Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-09-14 / 20. szám
MAGYAR FÖLDMIVELO 5 A baj maga nem mindig a legnagyobb baj. A legnagyobb bajt, a pusztító veszedelmeket, az igazi csapásokat rendszerint a baj kicsinylése, semmibe vevése, sőt egyenest való beleugrása okozza. A bajnak, a már fellépő veszedelmeknek, ragályoknak, koleráknak, fekete halálnak a legbiztosabb fékezője, megakadályozója a megelőzés. az óvás. Tehát azon intézkedések, mik elvágják az útját a terjedő betegségeknek, bajoknak. * Hát itt az ideje, hogy a magyar nép is szedje össze magát. Annyi csapás közt ne veszítse el a fejét. Hallgasson az okos, jó és meggondolt szavakra. Azért mi gyakran fogunk Írni erről a dologról. Apróra szedjük majd azokat a védő és oltalmazó, a tudománytól is nyújtott eszközöket, módokat, a mikkel a közelgő veszedelmet — Isten segítségével és emberi előrelátással, ha meg nem is akadályozzuk, de minden bizonnyal szárnyát szeghetjük. Pedagógu«. Előzzük meg j “W" ”«P m%T f™011 híres tuzoltonep. luzveszedeCl bajt. lemkor tudja, hogy az a legkisebb kár a kárban is, ha csak a kigyult ház fog elpusztulni. Azért nem fordítja minden erejét, készletben levő vizét csupán az égő házra, bár ott van az egyik szeme, keze. De elvágja útját, ha mindjárt a még épségben levő házak tetejét is feláldozza, leveri. Barázdát vág neki, útjába áll és sokszor csudá- san köti egy helyre a veszedelmet. Akkurátosan van a nagy járványokkal is. A kolera betegségek ellen való védekezésben is. A veres kakashoz hasonlóan terjeszti öldöklő szárnyait a fekete halál is. Sorompót kell feléje, előtte ereszteni, hogy megállítsák fütyörésző, irgalmatlan útjában. De miként a tüzek alkalmával csak együttes, egységes védelem segíthet, úgy itt is, a kolera terjedésénél csak együttes, jól felkészült és megértett mozgalom, cselekvés, megelőző vagy más bajokat gyógyító cselekvések vezethetnek eredményre. Azaz, hogy mindenki eszénél legyen, mindenki tisztába legyen azzal, mit kell tennie. Ne kicsinyelje senki a legapróbbnak látszó intézkedéseket. Hiszen egy barackról, egy fertőzött szilva szemről, egy pohár vízről is veszedelem borulhat családokra, községekre és vidékekre! A nép ajkáról sokszor hallot- Csak a népet! la™, hogy ime: — A Kolera ur is csak a szegény embert, a népet keresi fel! Azon zsarnokoskodik. Annak ajtai előtt ácsingózik. Bezzeg az urakat nem bántja! Pedig jó lenne belátni, hogy igenis, éppen a nép nem törődik a tisztasággal például, ami pedig Kolera urnák a legeslegnagyobb ellensége. A nép nem akar hinni a veszedelemben, csak mikor már a ház teteje ég, csak mikor a fekete halál már ott suhogtatja barna szárnyait a tűzhelyeken. A nép nem vigyáz arra, mit iszik és mennyit iszik. A nép gúnyolódik, ha kisebb, apró intézkedésekre kényszerítik. Hát persze, hogy a népet fogja felkeresni a Kolera ur is, mint felkeresi a darázs az édes szemű szőlőt. A patkány a piszkos házat és rendetlen kamarát. Pedig jó lenne belátni, hogy Kolera ur az úri népet is felkeresi, elragadja. És éppen azért, mert az urak is hiába védekeznek, ha egyszer a köröttük, közöttük lakó nép mit sem törődik a baj megakadályozásával. A magyar nép meg igen hajlandó a bajjal való nemtörődömségre. Lesz, ahogy lesz. Máskor is vót. Majd holnap. Ráérünk. Csak akkor kapdos aztán, mint Bernát az istennyila körül, mikor már — késő. Mátyás király restjei ma is élnek. A cséplőgép. Vau Tordán egy nagyon régi fahíd, mely arról nevezetes, hogy abban egyetlen egy vas alkatrész sincsen. Egyszer egy ménkő nagy cséplőgépet akartak áthajtani a falúdon, de a hidőr feltartóztatta a súlyos terhet, félvén, hogy leszakad a hid. Meghagyta a kocsisnak, hogy várja meg, mig a tanácstól megkérdezi, hogy át szabad-e engednie a cséplőgépet. A hidőr sokáig elmaradt, a kocsis elunta magát és szépen áthajtott a teherrel a túlsó oldalra. Alig ért át, jött nagy haraggal a hidőr és reá ripakodik: — Hogy mert kend áthajtani a cséplőgéppel?! A tanácsnál azt mondták, hogy a hid okvetlenül le fog szakadni. Hajtson kend vissza azonnal, a törvény nevében. Háziasszony. A konyhakerti termények teleltetése. II. Ha vetőmagnak való burgonyát akarunk eltenni, legjobb és legbiztosabb, ha gödörbe raktározzuk el. A gödröt a kertnek valamely magasabb és félreeső, nyugodt helyén, például fák közölt, kerítés vagy ösvény mellett árnyékos, de száraz helyen ássuk meg s a kiválogatott egészséges, magnak való burgonyát abba rakjuk bele. Amikor a gödör — amelynek mélysége körülbelül egy méter, hosza ellenben a burgonya mennyiségéhez és a helyhez mérten tetszésszerint lehet — megtelt, reáhuzzuk jól elaprózva a földet és pedig a fenékről felkerült tisztább és soványabb altalajt. Szalmát a gödörnek se a fenekére, se az oldalára, se a tetejére ne tegyünk, ellenben, ha a föld jó omlós, homokos, folyassuk azt a reáhuzásánál, amennyire csak lehet, a gumók közzé. Szellőztető sem kell, ellenben, ha a fagyok bekövetkeznek, fedjük be a gödör földjét jó vastagon száraz szalmás trágyával, falevéllel vagy törek- szalmával. Ily módon a burgonya május végéig, júniusig is eláll, a nélkül, hogy megpenészedne vagy csírázna, a vetőmaggumónál pedig ez a fő. A paradicsom, paprika, uborka télire való el- tevési módjai igen ismertek s igy legfeljebb a diny- nyéről és tökről említjük meg, hogy vannak olyan úgynevezett téli fajtái, amelyek jól eltarthatok tavaszig és fagymentes pinceszerü helyen. Ilyen például a máltai téli dinnye és az Angourien vagy »istengyalulta« tök.
