Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-08 / 15. szám
Uj erkölcsöket kiabálnak az újságok kórusban. Uj embereket kérnek. Uj vért — az erekbe! És miért? így tovább nem mehet — írja egyik fő- kórista, mert gyalázatosán elrothadunk. Uj erkölcsöket? Tisztelt kórus! Nagyhangú Gondolkodók és Mindentudók! ’Iszen éppen az uj erkölcsökben uszunk nyakig. Az a bajunk, az a vesztünk, hogy a régi, igaz, állandó erkölcsöket sutba dobtuk. Lent és fent uj erkölcsöket hoztunk a nemzet, az ország fejébe, szivébe. A nyakára. Az igaz Istent nem akarjuk ismerni. A lelkiismeretet elaltatjuk. A tekintélyt letiportuk. Ifjúságunkat szabad-pórázra engedtük. A családi élet alapjait megingattuk. A fogalmakat fejük tetejére állítottuk. Uj bábeli zavar keletkezett. Nem értjük egymást. Mindenki maga-magának csinált Istent. A maga érdekének fordulása szerint való külön erkölcsöt. Csak a törvényt kerülgettük, hogy valahogyan bajba, börtönbe ne kerüljünk. A lelkiismeret törvényszékét becsuktuk. Tisztelt Kórus, nagyhangú gondolkodók, és Eszek! Ez bizony az uj erkölcs! Ez a rothadás, melynek szagát érezzük. A melyben elpusztulhatunk. A régi, az igaz, az örök, az egyedüli Isten kell nekünk! Hogy Isten legyen az Isten. És erkölcs az erkölcs. Az ősi, a keresztény hit talajában gyökeret vert erkölcs, mely a nemzetnek sok bűne, hibája, gyengesége nyomán is — ezer év óta megőrizte, fenntartotta a rothadástól, a végpusztulástól. Vissza, igen — a régi erkölcsökhöz! A mely Istentől való. A mely, mint a só a tengeri, úgy megőrzi a társadalmat is a megromlástól, a rothadástól. Vissza, hogy Isten legyen csak az Isten és erkölcs az erkölcs. Akkor leszen uj vér és lesznek uj emberek! ____ ___ _________Mester. Ma gszemek. A büszke ember üres kalászhoz hasonlit: termete szép, de feje üres. A sertést megismerheted röfögéséről az embert mosolyáról. A ki mindég siet, keveset végez, mert kapkodásból és jövés menésből áll munkája. A lovat nem az ostor, hanem abx-akos zsák inditja meg. Rendes és pontos számadás nélkül gazdaságod olyan, mint a kormány nélküli hajó. Sohasem tudod, hol mikor vet zátonyra, és hogy miképen menekülj bajodból. A kártya. A kártyát a közmondás elnevezte: ördög bibliájának. Jól elnevezte. Találóan keresztelte el. Mert, miként az igazi bibliának forgatásából világosságot, örömöt, megnyugvást és üdvösséget talál az ember: addig ebből a bibliából, az ördög bibliájának forgatásából ezer és ezer emberre sötétséget, életnyugtalanságot, pusztulást, kárhozatot nyernek nem csak a kártyázok, de sok-sok család és ártatlan gyermekek. Az unalom találta ki a kártyát. Az unalom — újra a közmondás szerint — az ördög párnája. Ott született igen ez a játék, a kártya az ördög párnáján. Az unalomon. A szenvedély pedig, az ördögnek miniszterei — felnevelték. És oda helyezték az emberek átkai közé. A pálinkát is az ördög főzte, kotyvasztotta,
