Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-09-07 / 19. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÓ 7 — Mit jósol Sziriusz? Sziriusz időjós a legközelebbi hónapokban a következő időjárást jósolja: Szeptemberben több szép nap Ígérkezik, de nagyszárazságtól itt sem kell nagyon félnünk, mert ez a hónap is csapadékos jellegű lesz és több helyen zivataros esők várhatók, az ország nagy részében esni fog, de ezek a zivataros esők nem fognak hosszasan tartani, ismét szép napok jönnek. Itt szintén lesznek erős lehűlések, északi viharos szelekkel. Szeptember 22-től igen kritikus idők érkeznek; esős, hűvös, viharos itt-ott hócsapadékokat fogunk látni, különösen a hegyes vidékeken. Ha azonban az idő hőemelkedéssel jönne, úgy zivataros eső fog bekövetkezni és jéggel keverve fog esni az ország több részében. Októberben az időjárás elég szép és kedvezőnek mondható, különösen 22-ig, ettől kezdve feltűnően megváltozik; hideg szeles napok Ígérkeznek, több helyen kisebb havazások várhatók s éjjel fagytól kell tartanunk. Több nap száraznak mondható. Ilyen időjárás várható augusztus 6-tól október 22-ig. Majdnem minden hónapban Ígérkezik kisebb- nagyobb földrengés, amelyből mi is részesülünk, vagy hazánkat is érinteni fogja. Persze ez a jóslás is sokszor cserben hagyott és cserben is hagy ezután is. — Mikor kell berukkolni? A hadvezetőség már megállapította az újoncok bevonulásának napját és pedig a rendes sorkatonasághoz tartozó újoncok október 1-én, a póttartalékosok pedig október 9-én fognak bevonulni. — Két embert megölt a kutgáz. Megrendítő szerencsétlenség történt Kodra László bérkocsitulajdonos udvarán. Kodra László udvarán megtágult a szivattyús kút csöve. Kodra felbontotta a kutat, hogy a cső vaskötését az arra szolgáló csavarral megszorítsa. A felbontott kútba létrát bocsátott le és mig ő a kút szélén egy csapófa segítségével a létrát tartotta, 12 éves László fia lement a létrán, hogy a csavart megszorítsa. Alig haladt azonban a gyerek néhány fokot a lépcsőn, hirtelen megszédült és belel'ordult a vízbe. A kétségbeesett apa segélykiáltásaira előszaladt az udvaron dolgozó kocsis, Petruska György 24 éves legény és lesietett a létrán, hogy a kisfiút, ki azonnal elmerült a kút vizében, kimentse. Alig' haladt azonban néhány fokot az életmentő legény, ő is belefordult a vízbe. Kodra László végső kétségbeesésében elengedte a létrát és segíteni próbált gyermekén és kocsisán. Azonban minden kísérlet eredménytelen volt. Alig telt bele őt perc, hogy a két szerencsétlen áldozat beleeset a kút vizébe, mire kiemelték őket onnan, de akkor már egyiköjükben sem volt élet. Valószínűnek látszik, hogy a rettenetes tragédiát a kutból felszivárgó mérges ammóniák-gáz okozta, amely a két áldozatot elbóditotta. Háziasszony. A konyhakerti termények teleltetése. I. A konyhakerti termények sok jövedelmet adnak. Aki annak termesztésével foglalkozik, tudnia kell, hogy hogyan bánjék velük, hogyan raktározza el télire. Mert ha nincs jól éltévé, megromlik s az egész munka nem ér pénzt. Az egyes növényeket a beéredés vagy elkészültségük sorrendjében kell eltenni, például: julius, augusztus hóban hüvelyesek, a borsó, lencse, bab, azután a hagymafélék, burgonya, paradicsom, paprika, uborka, dinnye, tök, végül káposzta, gyökér és répafélék. A hüvelyeseket teljes beéredés után tövestől felszedjük, kicseréljük, vagy fejtjük s jó megrostálás, szelelés és szárítás után zsákokban elhelyezzük. Hagymaféléket teljes érés után felszedjük s néhány napig kint a szabadban, utána száraz, szel- lős, fedett helyen, magtárban, kukoricagóréban szá- rogatjuk, végül fagymentes, szellős helyen, például jó meleg zsúppal vagy náddal fedett padláson halomba rakva tartjuk el. A burgonya szedése a szárak elfonnyadása után, száraz időben történjék s néhány órai szabadon való szárítás után rakjuk, pincébe, verembe vagy prizmába. V asárnap. Oh azok a mások .... Irta: Bodnár Gáspár. Csendes Péter, a csinos, a józan életű, a dolgos fiatal gazda tűzhelyére hozta kis feleségét . . . • Oh milyen boldognak érezte magát. Igazán azt hitte, hogy e földön is van menyország. És ez —: a boldog házas élet. Kettecskén éltek, éldegéltek. Mi varázserő, mi báj, mi boldogság van e szóban : kettecskén! Egy csöndes fészekben. Egymást megértve. Világ zajára, emberek vásárjára nem gondolva. Kettecskén. A menyecske, az uj asszony is olyan egyszerű természetes lény volt, mint Péter gazda. Mint mezők virága, amelynek nem kell divatos ruha. Nem kell pirosító. Cafrang, Selyem. Karmazsin. Csak az, amit a természet adott. Ami egyedül igaz. Szép és hóditó a virágban. Az egyszerűség. A maga-maga mivolta. Az egyénisége. A kedvessége. * így éltek kettecskén. A kis, de boldog fészekben. ^s a gazda úgy örült, hogy az ő kis felesége szereti a fészket, melyet otthonnak neveznek. Hogy nem járja a sort. Nem keveredik vásáros piacra. És nem törődik mással. A más házával. Más asszonnyal. Az asszonyok ruhájával. Gazdagságával és módosságával. Legfeljebb, ha mást szerencsétlenség ér. Ha másnak végtisztességére elmegy. Ha árvák maradnak a faluban. Ha tűz pusztított. Ha szegények kéregettek. Akkor törődött a Csendes Péter kis felesége mással. Másokkal. Másoknak bajával. Hanem úgy szokott az lenni, hogy ha a mezei virág nem megy az ut szélére, hát az útról mennek hozzá. Ha nem kívánkozik a városba, az úri virágok közé, hát őt szakasztják, viszik oda. Sokáig kettecskén éldegéltek Csendesék is>De aztán jöttek a világ vásárából látogatók. Az egykori leánytársak — a városból. A falu asszonyai a faluból. És jöttek egyszer dicsekvéssel. Máskor pucco- san, akár a pávák. Felfuvalkodva az ő csinosságukban, módosságukban. Aztán panaszkodtak egy kicsit. Sokszor nagyon is. Szólták a férfiakat. Az embert. Aki iszik. Aki nem törődik az asszonnyal. A gyermekekkel. Majd mi mást beszéltek. Irigy kacsintásokkal mustrálták a Csendesné arcát, lelkét, pirulását és önérzetes büszkeségét. És Csendesné sokáig úgy gondolta, úgy érezte, hogy mégis csak ő a legboldogabb asszony. Az ura dolgos. Józan. Szereti otthonát. És egész világa: az ő családja . . . * Telt az idő, jöttek-mentek az esztendők. Csendesné arcán most már olyan bágyadtság, olyan meg- magyarázhatlan szomorúság borong. Férje-ura egyszer-másszor könnyek közt találja. A könyeket sebesen letörli az asszony. Derült mosolyt csal homlokára, szájára. Hanem Csendes gazda már tudja, hogy valami titkos bogár került az ő szép, egészséges virágának, kis feleségének élete fájára. — Mi bajod, édes búgó galambom, mondotta, mondogatta a férj. Kérdezte, kérlelte a jó ember. — Semmi . . . Semmi . . . — Nem vagy igaz, őszinte hozzám, szaladt ki az ember száján a nagy szó. Valami bajod van . . . titkos bánat emészt. Az asszony most már nem merte azt mondani, hogy semmi baja sincs. Hanem csak rávetette férje- urára azokat a szép gyönyörű csillagszemeket. És keserves zokogásban tört ki.
