Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-09-07 / 19. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELO Vége a háborúnak. Már ameddig vége! Mert a magva, a gyökere ott maradt, akár a mérges kelésnek. Sajnáljuk a jó bulgárokat. Ök csakugyan úgy jártak, mint a kártyás, aki mindig nyert. A végén is nyert. De mikor a nyereségének hasznát is akarta venni: a gibicek elszedték tőle. Szerbia meghizott. Görög itt, görög ott, mint az eleven izraelita. A román, oláh ropogtatja a kikapart gesztenyét. Török ország felhasználja a zavarost. Legalább Drinápolyt akarja visszamenteni. Csak a bolgár sir. Siratja elveszett szép ifjúságát. Munkabíró polgárait. És egész dicsőségét. Begöngyöli dicsőséges zászlaját és elteszi — jobb időkre. Mikor a háború magva újra megmozdul, s szele újra fujdogálni kezd. Vége a háborúnak. Már ameddig addig. Hogy mikép, mimódon rendezték az európai koncertet a nagyfejü, sok tökéletlen és fucsos hangot adó diplomaták: azt most ne bolygassuk. Nekünk közvetlen közeli örömünk, hogy haza jöttek tartalékosaink. A mi magyar fiaink, katonáink. Sok-sok ezer ember, családapa, munkás férfi tűzhelyére tért. Siralomra, szomorú esztendőre jöttek. De azért nagy volt az öröm. Minden városban, — minden faluban. — Isten hozta őket! Csakhogy itthon vannak. Most aztán hozzá fognak ők is a munkához. Sok-sok ezer ember kéz segít majd a bajon, a szomorúságon, a siralmakon. Mert mig a kéz, ész, munkakedv rendben van — jön az isteni segítség is .. . nincs miér’ kétségbe esni. Q Hajnövesztő. — És jó ez a hajnövesztő szeri — De mennyire. Három hétig, ha használja, olyan szőrös lesz, mint a majom. Méhek, mint kisértetek. Newyorkban történt. Mister Blantam, börze tanácsos, akinek Westfieldben van a háza, a szobája falából különös kopogást, zajt hallott. A nap és az éj bizonyos óráiban megindult ez a kísérteties zaj, azután egyszerre erősebben hangzott, majd elhalkult, hogy egy ara múltán élűiről kezdjék. Blanktam nem félős ember. Nem ijedt meg a kísértetektől és szolgáival együtt a pincétől a padlásig átkutatta a házat. Kisértetnek nyoma sem volt, de a különös zaj megismétlődött másnap, harmadnap és igy tartott tovább. Hónapokon át kutattak eredménytelenül. Blantam puskát, revolvert szerzett, igy várta a zaj okozóját, de a kisértet nem jött. Egy este vendégeket hivott magához s abban a pillanatban, amikor vacsorához ültek, élűiről kezdődött a különös zaj. A ház átkutatása most is eredménytelenül végződött s a türelmét vesztett Blantam rendőröket hozatott ekkor. A rendőrbiztos több rendőrrel alaposan átvizsgálta a házat. O sem volt szerencsésebb s már szerette volna abbahagyni a hiába való munkát, amikor hirtelen a ház mögött méhraj tűnt fel és csodálatos módon eltűnt. Most világosodni kezdett a rendőrbiztos előtt. Kőműveseket hozatott s felbontatta több szoba padlóját és ekkor a padlók alatt üresen maradt érben egész sereg méhrajt találtak. A méhek e helyen készítették sejtjeiket és a padlók alatt nagymennyiségű mézet halmoztak fel. A ház külső felének egy nyílásán át jutottak a padlózat alá a méhek és ezek okozták a hónapokon át tartott zajt. Gazdák világfa. A kisgazdák boldogulása. Hazánkban kerekszámokban egymillió hold úrbéres legelő van. Ez az egymillió hold valamennyi — alig van kivétel — a Csáki szalmája. Kincseket érő közvagyon, amelyre senkisem gondol. A községi bírónak eskü szerint éber szemekkel kell őrizni a közvagyont: ámde százados közönyből és tudatlanságból elnézzük, hogy ez a közvagyon csupán a jó Isten oltalmára legyen bízva. A legelő füvét a a szél veti; vakondok, mezei pocok és egér szán- togatja, szél boronálja. S ugyancsak a szél vet bele burjánt, kutyatejet lósóskát, szerbiántüsköt. Az emberek meg közős útnak nézik, kocsikkal, szekerekkel keresztül-kasul átvágják, disznókkal felturatják, kora tavasszal ráhajtják a marhát, mely széles körmeivel elkopárositja. 1898-ban a törvényhozás egy áldott törvénnyel felhatalmazta a földmivelésügyi minisztert, hogy a pótadóval szörnyen sújtott községeket támogassa abban, hogy elhanyagolt közlegelőiket feljavítsák. A háromesztendős törvényt eddig 519 község vette igénybe. De még vagy 10,000 község nem ébredezik. Az 519 községben elvégzett legelőjavitás 870.000 koronát emésztett fel, tehát mintegy 3-4 korona kell egy hold legelő feljavítására. A szegény községeknek azonban a földmivelésügyi miniszter ad segítséget fűmagra, boronák, ekék vételére, kutak ásására, félszerek, menhelyek építésére. Nem ad azonban segélyt napszámosmunkákra, amelyek a legelő- javitásoknál szükségesek, mert igen helyes az az álláspontja, hogy amelyik községnek lakói átlátják a legelőjavitás nagy hasznát, ott csak hálásak lesznek a községi biró urnák, ha kirendeli őket községi közmunkára és maguk is egy darabját megjavítják, fűvel gazdagítják a legelőt melyen majd a jószáguk legelni fog. Aminthogy nem is sajnálták a munkát abban az 519 faluban, melynek bírója, elöljárósága felrázta a lakosokat, hogy tenni kell. Ma minden valamirevaló gazda tudja, hogy ha trágyát nem hintünk a földünkre, valamirevaló termést nem várhatunk. De miből trágyázzuk földeinket, ha jószágot nem tarthatunk? Jászolból tartsuk állandóan? Drága dolog ez meg nem is jó dolog! Nincs előbbrevaló dolog ezek szerint biró ur, mint a községi legelőt rendbe hozni. De hát hogyan kell azt? Ezt a faluban senkisem tudja. Tudja a földmivelésügyi miniszter szakértője. Ezt kell kérni a földmivelüsügyi miniszter úrtól. A szakértő ingyen jön. Megmondja mit kell tenni, hogyan kell eljárni. Ne felejtse azelőljáróság, áldani fogják érte. De hát a hol közlegelő éppenséggel nincs ? Ott az a teendő, hogy ha a község határával mesgyésen közlegelőnek alkalmas föld illő áron van eladó nem kell késlekedni: meg kell venni. De mi lesz a törvénysegitség nyújtásával. Meglehet venni a legelőt még az esetben is ha a községnek egy árva garassa sincs rá, mert a Magyar Földhitelintézetek Országos szövetsége, ez a törvény szerint nem haszonra alakult bank a vételári összeget kölcsön adja»
