Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-09-07 / 19. szám
MAGYAR FÖLDMIVELO 5 minden oly esetben mikor állami segítséggel valamely község legelőt vesz. Rövidesen nyolcvan község igy vásárolt közlegelőt. Nagyon örülnénk, ha cikkünk felrázná a vármegye községeit és dologra indulnának. Még csak annyit, hogy amely községben közlegelő van, ott a lakosság ráadja magát a szarvasmarha-tenyésztésre, amely röviden szemmelláthatólag befolyással van minden községi dologra. A lakosok nem élnek szűkös napokat. — Jobban táplálkoznak, a föld többet terem. A gazdálkodás egészségesebb irányba csap, mert az állattartó kénytelen több takarmánynövényt és kapást termelni. Vak, aki mindezt be nem látja. Lehetetlennek tartjuk, hogyha megindulnak ebben a közdologban, a falunak minden rangú és rendű lakosa ne tartson vele. Fakadjon az áldás virága minden lépése nyomán, melyet községe lakóinak jóvoltáért az elöljáróság tesz. A janinai basa. Janina, amelyet a lezajlott balkáni háborúban a görögök elfoglaltak, a 18-ik század végén és a 19-dik század elején Ali tebeleni bey székhelye volt. A basát kegyetlen, vérszomjas embernek mondják. Ali pasa eltorlaszolva ült a »régi szerajlban«, — igy nevezték a város déli részén fekvő várat — körülvéve Ü0.000 testőrétől és onnan gyakorolta zsarnoki hatalmát egész Albánia, Macedónia, Epirus és Illyria fölött. Bámulatos emlékezőtehetsége volt, összes katonáinak nevét ismerte és ez a természeti adománya borzalmasan kigondolt bosszuterreinek végrehajtásában is támogatta. 1788-ban egy albán ember verekedés közben megölte a basa egyik rokonát. Ali basa a gyilkos feleségét és gyermekeit a szerencsétlen ember szemeláttára a tigrisek martalékául dobatta oda, a gyilkost pedig lassú tűzön megpörkölte. Ez azonban még nem elégítette ki az embertelen kényur bosszúvágyát. 24 évvel később áldozatának egyik testvérét, aki egy szigeten élt, mindenféle ürügygyei kicsalta a szárazföldre és fölnégyeltette. Destrées francia brigadéros Ali basának még egy másik rémes tettéről is tesz említést. Destrées 1812-ben titkos küldetésben járt a basánál, aki szívesen fogadta és szokása ellenére a háremébe is bevezette, ahol bemutatta neki összes feleségeit. A látogatás után azt kérdezte a brigadérostól, hogy melyik nő tetszik neki legjobban ? A brigadéros gyanútlanul megnevezett egy rabnőt, akinek szépsége egészen lebilincselte. Ali pompás ebédet rendezett vendége tiszteletére és megkérdezte tőle, hogy óhajtja-e azt a nőt viszontlátni, akinek szépségét annyira magasztalta ? Destrées igenlő válasza után Ali jelt adott, mire egy függöny felgördült és egy emelvényen ott állott egy szerecsen szolga, kezében magasra tartva a szerencsétlen rabnő levágott, véres fejét. A basa hangos kacagással fogadta a borzalmas látványt, de Destrées főiháborodva távozott és Napóleon boszujával fenyegette meg a vérszomjas pogányt. A basát azonban ez nem félemlitette meg, mert tudta, hogy Napoleon csillaga akkor már leha- nyatlóban volt. A kolera. A mitől tartottunk és a minek bekövetkezését az idők és események csaknem előre hirdették: bekövetkezett. A kolera először a harctéren, aztán a hadakozó terület városaiban meresztette rettenetes arculatát. Majd lassan, de biztosan útnak indult. Itt is, ott is hírek szállingóztak gyanús megbetegedésekről már hazánk határain belül is. Most már hivatalosan is elismerik, hogy: Beregmegyében a kolera erősen terjed. A járványt Galíciából hurcolták be a felsőmagyarországi vidékre. Már több haláleset is fordult elő. Nem kell megijedni! De félni jó! És tenni kell. A kolerának csak egy ellensége van. A megelőző intézkedések szigorú, kérlelhetetlen keresztülvitele. Ezeket az intézkedéseket a beregi alispán kér- lelhetlen szigorral végzi. A közönségnek, a népnek is teljesíteni kell. A mi újságunk a jövő számtól kezdve különös gondot fog arra fordítani, hogy a népnek e veszedelemben is segítségére és felvilágosítására legyen. Hü a halálig. Nagyon jó bort talált hozni Jancsi inas egy ízben a gazdájának. — No Jancsi, most az egyszer eltaláltad a gusztusomat. Ez olyan pompás bor, hogy szeretném magamat halálra inni belőle. — Nagyságos uram! — kiáltott Jancsi lelkes elszántsággal, — egész életemben híven szolgáltam a nagyságos urat, a halálban sem akarok megválni. Haljunk meg együtt I Tanácsadó. Védekezés a szunyogcaipés ellen. Szinte véletlenül vagyunk kiszolgáltatva ennek az apró, vérszopó állatnak, amely valósággal megkeseríti a szabadban való tartózkodásunkat. Igyekeztek ellene védekezni szivarfüsttel és szagos olajjal, amely állítólag távol tartja a szúnyogokat és enyhíti a csípésüket, de végső eredményben még sem tudunk ellenük kellően védekezni. A szúnyog hosszú, tőralaku szívójával sebzi meg az embert. A szívója, mely a száját pótolja, olyan erős, hogy a bőrkeztyün is keresztül hatol. A szúrás nem okoz fájdalmat s csak akkor vesszük észre a csípést, amikor már a szúnyog belebocsátotta mérges nedvét a vérünkbe. A tudományos megfigyelések azt állítják, hogy a szúnyog szivókájában levő mérges nedv arra való, hogy a vér keringését, tehát a vérbőséget fokozza, mások szerint pedig, hogy a vér megkocsonyásodását a szúrás helyén megakadályozza. A szunyogcsipés voltaképpen akkor veszedelmes, amikor a szúnyogra rácsapunk s nem hagyjuk nyugodtan tovaszállni. A mint ugyanis rácsapunk, a fullánkja belé törik a sebbe s égető, kinzó fájdalmat okoz. A fullánk gyuladást okoz, amely csak pár nap múlva gyógyul meg. A szunyogmérget az utóbbi időben több orvos megvizsgálta s arra az eredményre jutott, hogy a közönséges háziszappan és szalmiákszesz hathatós védőszer a szunyogcsipés ellen. A legjobb védőszer azonban az alkohol. Kis üvegben mindenki magánál hordhatja s kellemesebb, mint az erős szagu szalmiákszesz. A legjobb volna természetesen az olyan
