Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-24 / 12. szám

MAGYAR FÖLDMIVELO 7 lönféle szivart. Hogy ezen rengeteg élelmiszert elfogyaszt­hassák, a vendégsereg három éjjel és három nap egyfoly­tában együtt mulatott. — Megölte a nagyváros. Ráncos képű, öreg anyóka kopogtatott be a kerületi kapitányságra. A kapuör az ellenőr elé vezette az asszonyt, aki megkérdezte, hogy mi a baja. — Nagy bajom van nekem, tessen csak meghallgatni. Marczi Róza a becsületes nevem s Udvarhety megyében van a házam. Ott éldegéltem már hatvan esztendeje, amig a múltkor el nem csábított egy vigéc. Annyi sok szépet mondott erről a Pestről, hogy otthagytam szülőföldemet s feljöttem ide székely varrotast árulni. — Nagyon megbántam, hogy szót fogadtam annak az embernek. Nem nekem való hely ez. Megöl a nagy város engem. Tessék engem valahogy hazajuttatni a falumba, mert egy krajcárom sincsen. Az Isten is megáldja az ura­kat, ha pártjokba vesznek. Az ellenőr megígérte az anyókának, hogy tesznek valamit az érdekében s ezután egy kis cellába pihenőre tért a megtört asszony. Nem is ébredt föl többet. Talán otthon járt álmában.' S a viszontlátás örömétől meghasadt a szive ... — A kanászfiu tragédiája. Kajdácsról Írják: Tragikus véget ért az uzdborjádi körjegyzőséghez tartozó Hangos-pusztán Novák Géza 15 éves kanászgyerek, Az egyik sertéskan rátámadott a Aura, agyaraival lágyékát felhasi- totta, ütőereit elvágta, azonfelül kiszúrta a szemét is, úgy, hogy az állat agyarai a fiú homlokán jöttek ki. — A furfangos csordás. Dombrádon Molnár János, mint csordás volt alkalmazásban, mindenki azt hitte róla, hogy talpig becsületes ember; volt is hitele a község­ben, még ráadásul, hogy bőbeszédű ember, fellették róla, hogy vagyona is van, amivel nagyban dicsekedett. Ezelőtt több hónappal elpárolgott Molnár Dombrádról és se hire se hamva, hiába kutattak utána azok, akiknek érdekükben volt hollétét megtudni és a kiknek elég tekintélyes a száma, mert Molnár visszaélve a beléje helyezett bizalommal soka­kat körmönfont furfanggal becsapott, hol készpénzt vett fel terményekre, hol pedig árukat, pénzt vett át. Amikor pedig megelégelte az ilyen módon való harácsolást és talpa alatt égni kezdett a talaj, megszökött Dombrádról. Hosszas nyo­mozás után a dombrádi csendőrség Nyirkécsen feltalálta és letartóztatva az ügyészségre kisérte. — A nagyvilágból. Az újságok azt hireszte- lik, hogy Ferenc Ferdinánd királyi herceg közelebb az orosz cár látogatására készül. Ugyanezt Írják az olasz ki­rályról is. Miklós cárnak tehát bőségesen lesznek vendégei. — Francia-spanyol viszály kezdődik Marokkóért. Nem csak a mi kis gazdáinknak, de a népek egészének is van — földéhsége. — Kínában lázasan csinálják az uj alkotmányt. Akarva — nem akarva a keresztény műveltség felé töre­kednek a népek, ha elpusztulni nem szándékoznak. Persze — azt már nem igen szeretik hangoztatni, hogy hát volta- kép ez az igazi műveltség. — Az olasz-török háború csak nem akar a béke kikötőjébe jutni. Hogy pedig oda szeret­nének kerülni, megerősíti az a hir is, mely jelzi, hogy az orosz kormány egyengeti az utat a háború megszünteté­sére. Olaszország meg kapva-kap az orosz barátságon. Erre vall az olasz királynak tervbe vett látogatása az orosz cárnál. — Éhínség Oroszországban. Az orosz kormány 150 millió rubel rendkívüli hitel engedélyezését kérte, hogy a rossz termés következtében Ínséges helyzetbe jutott tartományok lakosságának sürgős segítséget nyújthasson. A nyomorgó lakosság között mindenféle ragályos betegség : tífusz, Skor­but stb. pusztít. A hatóság mindent elkövet, hogy a külföld a rettenetes állapotokról tudomást ne szerezhessen, de a szükséges 500 millió koronányi segélyösszeg rendkívüli nagyságából könnyű elképzelni, hogy mily rengeteg számú alattvaló éhezhet a cár óriási birodalmában. Ki a legokosabb ember? A pék, mert annak van legtöbb sütnivalója. Ki a legingatabb jellemű ember ? A cukrász, mert legtöbbet habozik. H 8 OLVASÓ KÖR. B B Asszony, a kinek párja nincs . . . Eredeti népregény. — Irta: Bodnár Gáspár. — (4) IV. Hej, csak azok a házastársak ismerik igazánba’ az egyesülésben való boldogságot, a kik kálváriás, tövises utón jutottak hozzá. A kik ezt az utat könye- ikkel áztatták, fájdalmaikkal huzták-vonták át. A kik szenvedtek, sokszor titkon, eltakarva fájdalmaikat a világtól, elfedték sebeiket a piactól — vásártól. S ha olykor-olykor rájuk is sütött a boldogságos re­mény sugara ... azt is remegve, aggódva élvezték. Mert féltették a rossz nyelvektől... a gonosz világ­tól .. . Az uj házaspárnak, Jóskának meg Tinikénak ilyen egyesülésben volt részünk, mikor végre Isten és emberek előtt . . . egymáséi voltak. És meg kell vallani, hogy az a kis fészek, melybe költöztek, a hol az uj élet szálait kezdték fejteni az élet orsójáról: megelégedett, boldog fészek volt. Már a milyen boldogságról ezen a bus földön nem csak álmodni, de valóságában élni — lehetséges. Jóska egészen megváltozott. Javára, előnyére változott meg. Szinte komolyság ült az arcára. Az élet gondjának, gondolatának kötelessége költözött leikébe. Pedig a kenyérért nem kellett öklelődnie. Csak dolgoznia. A dolog pedig nem küzdelem. Nem gyötrő küzdelem. Küzdelem, mely fáraszt, gyötör, de bol­dogít is. Kis felesége amúgy egyszeri látásra is elraga­dott mindenkit. Hát még a ki látta — a tűzhelyen. Az ő takaros kis birodalmában ... A konyhá­ban, a majorság közt. A buzakalászos földeken a munkásokkal, a szőlőben a kötöző leányok, asszo­nyok közt. Mikor fejkendőjét szép, takaros fején amúgy turbán módjára hátra kötötte. A mint szép kék szemeivel biztat, beszél, int, intézkedik. No akkor bizony lehetlen fel nem kiáltani a szem­lélőnek : — Ez az asszony — igazán olyan asszony, a kinek párja nincs. És hogy, miként viselte magát férje-urával szemben. Az ő szerelme nem volt zsarnokoskodó, mely a férfit magához láncolja, ő férjét nem tartotta a házasság rabjának, a ki moccani se’ tud asszony­feleségétől. Oh nem. Ő úgy tett, mint az okos asszony tenni szokott. Nem vette el a férfi szabadságát, csak igaz voltát, rendességét szorította partok közé. És nem erőszakkal. Nem leselkedésekkel. Nem titkos kémekkel, detektivekkel. Postás Fáni ajánlkozott is ilyen kémnek. Ilyen detektivnek. — ügy fogom körül venni, mondotta, súgta a vipera ... mint a levegő. Egyetlen lépést nem tehet az én tekintetem nélkül. Minden szeme pislantását a Tini asszony tenyerébe teszek, ha akarja.

Next

/
Thumbnails
Contents