Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-24 / 12. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 3 A szövetkezetnek azonban nem érdeke, hogy tagjaival 5 %"°t fizettessen, sőt az 1 %'os fizetéseket is lehetőleg magtakaritani szeretné súlyosabb esztendőkre. Evégből a bajt, amennyire lehet, megelőzi. Hogy különösen járványszerü károk (lépfene stb.) elő ne forduljanak, a bebiztosított állatokat állatorvosi gyógykezelésben részesíti teljesen ingyen. A gazdáknak tehát érdekük is, kötelességük is, mindenféle megbetegedést azonnal bejelenteni a szövetkezetnél. Ezzel az állategészségügy is javul, mert minden fellépő járványt már csirájában el lehet fojtani. Hogy ennek, — az állatokat üldöző sokféle járványnak, — leküzdése mily óriási jelentőségű volna az egész országra nézve, azt a gazdák tudják legjobban, hiszen ők érzik, mennyire korlátozza őket különösen szabad adás-vevésben a sokféle járvány. Aztán még más dolgot is meglehet e szövetkezet kebelében csinálni. Legelőt bérelni vagy javítani, tenyész állatokat beszerezni, állatokat értékesíteni (szövetkezeti utón eladni) stb. Ha van a faluban értelmes gazda ember, — hát ugyan hogyne volna? — és ezen Írásomat elolvassa, átgondolja, lehetetlen, hogy ne érezné az igazságot, melyet belefoglaltam. Könnyű dolog aztán a szövetkezetét megalakítani, ha legalább 10—20 ember mogérli és másoknak is megmagyarázza. Hiszen mondom, ha 20 részvény már jegyezve van és 100 állat biztosításra bejelentve akkor már meg lehet csinálni az alakulást. A ki többet akar tudni az írjon a »Magyar kölcsönös állatbiztosító társaság, mint szövetkezet« címén Budapestre a IX. kér. Üllői- ut, 9. szám alá és onnan szives útbaigazítást nyer mindenre nézve. Én hiszem, hogy a hová ez az újság eljut, és olyan emberek olvassák, a kik szeretik az eszüket gondolkozásra is használni, ott ez az én Írásom termő földet talál. Hogy is mondják? Segíts magadon, az Isten is megsegít. Ma nekem, holnap neked. Kiscigánd. Kántor Mihály. A szülök vaksága sokszor megdöbbentő módon nyilvánul. így pl. Mór községben szokásba vették, hogy fejletlen, gyermek ruhában éretlen népiskolai tanulókat nem csak szabadjára engednek, de elviszik a bálokba. Itt a duhajkodás és éjszakázás között gyönyörködnek aztán a modern iskolás gyerekek bódulásaiban és tivornyáiban. Az iskola, híven kötelességéhez ez ellen a szabad élet ellen állást foglalt. A hittanitó és tanítók, tanítónők megbüntették a bálban mulatozó gyermekeket. És mi történt? A szülők felzudultak, mert az ő bálozó gyermekeiket megbüntetni merészkedtek. Úgyszólván rátörtek tehát a kötelességüket yégző tanítókra és szidalmakkal, piszkolódásokkal fizettek nekik. És pedig egy apának, Hannert nevezetűnek vezérlete alatt. Most a törvény vette kezébe a dolgot és az apát, a gyermekét báloztató harcias apát magánlak sértés cimén 12 napi fogházra Ítélte a járásbíróság. A bálozó gyerekeknek se ártana 12 virgács. Az nem törne — csontot. Bl VASÁRNAP. B B Tavaszi fölajánlás. Zajos utcasarkon falusi leányka .. . Valami nagyon szép van a kosárba’: A mosolygó tavasz legelső virága. Tetszik a virág a nagyvárosi népnek Még mondani sem kell: Vegyék meg, vegyék meg!... Elég mosolyogni, mikor odalépnek. Akinek öröm kell: virágot vásárol, Akinek mosoly kell: virágot vásárol S elfogy a bokréta a kicsi kosárból. Csak egy hóvirágja marad a kislánynak, De azt el nem adja már senki fiának, Oda nem adhatja bármennyit kínálnak. »Tavasz Királynője, virágok Virága, Isteni Fiadnak kicsi szolgalánya, Ezt a virágszálat Neked fölajánlja. Mind, amit eladtam a mai vásáron, Mind, amit eladok e tavaszon, nyáron, Evvel a virággal mind Neked ajánlom. Amit mosolyogtam mai első reggel, Amit mosolyogni fogok a szememmel, Mind, amit örülni fogok a szivemmel: Tavaszi Királynő, virágok Virága Isteni Fiadnak-kicsi szolgalánya Mosolyát, virágát mind Neked ajánlja !. ..« Magyar Bálint. * Rege a négy évszakról. Mikor én ezt a regét hallottam, akkor tél volt a természetben, most pedig tavasz van, szép, ragyogó, napsugaras tavasz. A nagyanyám mesélte, az az édes jó nagyanya, aki úgy szerette az ő csintalan, vásott unokáját, mint még senki sem azelőtt, sem azóta... Este volt, kettecskén voltunk a szobában, ő a karosszékben ült és kötött, én a lábainál a kis zsámolyon, a fejem az ölében és hallgattam áhítattal. — Egy évvel a világ teremtése után a földre küldött angyalok megjelentek az Ur trónja előtt, hogy beszámoljanak neki a reájuk bízott dolgokról. Mert az erdők, mezők hegyek és mélységekben éppen úgy meg van a saját szellemük, mint az életnek és halálnak. S az Ur elégedetten hallgatta hű szolgáit, kik remegve álltak a Mindenható előtt, kinek egyetlen szavára világok lesznek a semmiből és világok lesznek semmivé. Csak a négy évszak járult panaszszal elébe, panaszszal — egymás ellen. A virágokon vesztek össze, mindegyik magának kérte valamennyit. Az Ur csokrot köttetett a föld összes virágaiból. »Válasszatok!« — mondá. És előlépett elsőnek a Tavasz. Üde, bájos gyermek, mosolygó arccal és fénylő szemekkel, arany fürtjein egv-két szál virág ... és kinyujtá kezecskéit a virágok felé, de csak néhány szál fért beléjük, köztük az édes illatú gyöngyvirág, a szerény ibolya és a többi kis virág, melyek most is az ő hírnökei. A Nyár büszke ifjú volt, göndör hajában érett kalászok, szemei tüzesek, ragyogók, termete délceg. És kinyujtá ő is kezeit a virágok felé és kivette a legszebbeket s legtöbbel. A csipkés ruháju szeg-
