Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1913-09-21 / 21. szám

XVI. évfolyam. Szatmár, 1913 szeptember 21. 21-ik szám. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre .............................4 korona. Fé l évre...................................2 Negyed évre.......................1 » A Hét. Hordárok Megalakult ■az uj párt — alkotmánypárt néven. A szintén 67-es alapon álló munkapárt szerint Andrássy pártja. A múlt vasárnap bontott zászlót az uj párt; tekinté­lyes és nagy közönség jelenlétében és tüntetéssel hirdették ki a párt programmját. Hogy miért alakult t. i. Mit akar és mily eszközökkel törekszik a hazát szolgálni. Az ellenzék örül az uj pártalakulásnak — Írják, mondják, mert az uj alakulás/ a politikai helyzetet kimozdítja a jelen holtpont­jából. Sokan azt hiszik, hogy alkalmat ad az ellenzéknek, hogy helyét elfoglalja és küzdjön az alkotmányért. Mások azt hiszik, hogy Andrássy programmja szép és nemes álmok, a jóhiszeműség napsütésében jelennek meg, de félő, hogy az élet, a politika hamar kiábrándulást hoz. Egy bizonyos, hogy nagy, komoly törekvések megindítója az uj párt. Szünö/élben a kolera — mikor e sorokat Írjuk. Csak gya­nús betegek vannak még. És a vi­dékről is, mindenünnen örvendetes hírek érkeznek. A fővárosban ugy- látszik sikerült a kérlelhetlen és sürgós intézkedésekkel legalább is a gyilkos rohamot, a vész áradásszerü elterje­dését megakadályozni. A vidéken is megtettek minden óvó­intézkedést. Hála Istennek foganatja is van De el ne bízzuk magunkat! Nekünk természetünk, hogy a vész pillanatában nagyot ugrunk, mindent kész vagyunk megcselekedni a veszedelem ellenében. De ha egy kis javulást veszünk észre, ha az első rémhírek hatása alul szabadulunk : megint ott vagyunk, hogy gondtalan és sokszor vakmerőséggel hagyunk abban minden tevékenyséyet és védelmet. A mi újságunk mai száma bőven foglalkozik a kolera minden eshetőségei­vel, ellene való védekezés módjaival és reá vonatkozó dol­gokkal. Jól szívleljük meg. 4 tnvnlf-hnlnnv megegyezés talán a napokban már d megtörténik. Azt hiszik európaszerte, hogy ezen egyezkedés nyomán egyszersmind létrejön a török­bolgár véd- és dacszövetség. A bulgár inkább a török barát­ságát keresi most már, mint egykori szövetségeseiét, kik annyira kizsákmányolták és hálátlanok voltak. Drinápolyt és Ivirkilisszét is ennek a véd és dacszövetségnek reményéi) n engedik át a bulgárok. Annyi dicsőségnek és hősiességnek emlékét és szenvedéseit. — A balkáni zivatar elmúltát min­den európai hatalom várja. Nincs kedvük most már újabb bonyodalmakra. A nyugalmat, a békét nem kockáztatja se az orosz se n francia. A békesség gondolata tölti el most a nemzeteket. Hiszen előttük áll a nagy gazdasági küzdelem, melyből bizony minden nemzetnek bőségesen jut része. nem vagyunk, mondotta két munkás a házi­gazdának, a kinek udvarán dolgoztak. És a ki kérte, hogy a kevés helyrehozásra szoruló kádat vigyék a közeli szomszédba, a hol a mester műhelye van. Bizonyára nem ingyen és jutalom nélkül. Magában véve jelentéktelen, kicsi dolo ez a jelenség. Csak egy csepp. De ebben cseppben visszatükröződik a mai átlag mun­kások egész gondolkodása, lelkülete, féirebil- lenő felfogása a munkásnépnek. Itthon. Igen itthon, Magyarországban, a hol a munkahiányról panaszkodnak. Ahol a mun­kások ezre és ezre (akik csak nem rég le­feszített mellel srófolták hihetetlen magasra a munkabért) dolog nélkül csatangolnak vá- rosról-városra. És városokban utcáról-utcára. Itthon, igen nálunk, a hordárra utalják fiatal, alig legényszámba szökött munkások az olyan munkát, a mit jómódú gazdák is maguk el­végeznek minden gondolkozás nélkül. Mert se nem piszkolódik be a kezük vele, se ujjaikról nem hull le az arany gyűrű. Mert a munka, légijén az bármilyen természetű, nem szégyen. Ha tisztességes, ha emberséges. És az szégyelheti magát, a ki a dolgozó em­bert lenézi. Kicsinyli vagy megszólja. Az ám, de ezt a nagy igazságot, ezt a arany igét a szabad Amerikában hirdetik. Nálunk csak az elemi népiskolák olvasóköny­vében van papirosra nyomtatva. És csak azért tanulják, hogy az életben -éppen ellen­kezően cselekedjenek. I Mi nálunk a cseléd már szégyel vizet

Next

/
Thumbnails
Contents