Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-15 / 16. szám
2 MAGYAR FÖLDMIYELÖ küldik, ahol átolvassák, egyenként átvizsgálják és azután elégetik őket. Az 1910. év január hó 2-ról keltezett 100 kor. bankjegyek különben még jó ideig forgalomban maradnak, az Osztrák-Magyar Bank fö-és fiókintézeténél 1915. évi május hó 31-ig szolgáltatandók be fizetéskép vagy átváltás végett, úgy hogy e bankjegyek bevonásának végsó határideje 1915. évi május 31-ike. Ettől az időponttól kezdve e bevont bankjegyeket az Osztrák-Magyar Bank fő- és fiókintézetei már csak átváltás végett fogadják el. 1921. évi május hó 31-ike után az Osztrák-Magyar Bank többé nem köteles az 1910. évi január hó 2-ről keltezett 100 koronás bankjegyeket beváltani vagy átcserélni. Tanácsadó. Földmiveaiskolák vannak Adán, Algyógyon, Breznóbányán, Csabán, Csákvárott, Jászberényben, Hódmezővásárhelyen, Karcagon, Kecskeméten, Kis- szebenben, Komáromban, Lúgoson, Nagyszentmikló- son, Pápán, Rimaszombaton, Szentimrén, Szilágysom- lyón, Csíkszeredán, Nagykállón és Szabadkán, ez utóbbi városi ugyan, de a tanítókat az állam nevezi ki és fizeti. Ezeknek a íöldmives-iskoláknak célja a kisgazdák és földmives munkások fiainak gazdasági kitanitása olyan fokra, hogy munkafelügyelőkül, munkavezetőkül lehessen őket nagyobb gazdaságokban alkalmazni, de leginkább arra tanítják ki őket, hogy odahaza, az édesapjuk gazdaságában az újfajta gazdálkodást megindítsák és a többtermelés jelszavát valóra váltsák. Ezekbe az iskolákba felveszik azokat akik a tizenhatodik életévet betöltötték, munkára elég, erősek, olvasni, Írni tudnak. Kisgazdák fiait a felvételnél előnyben részesítik. Minden földmives-iskolában bennlakás van, a tanulók itt is kapnak élelmezést. Ezért a vagyonosabb szülők gyermekei 300 koronát fizetnek, a jól tanuló és szegénysorsuaknak az ellátási dijat vágy egészben vagy felerészben elengedik De ezért folyamodni kell. A tanítás egy nagy részénél csak a téli időben, egy félévig tart. Az a szülő, aki gyermekét valamely földmives-iskolába szeretné járatni, legjobban teszi, ha ir a nevezett iskolai igazgatóknak. Az uj renadel a fizetés s a felvétel módja nem változott. Az orosz lapok érdekes histó- Az OrVOS-apÓS és a mondanak el az évek előtt . elhunyt Sacharjin tanárról, a VOlegényj elolt. cár volt háziorvosáról. Sacharjin szépséges leányába beleszeretett egy ulánustiszt és megkérte a kezét. A leány örömmel egyezett bele a házasságba, azonban sem ő, sem az anyja nem merték közölni a hirt az orvossal, akit mindenki haragos és heves vérü embernek ismert. Egy alkalmas pillanatban azonban felesége mégis közölte férjével, hogy a katonatiszt megkérte leányuk kezét. Az orvos csodálatos módon meghallgatta a közlést s kijelentette, hogy a vőlegényjelöltet rendelöóráján akarja megismerni. A tiszt parádéba vágta magát és megjelent az orvos előtt, aki tetőtől-talpig végignézte és ráorditott : — Maga akarja a leányomat elvenni ? Az igenlő feleletre az orvos ugyancsak igen erős hangon igy szólt: — Vetkőzzön le! Ezt a felhívást még kétszer kellett ismételni s miután a kívánt dolog megtörtént, az orvos alaposan megvizsgálta a tisztet, meghallgatva a szive dobogását, amelyből bizonyára arra következtetett, hogy a tiszt tényleg szerelmes a leányába. A vizsgálat után valamivel gyöngébb hangon így szólt a tiszthez: — Maga egészséges ember és miattam elveheti a leányomat. Hónaponkint ezer rubel apanázst fog kapni. Remélem, derék férje lesz a leányomnak. Két hét múlva meg volt az esküvő. Kártya-spillerek. Keserűen, panaszkodva irtunk a múlt vasárnapra, hogy szomorú hir szállong egyes vidékekről... Gazdákat, földmives, munkás embereket láncra köt, rabságba, szolgaságba, őrületbe hajt a kártya szenvedélye. A családok egyes falukban, városokban szinte meg vannak riadva. Könyázottt levelekben panaszkodnak, hogy az emberek elverik keresményüket. Hogy vége a szép reményeknek, miket lelkűkben tartogattak, ápolgatlak a jobb jövendő számára, imádkozó asszonyok és gyermekek esedeznek az egykor elégedett fészkekben, hogy mentsük meg őket — a kártyaspillerektől. Hát mi nem szoktunk egyes felmerülő, még amolyan megrázó esetekből sem társadalmi bölcsészetet csinálni. Sem prédikációt. Mi tudjuk, hogy ezeken nem lehet okos, tapasztalt embernek csudálkozni. És egyes esetek miatt a legöregebb harangot félre kongatni. Hanem mostanában már nem egyes esetekről van szó. Az újságok napról-napra hirt adnak a kártyabarlangokról. Városokban és falvakon egyaránt. És különösen sok-sok esetet írnak le, mikor és melyek során látnunk kell, hogy kártya spillerek lepik el az országot, akár a hernyók. A sáskák. Vagy a — filokszerák. Ez a mai idő, ez a mai nehéz élet a dologta- lan, csavargó és könnyű életű embereket most az ördög bibliájának mesterségeibe, műhelyeibe kergetik. S ha egy egy községről halljuk például, hogy ott hirtelen, szinte megdöbbentően a kártyázás szenvedelme lobbant fel, hogy ott divatba kezd jönni, sőt dühöng a huszonegy, a nasi-vasi és még a »fej vagy irás« is kopasztó masina : mérget vehetünk reá. Arra, t i. hogy abba a faluba valami kártyaspiller telepedett le. Vagy ott a faluban kelt ki egyik-másik régibb veszedelem az ördög bibliája erányában. A mely mint régi csira, féreg ott lakott a spiller lelkében. De ezek a mai idők, viszonyok kikeltették, megmozdították, akár az eső, vagy a meleg a férgeket. Hát hol van Ádám, biró uram ? Hát hol a törvény? Hol a gazdakör szeme? A hitelszövetkezetek tekintete. Hol vagytok ti asszonyok? Hogy nem fürkészitek ki: merrül, honnan fuj a szél? És honnan kerül elő az ördög a bibliájával. Csak résen kell lenni és megfogjátok. Akár a tüzet, melyet keletkezésében lehet igazán elcsípni. Azt mondjátok, hogy rettegtek a családi háborútól. Hát legyen inkább egy csata, mint a hosszú, napokig, hetekig tartó háború. Jobb egyszer szemébe nézni a bajnak, mint simogatni. És evvel a simoga- tással csak hizlalni a bajt. A községnek az ügye ez. Az elüljáróságé. És ha az a községi elüljáróság szemes, lelkiismeretes és erélyes is. És különösen meg van a kellő tekintélye, t. i. ő maga nem ludas... akkor irgalmatlanul csapjon le és kerítse meg a spillereket. Mert egészen bizonyos lehet, hogy ott forgatják hivatás szerint az ördög bibliáját, a hova a sátán vigéceket küldött az emberek tönkre tevésére. Ezeket a vigéceket kell szemmel tartani. És — kikergetni a községből. Vagy ha a községben élnek lehetetlenné tenni őket. Nem akarásnak nyögés persze a vége. A nyögésnek pedig lassú pusztulás. Az akarás, az erély, a tekintetet nem ismerő fellépés a legbiztosabb védelem az ördög bibliája ellen is. Mester.
