Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-17 / 11. szám

XV. évfolyam. Szatmár, 1912 március 17. 11 -ik szám. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FSLELŐB SZERKESZTŐ ÉE KIADÓTULAJDONOS : BODNAR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre .........................4 korona. Fé l évre . .......................2 » Negyed évre........................1 » m Ne mzeti ünnepünk a március tizenötödike. Mert a nemzet maga avatta azzá. A nemzeti élet gyökeréből sar- jadzott. A nemzet szabadságának fáján haj­tott uj sarjadzásnak termése. A nemzet vére öntözte, ápolta. Könye keserve ápolva ön­tözte. A magyar üde, friss levegőn kezdődött újra vérkeringése. Az első tavaszi virág, őseink csontjaitól termékenyített földünknek virágai és visszatért dalosainknak éneke üd­vözölte. Nemzeli ünnepünk, mert magától támadt, a szabadság földjéből nőtt, mint támadtak és szálltak nemzedékről-nemzedékre, szájról- szájra a mi dalaink. A szabadságnak, a nem­zeti busongásnak és hitnek dalai. Nemzeli ünnepünk, mert a nemzettel együtt él, együtt jő és érkezik a nemzet tavasza, ifjúsága révén. Nem haltak ők ki, hanem folytatói és összekötő kapcsai a nem­zet életének. Éppen azért, mert ilyen a mi ünnepünk ... ilyen mélységes forrásból bugygyan elő minden tavaszszal.. . minden megújulásával a természetnek: féltékenyen kell őriznünk, hamisitlanul kell megülnünk és a maga nagy, hatalmas eszméjében kell megértenünk is. Ez a nemzeti ünnep nem a szók ünnepe. Nem is a zajongó demagógia napja. Nem eszköz a pillanatnyi szenvedelmek felkor­bácsolására. Nem bőszült, nyugtalankodó tengeri viharzás és orkánok napja. Legyen ez a nap a csendes, méltóság­gal teljes, mélységes gondolatok és érzések napja. És legyen forrása, acélozója, kicsiszolója a gyémánt erős és egységes nemzeti akarat­nak és tettvágynak ... Legyen annak megértése, hogy a jog kötelesség nélkül csak kiváltság. És a kivált­ság nem tiszta, nem kristályosodott szabad­ság. Hogy viszont a kötelesség jog nélkül — szolgaság. A lealázott, a gerincében megtört népek, nemzetek szolgasága. A hol a jog és kötelesség megtalálja a maga összhangzó egyensúlyát — ott az igazi szabadság. A hol folytonosan jogról beszélnek, dek- lamálnak, jogot követelnek erőszakkal, rom­bolással, vak szenvedelmek felkeltésével — és a kötelesség teljesítésében lomhák, gyá­vák, lelketlenek és lelkimüveletlenek a haza polgárai: ott szabad nemzetekhez méltó sza­badság nem virulhat. Ott igazi nemzeti élet­ről, haladásról szó sem lehet A nemzetek szabadságát, a népek e leg­emberibb élet-elemét a kötelesség fogalmá­nak elhomályosodása, teljesítésének elmulasz­tása támadja, rontja és tépi meg legelőbb. Az elpusztult népeknek, nemzeteknek sírásója a jogokban való duskálás, tultengés ... és ennek nyomaiban járó kötelességek feledése, mulasztása volt. Ez az ünnep legyen kapocs a mi éle­tünkben, mely jogot és kötelességet időről időre egyensúlyba hoz. Legyen a nemzet lelkiismeretének napja, mely ezen egyensúly­ról neki régi magyar őszinteséggel kérlelhe­tetlenül — igazságot mond. Mester.

Next

/
Thumbnails
Contents