy: — Megijedni a gyermekek szokása, de félni, előrelátni, az emberszámban is jó. A kolerának az az első tempója, hogy megijeszti a népet. A társadalmat. Az országokat. A városokat, falvakat, embereket. A rémületet küldi egyengetőnek a maga útjára ez a tiránis, Kolera ur. A megrémült emberrel egy-kettőre elbánhat. Vigyorogva, egyszerre elbánhat. Van egy mesém, már ide igtatom. — Kegyetlen zsarnok, — szólott az igazság angyala a Kolerának, — volt szived annyi száz embert elpusztítani a faluban. — Nézd, — mondja vissza a Fekete Halál — én csak negyedrészét öltem meg. Mert negyedrészét az ijedtség, a félelem adta kezemre. Legtöbbet a piszok, a pálinka, az éjjelezés, lumpolás, meg a mértéktelen élet. Legkevesebbet én fojtottam meg önkezemmel ... a fekete kezemmel. Hát ez példázat. Mese. De a példázatban a való, az igaz, a szomorú való van. így történik. így van Úri betegség M4r ?ö*“remlítettem hogy . a szegény ember szemrehányóan lé? a hOlera moncija sokszor, többször, hogy : bizony. a kolera nem uri betegség. Hát hogy mennyire uri betegség is, onnan is kitűnik, hogy ime az újságok híradása szerint a fővárosban egy ügyvéd ember, tehát uri ember kapta meg először a kolerát. Fájdalom, nemcsak azt mondja tévesen a nép,
