Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-09-14 / 20. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 8 — Hé öreg! Hát a feleséged hol maradt? Csak nem pusztult el az istenadta? — Köszönöm a kérdésed! Hál’ Istennek egészséges. Ö még hátra maradt az asszonyokkal. Most csak mi férfiak jöttünk el széjjel nézni, hogy áll a világ, nem puszlult-e el a régi lakás, nem lépték-e át az ősi családi tűzhely küszöbét avatatlan személyek ? — Körülbelül ilyenformán felelt volna ő kelme a gólya madár, már t. i. ha beszélni tudna. A fészeknek nem volt semmi bántódása, igy hát nyugodtan térhetett vissza feleségéhez. Harmadnapra a feleségét is elhozta s hozzáfogtak a tatarozás fáradságos munkájához, kibélelték a fészek belsejét, hogy a jövő. nemzedék ne panasz- kodhassék a fölött, hogy tövises bölcsőben ringatták. Aztán a gólyamama négy tojást rakott belé, melyet közösen szépen kiköltöttek. Ekkor az apa és anya vállvetve versenyeztek a szeretet nyilvánításában, s mikor jóllaktak a kicsinyek boldogan ke- lepeltek a fészek karimáján. Milyen boldog napok is voltak ezek, sokszor déltől napestig szakadatlanul rajtuk függött a szemem, s most is várva-várom a viszontlátás édes perceit. * A gólyamadarakról olvastam egy érdekes történetet, ezt itt röviden leirom. A Sárréten történt a dolog. Egy pajkos fiú a gólyaszülők távollétében kicserélt egy pelyhes gólyafiókot egy sárga libácskával. Nemsokára megérkezett az anya egy pompás békával csőrében. A fiatalok nagy mohón nyelték el a zsíros falatot, ezt az anya leírhatatlan boldogsággal nézte s hamarjában észre sem vette a cserét. Nemsokára az apa is megérkezett egy hatalmas siklóval csőrében. Amint a fészek karimájára rászállott, rögtön észre vette a cserét. Gyanú támadt szivében az asszonyi hűség iránt. (Ilyenek a férfiak!) De nem hitt szemének. Többször is belenézett a fészékbe, de mindannyiszor hátrálni kezdett. Az asszony figyelmét nem kerülte ki a mellőzés, melyben férjem uram részesítette. Kérdezősködött is ez iránt, de a magát becsületében sértve érzett férj feleletre sem méltatta, hanem elrepült . . . Az asszonyka féllábra állott és gondolkozott. Eleinte nem vette észre a dolgot, de később ő is meglátta a libafiókot és bár tisztában állott saját lelkiismerete előtt, mégis valami nyugtalanság vett rajta erőt. Egy óra múlva megérkezett a férj vagy hu- szadmagával. A haragos férj egy pillantásra sem méltatta az asszonyt, ki csendes megadással lürte a félreértésből feíekezelt mellőzés keserűségeit. Az idegen gólyák, — valószínűleg az első fokú bíróság, — egyenkint győződtek meg a sértett férj panaszának alaposságáról, aztán elkezdtek mindnyájan kelepelni s annyi felé repültek, a hányán voltak. A férj is velők ment. Másfél óra múlva erős szárnysusogás hallatszott a levegőben. Egy nagy gólya sereg érkezett a szélrózsa minden irányából. Teljesen ellepték a közeli háztetőket, boglyákat, kazalokat. Csak úgy tar- kálott tőlük minden. A nagy sokaság dacára teljes csend uralkodott, látszott, hogy valami fontos dolog eldöntésére gyűltek össze. Ez volt a II. fokú bíróság, a legelső itélőszék. Kis vártatva előlépett egy öreg him s háromszor a fészekbe s ugyanannyiszor a mellette álló asszonyra pillantott. Példáját harminc-negyven gólya követte s mikor mindannyian meggyőződtek róla, hogy a fészekben idegen fióka is van, elkezdtek mindnyájan hangosan kelepelni, rettenetes lármát csaptak. Szegény asszony nagy zavarban volt. (Mennyit is kell az asszonyoknak tűrni.) A következő percben megszűnt a kelepelés s a szó szoros értelmében agyon vagdalták csőreikkel a gólya asszonyt. Az idegent kilökték a fészekből, a három kis gólyafiókot elvitték magukkal és a fészket szétszórták. Azóta azon az udvaron nem fészkel a gólya. Ezen esetből kitűnik, hogy a madarak szigorú erkölcsbirák, ha tudták volna, hogy a cserét egy pajkos fiú követte el, természetesen másképpen ítéltek volna, de hát a valótény kiderítése sokszor még az emberi bíráknak sem sikerül . . . Doroghy. Nagyvilága — A tizenhárom évea hős. Newyorkból Írják: Perry József tizenhárom éves kifutó fiú néhány nappal ezelőtt hazatérve látta, hogy özvegy édesanyját egy Murphy nevű hatalmas férfi ütlegeli. A fiú könyörgött Murphynek, engedje el az anyját, de a brutális ember még kegyetlenebül öklözte az asszonyt, leteperte a földre és egyik szemét kiütötte. Perry erre revolvert ragadt és négy lövést intézett Murphy ellen. Két lövés talált és a támadó, holtan rogyott össze. A rendőrség előtt a fiú a következőket mondta: — Anyámat bántalmazta az az ember, akit a legjobban szeretek. Szegény anyámnak én vagyok egyetlen támasza és úgy védtem meg, mint ahogyan az apám tette volna... Biró kezet fogott a fiúval, homlokon csókolta és elbocsátotta. A newyorki társadalom nagy érdeklődést tanúsít a fiú iránt és valósággal elhalmozza ajándékkal és pénzösszegekkel. — 150 éves ember halála. Egy redkivül érdekes ember halt meg a minap Newyorkban az ellis islandi bevándorlási állomáson. Dr. Cho Choy az illető, aki egykor Kínában, utóbb pedig Kuba szigetén lakot s állítólag 150 éves volt. A kinai Matuzsálem egy nagyobb kínaiakból álló társasággal érkezett, útban Kanada felé. Havannából jöttek s mindössze egy napot töltöttek Newyorkban, mikor az öreg ember rosszullétről kezdett panaszkodni s hirtelen meg is halt. Halála előtt még kijelentette, hogy az életkoráról szóló állítások némileg túlzottak. Érdekes, hogy az egész héttagú társaságban, akik vele voltak, a legfiatalabb ember is legalább 70 éves. Dr. Choy volt mindnyájuknak a vezetője minden tekintetben; hat lábnáb magasabb, szikár ember, kicsit hajlott, egészen kopasz. Arca ezer meg ezer ránctól gyűrött. Saját elbeszélése szerint ötven évig lakott szülőhazájában s több mint száz év óta tartózkodott Kubában, ahol honfitársai között orvosi gyakorlatot folytatott. Tekintélyes vagyonra is tett szert Társait roppant megrendítette a 150 éves orvos halála. A szerkesztő telefonja. Vannak még, akik előfizetésükre e folyó esztendőben nem gondoltak. Vagy ha ráemlékeztek is, nem küldötték be. Kérjük szívesen őket, postafordultával küldjék be a hátralékokat. Falusi. Körjegyző előtt kell azt a szerződést megcsinálni. A biztonság és nyugalom megérdemli azt a költséget. — Felvégi. A szokás szerint sz. Mihály naptól 7-kor. Reggel 5-kor. Azért mondotta az egyszeri ember sz. Mihály- kor, hogy most már 7-kor húzzák a 8-at és ötkor a négyet. Nem szentirás, de kár a hagyományt megbolygatni. Nagy okunk van, hogy a hagyományokat megbecsüljük. — Már- maros. Nagyon derült életíilosoíiával nézem én azokat az óriási munkaerőket. Hagyjunk ennek a kérdésnek békességet. — Fosta. Oda is 10 fillér bélyeggel megy. — Pacsirta. Az igazi pacsirta természetesebben és megkapóbban dalol. Tanuljon tóle. MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA. SZATMÁRON.
