Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-08 / 15. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELÖ mondja a régi hü. De a pálinkánál, az italnál sokkal sötétebb szenvedély a kártya-szenvedély. Rombolóbb bizony, akár hogyan vesszük is a dolgot. A pálinka is állattá teszi az embert. Megfosztja szabadakaratától. Pusztít. Rombol, de lassabban. És ha állattá teszi is az embert, mégis hagy neki időt, időszakokat, mikor a kijózanodó ember leikébe száll. A lelkiismeretével beszél, tanácskozik. És sir. És -bánkódik azon, a mit tett. A mivé legyen. És még állati állapotában is haza-haza jár az ittas ember lelke. Családjához. Gyermekeihez. És ha ökle- lődik is az itallal, nem tapasztaltátok is, hogy megindul a lelke, a szive és ételt, ajándékot visz haza sokszor családjának. Talán ilyenkor még jobban átkarolja sokszor őket. És ha eljön a józanodás perce: beszélni lehet vele. Az ő lelkének megváltozásához még mindig van remény. Ö maga is rajta van, hogy szabaduljon az ördögnek főz tjétől. Mert érzi, hogy akkor boldog, mikor győzedelmeskedik rajta. És hányán győzedelmet aratnak. Nem úgy a másik főzettel — a kártyával. A kártyás ember, a kit t. i. ez a szenvedély hatalmába kerített, elfeledi az Istent. Elfeledi az övéit. A családját. A gyermekeit. A kik otthon sírnak. Éheznek. És a kik látják, hogy már alig van szenvedelem. Ha a vadállat el is hagyja az ő kölykeit, zsákmányolni megy. Bármily messze távozik: visszatér, nem hagyja éhezni, pusztulni az övéit. A kártyás ember mit sem törődik avval, ha családja, gyermekei éheznek, kenyér nélkül pusztulnak el. Hosszú napokon, éjszakákon keresztül távol van. a kártya mindene. Istene, lelke, boldogsága. Nem törődik se a maga, se a más vagyonával, pénzével. Felteszi arra a lapra utolsó, romjait megmaradt vagyonának, pénzének. Neki többé nem szent senki és semmi. Gyermeke, felesége, hivatala, becsületére bízott pénzek úsznak. És mindig azzal a biztatásával az ördögnek, hogy biztosan visszanyeri. És ha nyer is ! Oh, a régiek jól tartották, helyesen tapasztaltaitól hogy a kártya nyereségen nincsen az Isten áldása. Kámforrá válik az. Eben került vagyon, pénz ebül megyen el. ...Sok baj szakad ma a társadalomra. Az emberekre. A családokra. És, mint a hírek, megrázó esetek mondják, napjainkban, mostanában a kártyaszenvedély rettenetesen dühöng. Akár egy-egy időszakban — a kolera. A ragályos betegségek. Olvassuk, hogy klubbokat zárnak be, mert a kártyázás azokban a körökben rettenetes pusztításokat tesz. Családok mennek tönkre. Sikkasztókat nevelnek ezek a klubbok. öngyilkosok kerülnek ki belőlük. De megdöbbenve értesülünk, a nekünk küldött levelekből is szinte megdöbbenve konstatáljuk, hogy: A kártya szenvedélye a falukon, a gazda, a földmives nép közt is dühöng. No még csak ez kell — a pálinka, a kocsmák mögé. Akkor aztán dolgozhatunk a falusi jólét emelésén! Akkor bizony... befellegzett a magyar gazdának, a magyar földmives népnek! Mester. A világ legnagyobb hajója. Legközelebb indul első útjára az »Imp erato r« nevű uj német ocángözös, amely a legnagyobb lesz az összes óceánjáró gőzösök között. Mint ismeretes Vilmos császár az »Imperator« első próbautján nagyszámú kíséretével és számos meghívott vendéggel Gibraltárba és Las-Palmasbautazik. Az »Imperator« Hamburg-Newyork között fog közlekedni és egy ilyen 7 napig tartó útjára a következő meny- nyiségü élelmiszereket viszi magával: 22.000 kilogramm friss hús, 48.000 tojás, 55.000 kilogramm burgonya, 12.5000 kilogramm friss főzelék, 6000 konzervdoboz, 4700 kilogramm vad és szárnyas, 4000 kilogramm hal és teknős állat, 800 doboz gomba, 4000 doboz befőtt gyümölcs, 1000 font gyümölcsíz, 1500 font kakes, kétszersült és ostya, 600 font mandula, 500 font mustár, 150 font bors, 6500 liter tej és tejföl, 5200 doboz sűrített tej, 3000 kilogramm kávé, 180 kilogramm tea, 200 kilogramm csokoládé és cacao és még rengeteg mennyiségű egyéb élelmiszer és fűszer. A gyermekek őrangyala. Az alábbi történet, amelynek színhelye a skót fővárostól egy órányira levő vasúti sínpár, a mellett bizonyít, hogy a gyermek fölött valóban a gondviselés őrködik. Néhány nap előtt a Londonból Edinburgh felé robogó vonat vezetője azt tapasztalta, hogy a g3mrsvonat mindinkább egy tehervonathoz méltó lomhasággal cammog célja felé. Hiába tömte a kazán éhes gyomrát szünet nélkül, hogy a nagyobb késést megakadályozza, semmi sem segített; a lokomotív a nyílt pályán, körülbelül egy órányi távolságra Edinburgtól, felmondta a szolgálatot és csökönyösen megállóit. Az utasok ijedten rohantak a vonatvezetóhöz, aki akkor már megnyugtathatta a közönséget, mert a tüzetesebb vizsgálatnál kiderült, hogy csupán az egyik csavar nem működött szabályszerűen, veszély nincs és a hibát fél órán belül ki lehet javítani. Ezt az idót az utazók nagy része egy kis sétára használta fel, miközben megdöbbenéssel látták, hogy közvetlenül a lokomotív előtt egy két esztendős pöttöm leányka vidáman játszik a sinek között és sejtelme sincs arról, hogy csak egy hajszálon, egy csodás véletlenen múlt az ő megmenekülése. A tömeg körülvette a kis leánykát, aki elmondta, hogy már rég játszik magában ott, anyja elment, azt várja. Oly közel volt a gyermek a mozdonyhoz, hegy nem kellett volna több, mint a kerekeknek még egy fordulása és darabokra szakgatta volna a kis ártatlant. Ez a lehetőség, amelyet csupán egy, a csodával határos véletlen gátolt meg, annyira hatott, főleg a utazókra, hogy némelyik sirógörcsöket kapott. Egy nő kijelentette, hogy mindaddig nem utazik tovább, amig a gyermek anyja vissza nem tér, mert bűn volna a sorsot még egyszer kihívni. Mire a mozdonyon lévő hibát kijavították, a kis leányka kötócskéje tele lett az utasoktól kapott cukorkákkal, nikkel- és rézpénzzel. A vonat csak csekély késést szenvedett, amit senki sem vett ezúttal rossz néven, sőt az általános vélemény az volt, hogy soha még. vonatkésés ilyen áldásthozó nem volt, mint ezúttal. Esteledik. Esteledik... A kis madár fészkét takargatja, Kis fiait dalolgatva álomba ringatja. És a hogy nő, lassan, lassan az eperfa árnya, Lelkemet is betakarja a búbánat szárnya. Harmat hull a falevélre. Köd borul a földre. Búbánatos szomorúság borul a lelkemre. Lágyan szól az esti csendben zokogó halk ének. Boldogságom ! Éppen mintha téged temetnének. Dóczy István.
