Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-01 / 14. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELO vonják, nem is késtek nekik kenyeret osztogatni és látványosságot mutogatni. Kezdetben kisebb-nagyobb helyeken tartattak meg ezek a látványosságok, melyek, hogy miből állottak, később leirom. Elég az hozzá, hogy mikor a népnek ez a szenvedélye egészen általános és kifejlett lett, egy Vespasián nevű császár elhatározta, hogy óriási nagy épületet emeltet, hova a nép összegyűlhessen (Colosseum) és egyszerre élvezhesse a borzalmat keltő dolgokat. E célból tehát leromboltatta a kegyetlen Nero császár hires palotáját, (melyet mesterséges tavak, szőlőlugasok környeztek; úgy, hogy méltán nevezték »Arany-ház«-nak) és építtette azt az óriási nagy épülettömeget, melynek ma már csak bus romjai láthatók, de ezek előtt is bámulva áll meg az újkor gyermeke. Bizony, hogy az én lábam is gyökeret vert, mikor a Palatin domb aljában ezt az égnek meredő sziklatömeget megpillantottam. Vájjon hogy is rajzoljam én le ezt a világ nyolcadik csudáját. Az épület, melynek egyik oldala még teljes nagyságában fenmaradt, tojásdad alakú. Mintegy 188 méter szélességű és 156 méter hosszú terület, 50 méter magas külső falakkal van körülvéve. De uram- fia, minő falakkal! Mintha nem is emberi kéz rakta volna azokat, hanem úgy a földből emelte volna ki a természet. Mintha különféle szikladarabok volnának egymáshoz nőve, csak ha közelebbről szemléljük, tűnik ki, hogy bizony azok emberi számítás szerint vannak összerakva. A külső falak négy egymásra helyezett emeletet képeznek. A földszinten 80 hatalmas boltív képezi az első épületcsoport kerületét, melyet óriási oszlopok, mint valami diadalkapuk tartanak. Hasonló boltíves a második és a többi. Ha belépünk ez óriási épületbe, úgy találjuk, hogy annak belső képe hasonlít a mi cirkuszainkhoz. Egy nagy téren állunk, itt volt a játék (arena) tér. Ide hozták a kiéheztetett oroszlánokat, párduczo- ka-t, szóval vad állatokat, majd jöttek a gladiátorok, a küzdők, kik ezekkel a fenevadakkal, vagy sokszor egymással is hajmeresztő viaskodásba keveredtek. A nézőtért magas márványfal veszi körül, nehogy a nézőknek a küzdelem alatt bajuk ne essék- A falak mögött köröskörül mindig magasabb és magasabb közben (mint a mi színházunk páholyai) ülőhelyek vannak beosztva, hol körülbelül 17Ü ezer ember foglalhatott helyet. Hogy miben állott ez a látványosság, melyről e sorokban annyiszor megemlékeztem, ezt igy próbálom leirni: Az egybegyült közönség türelmetlenül várja a császárt, kinek megérkezésekor veszi kezdetét az ünnepély. A tömeg rivalgásai összeverődnek a ket- receikban bömbölő vadállatok hangjával. De ime, a páholyban ül már a hatalmas császár. Harsogó zene szól most s a játszótéren megjelennek a vadászok, kik korbácsokkal ütlegelik a gladiátorokat, ha talán félnének a vadállatokkal szembeszállani. A vadállatok előtt lépdelnek be ezen szerencsétlen emberek, kiknek arcán a halál megvetése vagy ádáz gyűlölet kifejezése ül. Mielőtt a vadak karmai közé kerülnének, zeneszó mellett körüljárják az arénát s a császár előtt mélyen meghajolva, kiáltják : — Császár! A halálba menők üdvözölnek! Ekkor sorrendbe állíttatnak s kezdődik a vérengzés, melyet a néző közönség már türelmetlenül vár. Végre felhuzatnak az állatketrecek ajtai s a felbőszült és kiéheztetett oroszlánok és tigrisek dühöngéssel rontanak ki a szerencsétlen áldozatokra. És midőn a gladiátorok karddal vagy lándzsával vívni kezdik az iszonyú harcot: a nép tapsol, kiabál és tombol örömében. De im, az első felvonásnak vége van. Vérben fetrengenek a keresztények, állatok egyaránt, egyrészük teljesen eléktelenitve, mások meg kínos halálhörgés- ben. Aztán kezdődik a második felvonás: a gladiátorok vérfürdője. Ember áll most emberrel szemben és ezek folytatják egymással szemben azt a kegyetlen harcot, melyet elébb a vadállatokkal vivtak. íme szives olvasóm ezek voltak a Colosseum látványosságai. De egy kérdés merül még fel. Kik voltak azon szerencsétlenek, kik odadobattak a vadállatok körmei közé. A foglyok és — a keresztények. Hiteles iratok bizonyítják, hogy a Colosseumban és általában Rómában 11 millió vértanú halt el. Mielőtt Rómába mentem mindezekről bővebben olvastam. Elképzelheted szives olvasó, minő érzelmekkel lelkemben léptem e helyre, hol mindazok történtek, mikről most itt Írtam. Leültem a nézőtéren egy mohos kőre s lelkem elszállott abba a korba, melyről ez épület bus falai beszélnek. Sokáig időztünk e helyen, melynek emléke lelkemben mindig élni fog. A természet órája. < A vadásznak, ki órát nem visz magával éjjeli bolyongásaikor az erdőben, a természet szolgál órával. — A fülemile után, mely csaknem egész .. éjszaka énekel, legkoraibb madár a pintyőke,- mely jóval napfeljötte előtt fél 1-től 2 óráig hallatja hangját. Pont 2 órakor az u. n »fekete fejű szöcske« kezdi rá a czirpelést s ez eltart fél 3-ig; fél 3-tól 3-ig a fürj rövid pitypalattya veri fel a csendet, 3-tól pedig fél 4-ig a vöröshasu tücsök czirpelése vegyül bele az erdózugásba; fél 4-től 4-ig a fekete rigó hallatja hangját, 4-től 5-ig pedig a cinege éles hangja üdvözli a nap feljöttét. — Öttói azután a közönséges veréb kezd csiripelni. A száműzött orvos ötlete. Néhány héttel ezelőtt történt, hogy néhány kisebb szibériai állomáson az előirt megállások betartása nélkül száguldott át az egyik vonat. A vonat utasai kétségbeesetten tekintgettek ki az ablakon, a vonatvezetőt azonban sehol sem lehetett látni. A gép vezető nélkül volt. Az állomásfőnökök értesítették a következő állomások elöljáróságait, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Tanácstalan volt azonban mindenki, a vonat pedig száguldott, rohant tovább. Bjelow nevű vasúti állomáson Martow nevezetű vasúti segédorvos, egy szibériai száműzött, jött rá a mentő gon- latra. Összeállitatott hamarosan egy mozdonyt, hat vaggont és néhány pillanattal azelőtt, hogy a gazdátlan, vezető nélkül maradt vonat eljutott volna az állomásra, elindult előtte ugyanazon a sínen. Mikor megpillantotta maga mögött a száguldó vonatot, gépével a legnagyobb sebességgel rohant előre. Elkezdődött a verseny a két vonat között. Elől rohant dr. Martow vonata, utána a gazdátlan, mely mind-
