Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-14 / 2. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Egészség-ügy. A gyermekek táplálkozása. I. Kis gyermekek táplálkozására különösen három esztendős korukig nagy gondot kell fordítani. Száz meg száz veszedelem fenyegeti a kis gyermekek életét, de azok nagy részét elháríthatjuk, ha gondosan és észszerűen ápoljuk és neveljük őket. Hogy milyen könnyen elpusztul a kis gyermek, arra elég bizonyság az, hogy az összes elhaltaknak körül-belül fele öt éven aluli gyermek. Kétségtelen, hogy sok dolgot, gondot ad a kis gyermek ápolása, tisztántartása, táplálása, de ne feledjük, hogy még sokkkai több dologgal, bajjal, áldozattal jár az, ha hanyagságunk miatt megbetegszik a gyermek. Amelyik gyermekkel sokat foglalkozik az anya, amelyiket gondosan, tisztán tartanak, helyesen táplálnak, az a szülőknek sok örömet is szerez. A gyermek legtöbb baját a helytelen táplálás okozza. A legkisebb hiba miatt is megromlik az emésztése, bélhurotot, hasmenést kap, amibe csakhamar belepusztulhat. Nincsen jobb tápláléka a csecsemőnek, mint az édes anya teje. Éhez a táplálékhoz joga van attól a pillanattól kezdve, amint megszületett és ezt a táplálékot komoly ok nélkül tőle elvonni bűn. Ily komoly ok csak egy van, amikor az anya beteg és nem szoptathat. Minden egyéb ok, amely miatt az anya nem szoptatja a gyermekét, nem menti az anya súlyos mulasztását. Mert a mindennapi élet mutatja, hogy azok a gyermekek, akiket nem az anyatejen neveltek, milyen szánalmas, sorvadt teremtések. Kivételesen megtörténik ugyan, hogy — amint mondani szokás — a mesterségesen táplált gyermek is elég jól fejlődik, de csakis úgy, ha egészséges állat tiszta tejével és mindég a jó egészséges szabályok betartása szerint etetik. Aki kénytelen tehát gyermekét igy táplálni, az — ha teheti — forduljon az orvoshoz, kérjen részletes tanácsot arra, hogy mennyi tejet, hányszor napjában szabad a gyermekének adni, hogyan kell felforralni, lehűteni, mennyi vízzel kell azt hígítani és mennyi cukorral édesíteni. Mert csak nyolc hónapos korától kezdve kaphatja a tehéntejet minden hígítás nélkül. Nagy gondossággal kell ügyelni arra is, hogy az üvegedény és a szopóka, amelyből a csecsemő táplálkozik, mindig tiszta legyen. A kisgyermeket a fogzás beköszöntéséig egyedül csakis tejjel kell táplálni. A hatodik-hetedik hónapban bújnak ki az első fogak és pedig a középső alsó metszőfogak. Aztán sorban jönnek a többiek, úgy hogy kürülbelül a huszadik hónapban megvan az egész tejfogsor. Ha a gyermeknek a fogai kibújtak, uj tejes ételeket, főzelékfélét és kevés húst is ehet, de a főtápláléka továbbra is egészen 8—10 éves koráig, a tej maradjon. Ha szomjas a gyermek, tejet vagy tiszta vizet adjunk neki. De semmi körülmények között se itassunk vele szeszes italt: sört, bort, pálinkát, mert mindennemű szeszes ital a gyermek testi és szellemi fejlődésére rendkívül káros -hatással van. Még a szoptatós anyáknak, dajkáknak sem szabad szeszes italt inni. Sok asszony azt hiszi, hogy jobban tud szoptatni, ha sört iszik. Ez azonban nem igaz, sőt még- meg is romlik ettől a teje. A sörben levő szeszből a tejébe is jut egy kevés és ez a kevés is elég arra, hogy a csecsemő emésztése meg romoljon és teste meggyöngüljön. A gyermeknek nőni és erősödni kell, erre pedig nem jók a szeszesitalok, sem úgy, hogy ők kapják, sem úgy hogy a szoptató asszony igya. A szoptató asszony éljen olyan jól amint csak lehet, de ez nem annyit jelent, hogy drága ételeket kell enni. Zöld főzelékek, tej befőtt dara és rizskása, gyúrt tészta, tojásos ételek, sajt, ezek a jó és tápláló ételek. A hús is kitűnő táplálék, de nem kell belőle sok. A gyermeket nem szabad rendetlenül sem táplálni. Pontos időt kell meghatározni a táplálásra és azt szigorúan be kell tartani. A gyakori, rend- szertelen táplálás mellet a gyermek gyakran elhízik. Nem az az egészséges gyermek, aki nagyon kövér. Ezért vigyázzunk arra, hogy ne ártsunk túlságos táplálással sem a gyermeknek, pedig nagyon ártunk neki, ha minduntalan etetjük, amikor sir vagy azonkívül is. A csecsemő még nem igen tud más hangot adni, mint hogy sir. Sir, ha akármije fáj, legtöbbször pedig éppen azért szokott sírni, mert a gyomrát megterhelte. A leányok hibái. 1. A kíváncsiság. Mikor a leány minden legcsekélyebb dolgot tudni akar, akkor igazán nagyon kellemetlen. 2. A végnélküli csevegés. A sokat beszélő leány hasonlít a szarkához, mely nem éppen kellemes madár. 3. A megszólás. Annak a leánynak, a ki másokat folytonosan megszól, hasonlít a nyelve a beretvához. Attól aztán mindenki óvakodni fog. 4. A tetszelgés. Az a lány aki eröqek erejével tetszeleg, az az folyton folyvást arra készteti az embereket, hogy őt szépnek tartsák : szánalomra méltó. 5. A hízelgés. A hízelgő leányt mindenki hamar kiismeri és kevésre értékeli. 6. A cifrálkodás. A ki nagyon szeret és minden áron akar cifrálkodni, az csak azt árulja el, hogy saját szépségében nem bízik segítségre van szükség. 7. A loncsosság, semmi sem idegeníti el úgy a férfit a leánytól, mint a túlságos, émelygésig menő cifrálkodás •.. csak még egy... a loncsosság, a loncsos leány hasonlít a virághoz, melyre piszkos rongy darabot akasztunk. 8. Az otthonság hiánya. Az a leány, a ki nem szereti otthonát — sohasem lesz jó háziasszony és gazdaasszony. A ki nem tud magának dolgot lelni a nap minden részében, az megérdemli; hogy soha háziasszony ne legyen. 9 Az állhatatlanság. A csapodár leány nem érdemes a komoly férfi bizalmára, a ki rokonszenvét úgy változtatja, mint a ruháját, az megérdemli, hogy végre is csalódjék Az álhatatlanság jégre viszi a leányt. 10. A vallástalanság. A vallástalan leány sohasem lehet igaz feleség jó anya és önfeláldozó nő ; a v nő valóságos szörny. Szerkesz t Azt mondják ma: — Ön nemes, mert a családjának kutyabőre, nemesi oklevele van ? Tegye a tüzbe. Ön csak akkor lehet ma nemes, ha pénze van. Ez a fő. A többi apró körülmények mellékesek.
