Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-15 / 16. szám
XVI. évfolyam. Szatmär, 1913 junius 15. 16-ik szám. Megjelenik híindei: vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. í-V.LEJ.ŐS SZ^iESldTÓ ÉS SIAWÍTLLáJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési arak Egész évre .......................4 koron». Fél évre............................ Negyed évre...................1 • Bé kére és nyugalomra van szüksége most az országnak. Ez a forró vágyakozás, ez a közszükség, ez a belátott igazság szakad ki minden kebelből. Hangzik milliók ajkán. Hosszú idő óta pénz és gazdasági válság tépi, szakgatja az országot. Nemcsak azok buknak, akiknek erkölcsi és anyagi alapjaik hiányoztak. Tehát a bukásokra rászolgáltak. De magukkal rántották és rántják azokat is, akik becsületes munkával, verejtékkel szerezték vagyonukat. Akik tiszta, kiíogástalan életelvekkel, munkás kezekkel és akarással dolgozni tudnak és akarnak. Pangás van minden téren. A gazdaviliág vállaira nehezedtek a legnagyobb sulyok, aggodalmak. A gazdavilágot is megütötte az időjárás, a pénzválság és különösen a rengeteg vetetten, munkálatok nélkül maradt heverő föld, nehéz, kegyetlen esztendőt igér. Hosszú időn át az ország határai körül borongott a háború vészterhes fellege. Senki sem tudhatta, melyik reggel ébredünk fel egy nagy európai háborúra, melynek nyomán megakad minden, de minden. Ez a veszedelem valahogy csak elvonult fejünk fölött. A gazdasági és pénzválságot is usszuk valahogyan. De ha mindenek közt itt benn, a hazában, a magyar földön üt ki a lázas, a nyugtalan, a mindent felforrasztó politikai vihar, bizony nem tudjuk, mi leszen. Ha nem szádunk magunkba, nem nézzük, tekintjük ezt a sok búval-bajjal küzdő országot, hanem a tűzre olajat öntünk; ha nem tisztán az ország érdekeit tekintjük, hanem személyes, vagy akár egyik — akár másik irány vélekedésének, érdekeinek vagy sérelmeinek alája rendeljük magának a nemzetnek sorsát: akkor bizony nemcsak hogy nem lesz béke és nyugalom ebben az országban, hanem a gyűlölet, a szenvedélyek, és a magyaroknak a magyarok ellen való harca fogja lejtőre vinni a mi sokat szenvedett nemzetünket. Hiába való a békességnek, a nyugalomnak hangoztatása, ha a mindennapi életünkben éppen ellenkezőjét gondoljuk, cselekszük annak, ami a békességnek és nyugalomnak feltétele. Nincs ma nagyobb hazafias kötelesség, mint áldozatokat hozni — ha még oly nehezek és súlyosak is ezek az áldozatok — a magyar nép nyugalmáért és békességéért. Aki ez ellen uét, lett légyen bármily jó szándéka, tiszta célja, a haza ellen vél. Mert legelső titka a békességnek és nyugalomnak: hogy tisztán lássunk. Hogy meghiggadjunk. Lecsendesedjünk. Viharok közt pedig ezt a nyugodt, Ítélkezésre, termékeny munkára vágyó állapotot sose fogjuk megszerezhetni. B G. 60,000 drb százasbankót semA régi 100 koronás '»isitettek meg a minap az Osztrák-Magyar Bank nagybankok halála. váradi fiókintézeténél. Tudvalevő dolog, bogy a régi kibocsátású százkoronásokat most egymásután bevonják, mert a kék-rózsaszin uj százkoronások kerültek forgalomba. A jegybank fiókjai tehát ezeket a régi nyomatú százkoronásokat többé nem adják ki. A nagyváradi fióknál összegyűjtötték a bankókat s a minap megsemmisítettek 6.000,000 kor. értékű bankót. A megsemmisítés előtt a százkoronásokat százanként gyűjtötték össze és kötötték át. A tisztviselő, aki csomagba rakta, aláírta a nevét, aztán egy másik tisztviselő utána nézte és az is aláirta a nevét. A bankónak tehát pontosan meg kell lennie. Egy csomagban tízezer korona lapult meg. Éppen hatszáz ilyen csomag várta a halált, azaz összesen hat millió korona. A megsemmisítési aktust a jegybank három tisztviselője végezte. Az egész egy kis egyszerű gépezettel ment, amely a bankócsomókat két helyütt körül- belől krajcárnyi nagyságban keresztüllyukasztja. A hatmillió korona megsemmisítése éppen 2 óra hosszáig tartott. A rengeteg összeget két ládába csomagolták be ismét szigorú ellenőrzés mellett. A hatmilliót érő papircafatokat Bécsbe
