Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-09-07 / 19. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 3 A jegygyűrűk. A fővárosi pletyka-újságok nagy zajjal kürtölik, hogy Nagyváradon egy zálogházban árverés volt s az árverésre kerülő tárgyak közt ott szerepelt három kiló jegygyűrű, számszerint hatszáz jegygyűrű. — Különféle karika-gyürü. Tehát azok a tárgyak, a melyek az emberi társadalom, a családok, a lelkek legkegyele- tesebb emlékei. Kötelékei. Mementói. Élet és halál után. A melyet féltékeny gonddal visel ujján férfi és nő. S melytől még a gyermekek is, a késő nemzedékek az utolsó, nagy, nehéz szükségben kőnyek közt válnak meg. íme, az újabb, a legújabb időben — már ezek a kegyeletes tárgyak is a zálogházba gurulnak. Árverésen kótyavetélődnek el, Írják gúnyosan, ölő mosolygások közt azok a riporterek (hirkergetők), a kik csak a jelenségek külső kinálmányaival törődnek. De mélyebbre nézni — nem szoktak. És ráhúzza az Ítéletet, hogy hát ime : micsoda nyomorúság lehet az, ha nyolc hónap alatt hatszáz jegygyűrűt zálogosítottak el. A mi viszonyunkra mindenesetre jellemző ez a licitálás. Mi is azt mondjuk, hogy jellemző. És mi is ismerünk egy másik várost, egy másik zálogházat, a hol szintén jegygyűrűket — soksok karika gyűrűket tettek zálogházba. És a zálogház tulajdonos, mint jellemző jelenséget mutatta ki, hogy ezek a gyűrűk és más szokatlan tárgyak azon idő alatt vándoroltak a zálogházba, mig a cirkusz a városban hódított és bolondította a népet. És egyáltalán a gyűrűk azóta gurulnak a kótyavetélés házába, mióta a mozik bizseregtetik az emberek és asszonyok vérét. Ez egy . .. Más, hogy még érdekesebb lenne megtudni, hogy ama gyűrűk közül — a hatszáz közül mennyit vitt az igazi, valódi nyomor a zálogházba. És mennyit az alkohol, a pálinka, a mámor, a divat, a ílanc és más újkori jellemző szükségek. Oh — a valódi, az igazi nyomor csak a legeslegutolsó pillanatban huzza le ujjáról hitvesének jegygyűrűjét. És akkor is . . . azután is első munkája verejtékével siet azt visszaszerezni. Nyomor van. Szegénység mindig volt. És lesz is. De bocsánat, mi a kik nyitott szemmel nézzük az embereket, a jelenségeket, a nép munkáját, keresetét és életmódját, mégis arra az Ítéletre jutunk: hogy: Még a mi viszonyaink közt sem élünk a nincs- telenség, az általános nyomor napjaiban. Ez a kor igenis — nem a nincstelenség, de a soha se elég korszaka. O * * * Időszerű gondolatok. Az emberek Dagyobb része inkább javasolni szeret nagy tetteket, mint azokat gyakorolni. it Sok hazafias bajt az okoz, hogy bizonyos hazafiak túlságosan hazafiak. * Sok, rengeteg most nálunk a politikus és kevés, de milyen kevés — az államférfi. # Bölcs meg tán kevesebb van, mint fehérholló. Miért? Mert önmagukat nem tudják — legyőzni. Apponyi a földbérlöszövetkezetekröl. Apponyi Albert gróf igy ir a földbérlő szövetkezetekről: Azzal kezdi cikkét, hogy mezőgazdaságunk fejlődésének és fejlesztésének egyik legfontosabb kérdése a földbérlőszövetkezetek kérdése. Tapasztalatból beszél és hivatkozik arra, hogy minisztersége alatt kénytelen volt akarata ellen ismét nagybérlőnek adni bérbe egy közalapítványi ingatlant, mert a kisgazdák között, akiknek a bérletet juttatni akarta, nem tudott szövetkezet hiányában megfelelő megállapodást létesíteni. A szövetkezet — úgymond — oly testületté alakítja át a kisbirtokos osztályt, amely minden tekintetben megbízható, különösen pedig a fizetés tekintetében, mert mindenki tudja, hogy nincs jobb és pontosabb fizető a kisbirtokosnál, de csak akkor, ha nem szorítják naptári dátumokhoz, hanem engedélyt és módot kap, hogy akkor fizessen, amikor tud. A szövetkezet az az intézmény, amely ezt az engedélyt megadhatja tagjainak, ő maga pedig pontosan fizeti a bérösszeget. Hivatva van a földbérlőszövetkezet arra is — írja Apponyi •— hogy gátat emeljen a forradalom ellen, hiszen a világtörténelem azt mutatja, hogy minden forradalom mellett ott volt egy elmulasztott reform s a forradalmaknak alapoka az volt, hogy nem volt erős akarat a reform végrehajtásához. Huszár-vágás. Éppen Velencében nyargaltunk keresztül! büszkélkedik a vén huszár. — De hiszen az a város vízre van építve, bátyám! — Persze, hogy vízre, vágja vissza a furfangos huszár, csakhogy télen vót az ecsém, mikor a víz be vöt fagyva! — Hát Itáliában ! szólt a huszár — csapszéki hallgatóihoz — Itáliában még a méh is akkora, mint akár egy bárány. — No képzelem — szóla közbe egy a hallgatókból, milyen nagy lehet ott egy-egy méhkas ? — Csak épen akkora mint nálunk, mondta a huszár. — De hogyan fér bele az a nagy méh ? kíváncsiskodik egyik-másik. — Hogyan-é ? . . . viszonzá a huszár, ahhoz nekem semmi közöm, az már az ő dolga. Csodatevő villámcsapás. Még 1908-ban történt, hogy Löcze Jánosné koppány- szántói asszony hatodmagával szénát gyűjtött a réten. Délután rettenetes fcivatar keletkezett; az asszonyok félelmükben szorosan egymáshoz bújtak és az embergombolyagba belecsapott a villám, amely öt asszonyt megölt, Löcze Jánosné pedig a rettenetes idegrázkódtatástól megnémult. Az idén ugyanazon a napon és helyen ugyancsak szénát gyűjtött Lőczéné két kis leánya társaságában. Újra égiháboru tört ki, amely elöl a gyermekek anyjuknál kerestek menedéket. A villám közvetlen közelükben becsapott a földbe s mindhárman eszméletlenül terültek el. A közelben dolgozó emberek hazaszállították őket és Sterk dr. körorvos eszméletre hozta a szerencsétlenül jártakat és ekkor az öt év óta néma asszony megszólalt és első szava ez volt: — Orvos ur, meghaltak-e a kis cselédjeim ? A nagy idegrázkódtatás, mely öt évvel ezelőtt rnegné- mitotta, most csodás módon újra meggyógyította Lőczénét és azóta megint folyékonyan beszél. A környékről nagyon sokan látogatják és ajándékot hoznak neki. A gyermekeknek semmi bajuk nem történt.
