Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-15 / 16. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 3 A háború. V asárnap. Háborús veszedelem a Balkánon. Római utam. A szerb delegátusokat hazahívták Londonból. — Bulgária válaszjegyzékében visszautasltja Szerbia követelését. — Szerbia és Görögország bekapcsolni készül a meghódított területeket. * * « A szerb-bolgár viszony válságos fordulatot vett. S ha Oroszország — vagy más európai hatalom nem tesz erélyes lépést a szövetségeseknél a háború okai békés elintézése érdekében, akkor az ágyuk hamarosan ismét megszólalnak a Balkánon. Az izgalom és türelmetlenség őrá - ról-órára nő Szerbiában és Bulgáriában. Belgrádi hírek szerint az ottani kormány néhány napon belül bekapcsolni (annektálni) akarja a katonailag megszállott vitás területeket, ha a szófiai kormánytól a legrövidebb idő alatt nem kap kielégítő választ arra a jegyzékre, melyben a szövetségi szerződés dolgában tett előterjesztést a szófiai kormánynak. Ez a válaszjegyzék szófiai hirek szerint már elkészült, s Bulgária belgrádi követe még e hét folyamán átadja a szerb kormánynak. A válaszjegyzék a kiszivárgott hirek szerint udvarias hangon visszautasítja Szerbia követeléseit. Bulgária nem hajlandó a szerb igényeket kielégíteni, s ezt az álláspontját nemcsak a háború előtt kötött szerződéssel okolja meg, hanem a viszonyokkal is. a melyekből kétségtelenül beigazolható, hogy ama területeken, melyeket Szerbia magának követel a macedón-bolgárok vannak nagy többségben, a kiket Bulgária nem szolgáltathat ki Szerbiának. Belgrádban hallani sem akarnak a szövetségi szerződés betartásáról, s a türelmetlenség már odáig fokozódott, hogy az egész szerb újság a fegyveres elintézés mellett tüzel, egyben pedig követeli Péter király lemondását. A helyzet tehát ismét nagyon válságos a Balkánon, s bizonyos, hogy a megoloás nem késhet sokáig. * * * Ha igazat mondanak a hirek, már véres ütközet is volt a szerb és bolgár csapatok közt. Mélységes fájdalom tölti el Európát, a művelt világot ezért a históriai szégyenért. Azért, hogy ilyen békekötés után újabb vérpatakok folyhatnak a még szinte vértől párolgó területeken. Tud róla valamit tenni. Egy vidéki asszon3r, aki egy kakast visz a karján, megszólít egy urat az utcán : — Ugyan kérem, merre találok egy jó órást 1 — Mit akar azzal a kakassal az órásnál 1 — Hát nagyon késik; ezelőtt öt órakor kukorékolt, most meg egy idő óta csak hét órakor szólal meg. Hát gondoltam, hogy talán majd az órás tud róla tenni valamit. ★ ★ Megfogta. Bandi: — A papa nincs itthon. Végrehajtó: Akkor le kell pecsételnem a szekrényt. Bandi (ijedten): De hisz akkor a papa nem tud kijönni. — Úti naplómból. — . . . Délután három óra lehetett. Gyönyörűen ragyogott a nap a tiszta égbolton, mikor az appiai utón a legnevezetesebb ős keresztény temetőhöz .. . a katakombákhoz értünk. Le nem Írhatom azt az érzést, mely elfogott, mikor a nem épen kényelmes lépcsőn a föld mélyébe leszállottunk. Egy vastag, szőr ruhába öltözött barát, miután egy lirát lefizettünk, kis viaszk gyertyát adott kezünkbe, hogy annak halvány fényénél lejebb és lejebb hatolhassunk. Néma csendben indultunk Először egy nem épen (1 és fél méternyi) széles folyosó várt reánk, melynek falaiban már sűrűn vannak bevájva a sírboltok. Ezek a legelső keresztények nyugvó helyei lehetnek, mikor még üldözőik figyelmét kikerülhették. A feliratok egyszerűek. Csak a halott neve szerepel. Néhol azonban igen kedves és gyermekded jelmondat olvasható. Egy fiatal leány sírjánál pl. igy szól a felirat: »Ártatlan lélek!« »Epe nélkül való galamb.« Alig haladtunk egy néhány percet s egyszer csak észrevétlenül befordultunk olyan kacskaringós folyosók tömkelegébe, hogy onnan ugyan soha magunkra hagyatva ki nem jöhettünk volna. Pokoli sötétség uralkodik mindenütt. Csak itt- ott szakad le felülről egy-egy nyílás és e nyíláson keresztül egy kis levegő és világosság. Lépcső lépcső után újabb és újabb folyosókba vezet. Némely helyen öt emeletes folyosó is van, a legalsóban éreztem, hogy nagyon fojtó a lég. Kezemben egy könyvet tartottam s gyertyácskám világánál böngésztem az egyes helyek magyarázatát. Mert a barát beszédéből egy betűt sem értettem. Ott, hol a lépcsők fokai megszakadtak egy nagy mélység következett utánunk. Ott könyvem szerint rendesen egy őr állott, ki az adott jelre létrát támasztott a nyíláshoz és azon szállottak le a hívek. A szélesebb folyosókban levő kamarácskák- ban tartották a sz. misét. Ilyen kamarácskában egy- egy kőszék is látható. Ez volt körülbelül a pápa trónja, honnan a hívekhez beszédet intézett. A kamarácskákban festményeket is láttam. Képletesen, de föaségesen beszélik ezek el hitágazatainkat. Ugyanaz a keresztség, hasonló áldozás, egy és ugyanazon hit, remény és szeretet. Sokáig elmerengtem e képek előtt. íme hát van-e ennél hatalmasabb bizonyíték arra nézve, hogy a kalh. hü ugyan az a hit ma is, mi volt itt lenn a föld mélyében kétezer évvel ezelőtt, ahol azok a hívek laktak, kik az apostolokkal beszélgettek, éltek és meghaltak ! Be szeretném, ha minden keresztény leszállhatna e szent helyre, nemcsak keresztény katholi- kus, de minden ember. összejártam a kiszabott idő alatt minden helyet, ahova csak juthattam. Remegő kezeimbe vettem a csontokat, keresztény őseim csontjait és nem tagadom, szemem könybe vegyült. — Induljunk fölfelé — mondá vezetőnk. Én megállottám.
