Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-08 / 15. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Olvasókör. Török-világ Magyarországon. Irta: Bodnár Gáspár. * Az igazságos király. A király szigorúsága, erélyessége és nagy igazságossága megdöbbentette a Hunyadiház ellenségeit. A Garai-párt tehát semmiképpen sem tudott megnyugodni. Mátyás úgy sincs még meg koronázva — mondották ; — hívjuk meg Frigyes császárt a magyar trónra. Mátyás értesült a Garai-párt tervéről. Összehívta tehát az országgyűlést Budára. Az urak nagyszámban és készségesen megjelentek. — A pártütők — igy szólt a király — ismét rontják országunk békéjét. Királyságom ellen törnek és idegen hatalommal szövetkeznek az ország romlására. Egyenes, nyílt magyar szót akarok tőletek hallani. Akartok-e királyotokul, vagy nem?.. Mert én nem kerestem, nem kértem tőletek a koronát. Ha ti megbántátok, a mit tettetek, azonnal visszaadom nemzetem kezébe a hatalmat! Bámulva hallgatták a főurak a fiatal királyt. Aki magyar szívhez ilyen őszintén, ilyen igazán beszél az mindig nyer. — Te vagy a mi királyunk! — kiáltották egy szívvel és lélekkel — és senki más! A király megköszönte a főrendek hűségét. Aztán folytatta tovább: — A szó elhangzik. Ha ti engem csakugyan királyotoknak akartok, akkor ti is adjátok meg nekem azt, ami a jó királykodáshoz kell... Kell pénz és katona. És ime főpapok és főurak lelkesedéssel ajánlották fel önkéntes adományaikat. Mátyás azonnal a hadsereg szervezéséhez fogott, a mire bizony nagy szükség is volt; mert már a lázadók Frigyest Németujhelyen annak rendje- módja szerint meg is koronázták. A király egyelőre Nagy Simon nevű vezérét küldötte ellenük; de a lázadók egyesültek Frigyes hadaival és Nagy Simont megverték. Ezt Simon katonái annyira szégyenlették, hogy maguk kérték Mátyást: — Tizedeltess meg bennünket'; mert szégyent hoztunk a magyar névre. Mátyásnak jól esett ez a bünbánás. A tizedel- tetéssel nem hozzuk helyre a hibát mondotta. Viseljétek most magatokat vitézül és kegyelemre számíthattok. Meg is fogadták emberül a király szavát. Az újabb ütközetben fényes diadalt arattak. E győzelem sirbavitte Garait, Újlaki és a többi pártosok pedig mind meghódoltak. Mátyás kegyesen fogadta a megtérőket. Frigyes pedig végre is belátta, hogy a magyar királyságra nem számíthat. Jónak látta alkuba bocsátkozni a korona kiadása ügyében. Mig az alkudozás tartott, Mátyás a felvidéken háborgó Giskra ellen vezetett háborút. A csehek, kiket zsebrákoknak, azaz rablóknak neveztek, behúzódtak avvárakba. Nagy nehezen lehetett velők boldogulni, de végre engedtek. Mátyás király azután ezeket a zord, de igen vitéz zsebrákokat zsoldjába fogadta. Egy bolgár kertész levele. Messze Csataldsa alól egy bolgár kertész, ObretenofT Demeter levelet irt Messinger Lajos nábrádi (Szatmár vm.) birtokosnak, akinek bérlője s a bérletet még a háború alatt is megújította. A levél tördelt magyarsággal van Írva, mert Obretenoff Magyarországon megtanult Írni. Érdekes leírása a háborúnak s ezért egész terjedelmében közöljük: »Tisztelet Demeter Obretenoftul tekintetes Meszliger ur, régen készültetem magamat, hogy küldök levelet, de nem volt szabad minden szavakat Írni eddig. Minden levelek olvasták a katonatisztek, akkor lehetett csak küldeni haza és másik országba nem volt szabad. Most szabad Írni, mióta Drinápolyt elvettük a töröktől. Én is szerettem volna, hogy tudnék egy levelet elküldeni magának, de hát nem volt szabad. Úgy, tekintetes ur, megvertük a törököt és olyan verést adtunk neki, de úgy szaladt tőlünk egészen Konstantinápolyban megállott. Sok helyen próbált segítséget adni a Sukri pasának Drinápolyba, de az ügyes bolgár katona nem engedte neki semmiképpen. Tekintetes ur, nem hitte senki, hogy a Drinápolyt lehessen olyan könnyen elvenni a töröktől, de az Isten őrizzen a háborútól, csak valahogy vége legyen, mert nem jó. Sokat szenvedtek a bolgár katonák ebben a vad fődek- ben, sokat szenvedtünk ebbe a hegyekbe és Balkánban rossz vizek és nagy tél volt. Volt itt hó 1 Megsegít az Isten, hogy ennek vége legyen, mikor odajövök, többet fogok majd beszélgetni, hogy mi volt és hogy volt a háború. Akkor tudok megmagyarázni személyesen, itten nem lehet kimagyarázni. Ne tessék gondolni, de nem jövök ezen a nyáron. Hazamegyek, ha innen kiszabadulok. Úgy hiszek, hogy ezek az emberek, a melyek eljöttek a mi helyünkre, a a hárendát kifizették, mert sok levelet Írtak nekem és mon- gyák, hogy megadták a hárendát. Én nem akarok, hogy panasza legyen valakinek éntölem, csinálom azért, mert nem vagyok ott, de innen nem tehetek. Tekintetes ur, legyen szives tiszteljen éntülem a vetési jegyző urat, a biró urat, a Nagy Géza urat, egyszóval, a ki éntőlera kérdez, tisztelem jó egészséggel, hogy én is egészséges vagyok és élek, a háborúba vagyok még, közel Konstantinápolyhoz. Ezt a helyet úgy nevezik: Csataldsa, legmagasabb hegyek vannak, ennél magasabb nincs.« A szerkesztő telefonja. M. J. Felsőbánya. Az előfizetést köszönettel vettük. Talán a szünidőben én is eljutok a Bódi-tóhoz. — H. Pál. Budapest. Köszönjük az érdeklődést. A küldött összeggel 1913. végéig rendezve. A nagy munka idején (jul. aug.) szünetel lapunk. Ezt jó lesz megjegyezni minden előfizetőnknek. — Bodrogközi. Köszönjük. Bizony nagy szolgálatot tenne nekünk egy-egy olvasónk, ha egy levelezőlapon megírná, nem törlént-e azokban a községekben, valami változás azok körében, kiknek a mi lapunk jár. Köszönet. — Budapest. Csak a levelibéka jósol egyik napról a másikra. A nyugodt szemlélőnek, az események megértőjének és egybe- vetőjének szeme nagyobb perspektívát lát be. Üdvözlet. — T. Cz. Groteszk és durva. A fehér liliomnak is van árnyéka, Nem közlöm. — Veterán. A régi igazságok jelentőségét kritikus pillanatokban ismerjük fel legcsattanósabban. A betegségek eltitkolása, elnyomása nem gyógyítja meg a bajt. Sőt. — Cs. K. Úgy mondják azt talán kifejezően : akaratos szeme van. — Poéta. Lombjavesztett, mint Tasso öreg cserfája. A tartós bor. — Tudod mikor áll el a bor sokáig “? _ 9 — Ha a pince egyenletesen hideg, szellős és száraz. — Nem ez a fő. — Hanem ? — Hogy jól legyen elzáryáx .x?
