Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-24 / 12. szám

2

MAG YAH FÖLDM1YELÖ

Mitől hízik a magyar? A »Gazdaszövetség« érdekes dolgot ir az élelmiszerek hamisításáról :

Hol itt, hol ott vesszük észre, hogy az élelmiszer nem felel meg a követelményeknek, sőt sokszor betegséget okoz. A drezdai nemzetközi egész- ségügyi kiállításról visszaérkezett a fővárosnak egyik érdekes gyűjteménye, amelyben minden hamisított élelmiszerből minta van.

Az emberi kapzsiság odáig jutott bűnös élelmességében, hogy már a hamisitószereket is hamisítja. Meglátjuk a gyűjteményből, hogy a tejet vízzel, a tejfelt aludttejjel hamisítják, a pörköltkávét gyantafélékkel fényezik. A törvény szerint a margarin és kókusz zsir nem hamisitószer, ha a pékekés cukrászok helyiségükben látható helyen hirdetést akasztanak a falra, figyelmeztetve a közönséget, hogy a süteményeket margarinnal készítik. Statisztikát szeretnénk összeállítani, vájjon hány ilyen őszinte pék- és cukrászüzlet van.

A hentesek is nagyon értik a hamisítás mesterségét. A töltelékbe salétromot kevernek, a kolbászt pirosra festik, nem egyszer kénytelenek a vásárfelügyelők elkobozni a kolbászféléket. A kenyeret vízzel súlyosbítják, a lisztet burgonyával keverik, tésztanemüeket kátrányfestékkel festik, hogy azt a látszatot keltsék, mintha tojással készültek Rum helyett alkoholt és festett eszenciát iszik Budapest (és az ország) lakossága. A tiltott methyl-alkohol pusztításai hol itt, hol ott ismétlődnek. A paprika festett, a fahéjféle — fürészpor, a máknak nagy része homok. A málnaié zacharinnal édesített és pirosra festett keményítős szirup.

És igy tovább.

Ez ellen, úgy látszik, alig van védekezés.

*

Asszonyok a korcsmák ellen. A lapokban olvassuk a következő közleményt:

Zsámbok pestmegyei községből nyolcvankét asszony aláírásával kérvény érkezett az alispáni hivatalhoz, melyben arra kérik a nagy urat, hogy csukássá be községükben a korcsmákat — szombat estétől kezdődőleg hétfő reggelig. Hosszú kálváriát kellett a zsámboki asszonyoknak megjárniok, mig ehhez a gondolathoz eljutottak. Zsámbok lakosai ugyanis szinmagyarok, kiknek egy része a fővárosban dolgozik és szép pénzt keres. Meg van azonban az a rossz szokásuk, hogy szombat este, midőn hazamennek falujukba, pálinkaivásnak adják magukat és isznak hétfő reggelig. Hiába akarják az asszonyok visszatartani őket az italtól, a jó szóra csak szidalom és ütleg a válasz. Ez érlelte meg a korcsmák bezárásának gondolatát nyolcvankét asszonyban, akik most türelmetlenül várják az alispán döntését.

Előre is sajnáljuk a zsámboki asszonyokat, mert kérésük aligha fog beteljesedni. A korcsmáknak szombat esti és vasárnapi nyitvatartását ugyanis a vasárnapi munkaszünelről szóló törvény szabályozza. Hiába sir tehát nyolcvankét derék zsámboki asszony, hiába pusztul pl. a ruthénség, hiába Írnak fel a vármegyék, a korcsmáknak nyitva muszáj maradnia. Ezt a »muszáj«-t más szóval úgy hívják, hogy a törvény ereje. A korcsmák elleni feliratoknak s küldöttségjárásoknak ugyanis tényleges eredménye mindaddig semmi, amig a képviselőházban nem jelentkezik hajlandóság arra, hogy a vasárnapi munkaszünetről szóló törvénynek a korcsmák vasárnapi nyilvántartására vonatkozó szakaszát jobb irányban megváltoztassa.

Alakítsunk — Állatbiztosító Szövetkezetei.

Újabban erős mozgalom indult meg az ország kisbirtokos állattenyésztőinek körében. A sokféle járvány, veszedelem mely élőállataik között sort vágott, mely az esztendő legnagyobb részében zárva tartott a gazda előtt minden vásárt, védekezésre kényszeritette őket.

Leginkább kétféle a védekezési mód. Összeállnak a falu gazdái, aláírnak egy szerződést és ha valamelyikük állatállományában kárt szenved, azt egy megválasztott bizottság felbecsüli és a kár megtérítését a szerződött felekre kiveti. Ez az egyik. A másik módja az, hogy a községi állattartó gazdák szövetkezetét alakítanak, biztosítási dijat szednek és ebből fedezik a kárt.

Az első mód kezdetleges és kevésbbé célszerű módja a biztosításnak. Igaz ugyan, hogy kilátása van a gazdának netaláni kárja megtérítésére, de itt már a kárbecslésnél is nagy szerepet játszhatik a személyes ellenszenv vagy rokonszenv, mely az ilyen egyesületet aztán megbontja és tönkreteszi. Meg más bibéje is van a dolognak. Ha bejön egy lépfenés járvány és károsodott lesz mindenki, vájjon ki fogja a kárt megtéríteni? Az efféle mód az állategészségügyet se viszi előbbre. A gazdának arra kell törekednie, hogy a károsodást már előzetes védekeséssel lehetőleg elhárítsa. Ha pedig még is kár fordulna elő akkor ez ellen úgy biztosítsa magát, hogy bármilyen nagy legyen is az a kár, az neki teljesen megtéríttessék.

Ezt a másik móddal, a községi állatbiztosító és állattenyésztő szövetkezet alakításával érhetik el gazdáink.

— Lássuk csak, miben áll ez a szövetkezés és miképpen lehet ezt nyélbe ütni.

Hogy meg lehessen alakítani, legalább 100 drb. szarvas marhát kell biztosításra bejelenteni és 20 üzletrészt jegyezni. A ki biztosit, annak természetesen üzletrészt is kell jegyeznie legalább egyet, melynek ára 4 azaz négy kor. és ezt 4 év alatt kell évi 1 kor-.ás részletekben befizetni. Kamat e pénzekért nem jár (az a szövetkezeté) de kilépéskor az illető hiánytalanul visszakapja. Ezenfelül fizetnek a biztosítók minden 100 kor. biztosított érték után 1 koronát, vagyis 1 %"ot- Ha azonban a kár oly nagy, hogy az 1 %'os befizetésekből nem telik ki, akkor még további 4 kor. vethető ki a felekre minden 100 kor. után. Ha még ebből sem telnék ki... akkor sem fizet már többet, a kárt azonban még ilyen esetben is megtéríti a szövetkezet teljesen. De hát miből ?

Itt van előnye a szövetkezeti biztosításának a másik mód felett, mert még ott előállhat az a fonák helyzet, hogy ha csak nehány gazda van, a ki nem károsodott, a végeredményből az sül ki, hogy éppen ők károsodnak, mert nekik mindig fizetni kell és igy nem 5, de 100 ®/0-ot is fizethetnek minden 100 korona után, addig szövetkezet teljes kártérítést ad mindig még se fizet 5 %-nál többet senki még a legrosszabb esetben sem és ennek az a titka, hogy a szövetkezet az 5 °/0-ot meghaladó kár ellen viszontbiztosítja magát Budapesten egy szövetkezeti központnál; innen kapja meg aztán a fedezetet az öt százalékot meghaladó károkra, bármilyen nagy legyen az.