Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-31 / 13. szám

XV. évfolyam.

Szatmár, 1912 március 31.

13-ik szám.

k&elöb Sísmesztú és, kiadótelaíimös :

BOOM f Ál’All

4 korona. 2 1

Egész évre . Fél évre . . Negyed évre

áré

legjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMAR, Arany János-utca 17. szám.

Virág* vasárs&ap.

(M—r ) Virág, zöldélő lorübok, hozsánnák, örvendő, kitörő hangok: a népszerűségnek, az eszmék diadalának, a győzelemnek jelvényei.

A világ Megváltója is, isteni nagy lelkében hozva-hordozva az emberiséget íelráző eszméit, tanításait: virágok zápora, zöldelő lombok meghajtása és népszerűségének színes, hangos jelei közt vonul be hazájának középpontjába. A szivébe.

Ki gondolta volna, ki hinné ő rajta kívül, hogy ez a nagy ünnepi zaj, ez a trium- fus, ez a hatalmasan megnyilvánuló lelkesedés rövid idő múlva kálváriává fog változni. Hogy virágfűzér helyett — töviskoronát adnak fejére. Hozsanna helyett a halált, a keresztre feszilést ordítja feléje az a tömeg. Élet helyett halálát követeli. De még milyen halálát.

... És úgy következett. A diadalmenet után gyászos kálváriának útja. Trónoló szék helyett — véres keresztfa, keresztre feszités.

Megváltónk ez életképében, történetében él, hal és újra feltámad az Igazság. A kereszténység. Az egyház.

A földön élő Megváltó, a kereszténység, a tőle képviselt Világeszme, tan és életrendszer az idők folyamában élt és él diadalokat. Az emberiség vezetője lön. Dajkálásában, a nemzetek fentartásában, oltalmazásában őt is, az ő útját is sokszor virágokkal hintik be. Hozsánnának hangjaival kisérik, Magasztalják. Átkarolják. Lábainál örömkönyeket sirnak.

De aztán éppen úgy jött az Igazságnak

kálváriás útja. Jön a keresztrefeszitésnek, az elpusztításnak őrjöngő gondolata és követelése.

És miként a Megváltó nyugodtan, homlokán az isteni lönségnek és égi sugárnak teljével haladt azon a nehéz utón, a kálvária lépcsőjén . . . úgy halad a vándorló száza- : j, dóknak, az őrjöngő eszméknek, a hullámzó világnézeteknek lépcsőjén a kereszténység, a megszentelt és kikristályozott világfelfogás., az állandó, a tüneményes csillaga a népeknek és nemzeteknek: az Igazság is.

Feltámad mint Krisztus!

Összetöri a bilincseket, elhengergeti az ellenségnek nagy köveit és kiszáll szenvedésének koporsójából, éppen, mint Krisztus

A halált élet követi. A megaláztatást — dicsőség. Az elnyomatást a népek és nemzetek epedő, felzokogó kiengesztelése.

Nem féltem az Igazságot, Nem féltem a keresztény Világnézet győzedelmes útjait. Még ott sem féltem, hol lálszólag . . ellankadt. Az ellenségnek billincseiben van.

A nép lelkében hordozza ezt az igazságot. A nép keresztény akar és tud lenni. Ez a magyar nép.

A népet meg lehet csalni. A nép csalódik is. De annak a népnek leikébe van vésve az érzék, a vágy, a törekvés, a megértés — a keresztény igazságok iránt. Ez a nép feltámad Krisztusban! Ez a magyar nép.

És mikor ti, ennek az Igazságnak ellenségei azt hiszitek . .. hogy ez a nép eltávozott a kereszténységnek forrásaitól, elszakadt Krisztustól .. . lássátok és tudjátok, látni és