Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-24 / 12. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Tini asszony azonban undorral és megvetéssel utasította vissza. Sőt egyenesen megtiltotta, hogy valaki az ő urának kémje, detektivje, titkosrendőre legyen. — Ha én értem nem leszen jó és ha én értem nem jár az egyenes utón: akkor nincs hatalom, a mely őt azon megtartsa, megőrizze. Mondotta a fiatal asszony. És gömbölyű karjának ujjaira vetette nefelejts kék szemeit. Arra a jegygyűrűre, a melyért annyit szenvedett, várt, tűrt. És a melynek bírásában most végre olyan boldog. A falu népe is vigyázta az uj házaspár életét. — Meddig fog tartani? — Meddig fog még nyugodni — az ördög bibliája ? — Jó, jó — hátra van még a fekete leves. így folyt a szó, beszéd, a szapulás folyton-folyvást. A mely beszédnek tápot, tüzet adott napról- napra Postás Fáni. A ki, mert kudarcot vallott az az uj asszonynak tett ajánlatával szemben: most teljes gőzzel szállította a megfigyeléseket és jóslásokat. Különösen nagy barátkozásban van a volt segédjegyzővel, a ki most afféle zug-irász, zug-prókátor a közeli városban. De senki se’ tudja voltakép, hogy hol van állandó lakása. Mert kétlaki, mint a béka. Majd a városban, majd a falun tartózkodik. Settenkedik. Üzleteket csinál és — forgatja az ördög bibliáját. Valójában hivatásos — kártya-spiller. Egykor, mikor még a fiatal asszony, már mint Tini asszony, még amolyan serdülő leányka, Tinike volt — erősen csapta a szelet a kis falusi libácská- nak, mint ő maga dicsekedett vele. Azt azonban elhallgatta, hogy az a kis libácska amúgy kurtán- furcsán bánt el vele. Annak rendje és módja szerint kiutasította. Azért Égerháti Vilmos ur, igy nevezték a nagy világfit — bár már házas ember volt, (azt mondják újság hirdetés utján szerezte feleségét) amúgy őszinte alkoholos, korcsmái állapotban nem egyszer hangsúlyozta, hogy hát . . . — Enyém lesz ő a lelkem, a kit páratlan asszonynak titulálnak. Postás Fáni minden barátsága dacára besúgta ezt az uj asszonynak, már mint Tininek. Tini pedig lesújtó módon nézett végig a besúgó postára. Ezzel árulván el, hogy még beszélni sem tartja érdemesnek arról a’ fráterről. Nem is sejtette, hogy az a fráter milyen veszedelmes fellegeket hajthat még az ő boldogságának tiszta egére. Hogy még a királyok sem meneked- hetnek meg a légynek szemtelenségeitől. Hogy viperákkal van körülvéve a házunk, melyeknek sziszegését sem hallhatjuk sokáig. Csak egyszerre csípnek és ölnek . . . Az ártatlan, a tiszta, a becsületes lelkek szokták legkésőbb észrevenni, hogy mi készül az ő nyugalmuk és csendes lelki békességük ellen. Tini asszony sem gondolt erre. Hogy is gondolhatott volna. Hiszen ő azt hitte, hogy erős vára az ő csendes házi életének erényessége, hűsége, munkássága és a világtól való félrevonulása. A SZERKESZTŐSÉG ------ TELEFONJA. Po litikus. Ezért a cikkért az ügyészség legalább három hónapi tiszleleteldijat indítványozna a mi részünkre. Hát inkább mi Ítéltük a cikket, örökös papirkosárfogságra. — V. S. Olvasó-kör. Valóságos sablonná vált, hogy mikor a rágalmazó flrkászokat a bíróságnál kérdőre vonják, hát azzal mentik meg bőrüket: »Bocsánat, meggyőződtem, hogy tévedésen alapult az Írásom.« Hát iszen persze, hogy a bocsánat legszebb emberi dolog. De már mégis csak hinnünk kell, hogy sok-sok firkász és szenzációt hajhászó újság annak tudatában és abba való bizakodásában rabolja meg más becsületét, hogy iszen majd »bocsánatot« kérek. És azt ma lovagiasan meg is szokták adni. Erre vonatkozólag igen csattanósan Írja a »K. N.« lap, hogy ezek az erénycsőszök elébb rágalmaznak és aztán győződnek meg. Az lenne hát a férfias, becsületes, egyenes eljárás és az lenne a nyilvánosság őreinek feltétlen kötelességük, hogy elébb győződjenek meg és aztán Írjanak vagy kiabáljanak. Az ön eljárása tehát a szokásnak megfelelő volt — ily megvilágításban. — Tanítvány. Köszönöm. Igaz. Egykor én is azt hittem, hogy pénz, pénz, pénz... és minden meg lesz. Most már tudom, hogy más is kell. Akadályokat leküzdő energia, kimerithetlen munkabírás; támadásokat bátran visszaverő, elnémithatlan toll; gunyolásokat, kicsinyléseket semmibe sem vevő lelkesedés. Ez kell. És csak aztán a — pénz. Ca. Cs. M. F. Tessenek a Gazdaszövetséghez fordulni. Budapest, IX. kér. Üllői-ut 25. sz. Az a szociális kurzus a Köztelken volt. Itt nem nyilatkozom róla. — Gazda. A külföldi államokkal kötött kereskedelmi és vámszerződések 1917. évben járnak le. — Földbirtokos, Ung\ Az elhunyt b. Kováts Jenő földbirtokos a 80-as években volt szatmári fószolgabiró és aztán, ha jól tudom, árvaszéki elnök. Végre társadalmi munkát (nobille officium) téljesitett tiszteletre méltó felfogásban és ügyszeretettel. Nagyműveltségü ember. Szép összeköttetéssel tekintélyes család-tőről sarjadva igen nagy poziciót foglalhatott volna el a megyéjében. De ősi vonása, a kitartás hiánya és egy kis lustaság, a maga helyével és pozíciójával való megelégedés ambícióját nem tüzelték Lapunknak és szerkesztőnknek régi és legjobb barátai közé tartozó volt. A M. Földmivelőt birtokán kezdettől fogva olvasta népének és olvastatta. Sokszor évödtem Jenővel, hogy ősi eróvel rendelkezvén, egy kissé keményebb, konkrétebb munkával mi magaslatra juthatott volna. Dolgozzál, mondottam neki. És 6 mosolyogva vágta vissza: »Dolgozol te hatunk helyet is.« És hogy még mit mondott, azt majd máskor Írom le. Kath. voltára mindig büszke v.olt és családja ez ősi vonását fentartani kötelességének ismerte. Felvilágosodott, értelmes fő. Elegancia, jó szív, a közügyek iránt való meleg lelkesedés, szónoki routin, rögtönzési képesség. Más vallását, meggyőződését nem bántotta, de a magáét mindig és bátran védelmezte. Ez volt ő. Itt hagynak legjobb barátaim ! Cigány példaszók. A világ olyan mint a garádics, egyik fölmegyen, a másik lejő rajta. Jobb a szamár, ha rajta ülsz, mint a ló, ha levet. A ki hízelgőre hallgat, olyan, mint a korsó: meg lehet fogni a fülénél. Mily kevéssé bölcs az ember, ha a szerencse elhagyja. Egy ember is vízre viszi a lovat, de 20 sem képes megitatni, ha nem szomjas. Ne öld meg a méhet, mert az is cigány; sorra járja a virágokat s udvarol, szépet mond nekik, mint a mi anyánk, mikor jósolgat az asszonyoknak. Ne bántsd a varjut, az is fekete vér, mint a mi nagyapánk. * Megadta neki. Tanulja meg kend, — mondja nagy mérgesen egy ur az atyafinak, — ha kend beszélni akar velem, akkor hallgasson ; mert ha azt hiszi, hogy kend olyan, mint én, ak- kon ugyan nagy — szamár! MOBVAI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁBO
