Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-01 / 14. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ Olvasókör. Török-világ Magyarországon. Irta: Bodnár Gáspár. * Az igazságos király. Az ifjú Mátyásnak napjai prágai fogságában nem a legkényelmesebben folytak. Szive tele volt fájdalommal, keserűséggel és honvágygyal. Lábain ugyan nem hordott rabbilincset, hanem azért eleget kellett tűrnie, szenvednie. A Hunyadiak barátai harcoltak is Mátyás kiszabadításáért ... és a felkelést nem is szándékoztak addig félbenhagyni, mig Mátyás ki nem szabadul. A király váratlan halála egyszerre fordított a dolgon! Az 1458. esztendőnek január hónapjában királyválasztó gyűlésre sereglett össze a magyar. A főnemesség Budavárában tanácskozott, a köznemesség pedig ott tanyázott a Rákos mezején. Szilágyi Mihály is ott volt seregével. A királyválasztó tanácskozás folyt javában. Abban már megegyeztek a főurak, hogy a nemzetnek most már csakugyan magyar ember legyen a királya. Ezt hangoztatta Garai is, Újlaki is; persze azt gondolták, hogy ez a magyar ember Garai vagy Újlaki lesz. Ezen alattomoskodás miatt a választás igen elhúzódott; amit pedig a szabad ég alatt tanyázó nemesség és katonaság már unni kezdett. Egy szép csillagos januáriusi éjjel a Duna is befagyott. Szilágyi seregét a jégre vezényelte. A katonák várták a főurak tanácskozásának eredményét; egyszer csak kifogyva a türelemből, oda kiáltja ezer és ezer torok a vár felé: — Éljen Mátyás király! Nem is kellett egyéb! A katonák kiáltását folytatta a nép . . . majd visszhangozta a köznemesség! Végre a várban is felhangzott, hogy: — Éljen Mátyás király ! A tanácskozó főurak sem tehettek mást, minthogy elfogadták az egész ország kívánságát és kikiáltották, hogy: — Éljen Mátyás király! Mátyás már ekkor Podjebárdnak, Csehország kormányzójának foglya volt Prágában. Mikor Podje- bárd meghallotta, hogy Mátyást a magyarok királyukká választották, feltette magában, hogy ebből nagy hasznot húz. Nagy váltságdíjat kívánt érte, és Mátyással megigértette, hogy az ő leányát, Katalint, nőül veszi. Fényes magyar követség ment Prágába a 15 éves Mátyás királyért és őt a nemzet nagy lelkesedése mellett hozta haza. Fiatalsága miatt az ő nagybátyját: Szilágyi Mihályt, rendelték kormányzónak. * * » Lehet gondolni, hogy igen rosszul álltak az ország ügyei, mikor az ifjú Mátyás átvette az uralkodást. Még a szent korona sem volt a nemzet birtokában. Zálogban volt Frigyes császárnál. Ez a Frigyes császár különben maga is sandított a magyar királyságra. Tehát volt esze, hogy a koronát ki ne adja. Garai és Újlaki az ő pártján voltak. Az ország észak-nyugati részén is baj volt. A cseh rablók, Giskra nevű vezérökkel az élükön, sziklaváraikból háborgatták a vidéket és mindenáron a lengyel Kázmért igyekeztek a magyar trónra emelni. Aztán meg az ország kincstára is üres volt. Az ifjú király mindezeket jól tudta és át is értette. Ifjú volt, az igaz; hanem már olyan érett volt az esze, hogy bevált férfiúnak is. Hamarosan meg is mutatta, és pedig a saját nagybátyján. Mátyás hamarosan kiismerte az ő nagybátyját és úgy látta, hogy Szilágyi helyén van a háborúban; de a kormányzás nehéz munkájára, erőszakos természete miatt nem alkalmas. Tehát szabadulni akart tőle. Kinevezte Beszterce grófjának. Hanem itt a kemény [.öreg ur olyan kegyetlenkedést követelt el, hogy a nép fellázadt és őt a királynál bevádolták. Mátyás hallván a panaszt, Szegedre hivatta nagybátyát. Szemére lobbantá oktalan kegyetlenkedését és őt egy évre Világos várába záratta. Erre mindenki nagyot nézett. A rendetlenkedők azon ijedtek meg, hogy ha ez az ifjú király már a maga nagybátyjával is ily szigorúan bánik, mi lesz akkor ő velük ? A jók pedig örültek és bíztak, hogy végre lesz egy szigorú, de bölcs és igazságos király. Egy év múlva Szilágyi kiszabadult a fogságból; de a király gondoskodott, hogy oda menjen, ahol igazán hasznára lehet az országnak. Leküldötte a déli vidékekre, a törökök fékentartására. És Szilágyi csakugyan emberül állotta meg a helyét. Mint Nándorfehérvár kapitánya, vitézül harcolt; mig egy csatában elfogták és Konstantinápolyba vitték, a hol a szultán lefejeztette. Mátyás most már a maga eszének járását követhette. Az ország kormányzásának gondjai egészen ifjú vállaira nehezedtek. Társaságban. A. — Hogy lehet valakit hallgatásra kényszeriteni ? Többen: (hosszú gondolkozás után) — Nem tudjuk. _____A — Én sem.___________________________________ A szerkesztő telefonja. A ml újságunk a gazdasági nagy munkaidőn — Julius és augusztus hónapokban — szünetel. Emlékezetül már most jelezzük ezt a körülményt, nehogy e hónapokban előfizetőink reklamáljanak, a lapért Írjanak. — Falusi. Üldözött csibész is tolvajt kiált, mikor kergetik. Majd elhallgat, ha a törvény elé kerül. Nem szükséges itt az újságban való nyilatkozat. Esetleg a bíróság fogja elrendelni. — Kis gazda. Kisérje figyelemmel a »Tanácsadó« rovatunkat. Ott megleli. — Plébános, ügy tudjuk a viski pap lesz. Talán a napokban. Az uj papot a szigetiek régen ismerik és szeretik. O is jól ismeri a leendő hitközségét és városát. — Gazdasági cseléd. Jobb azt csendesen, békésen elintézni. — Tárca. Nem úgy beszélünk magyarán, hanem igy : »Villám villámra vág.« A Tiszaháton hallottam igy: »Még nem tiszteltem erre nálunk felé.« De azt hiszem ez a kifejezés a Szamos mentéről úszott a Tisza- hátra. — Román. A magyar állam tekintélye kívánja, hogy afféle kirohanásokra meg se mozduljon egy hajszálnyi izmában sem. Mint az1 oroszlán, a ki ügyet sem vet egy pimasz szúnyog elbizakodott szemtelenkedésére. — Pedagógus. Ha a férfinek önérzete van és tudja mit ér: azt minden becsületes ember méltányolja. Az álszerénység azonban, a mely mindig arról panaszkodik, hogy őt szerénynek teremtette a gondviselés, az álszemérera ... lpgálább is csúnyább, mint az önhittség. mouvai János könyvnyomdája, szatmákon.
