Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-10 / 10. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELŐ ■ GAZDÁK VILÁGA. S3 sa m es Borsóvetés. Miután a tél kiadta mérgét és folyton enyhébb, valamint derültebb időjárás következik, a konyhakerti munkák is megkezdődhetnek. Már február végén mikor a földet megmivelni lehet, szükséges a korai veteményeket elvetni. így a többi között a borsóról se szabad megfeledkezni. Bármily borsófajtát termesztünk, mindegyiknek laza homoku, de mésszel kevert kevés-érett trágyás veteményágyat készítünk. Mielőtt a felásózott talajt bevetnénk, célszerű a redélyeket megfelelő távolságban felállítani, még pedig kelet-nyugat irányban. Ez az irány azért is szükséges, mert igy a felkuszó borsót állandóan a nap fénye érinti és egyik redély a másikra nem veti árnyékát. Egyáltalában az a tapasztalat, hogy okszerűen mivelni, bőséges termésre hozni a borsót csak redély mellett lehetséges. Régi szokás nádszálakat vagy vékony karókat dugdosni a borsó mellé, de ezeket a vihar könnyen kidönti vagy összetördeli, úgy hogy folytou újakkal kell pótolgatni. Másrészt a borsó növekedése minél szétterjedőbb, annál gazdagabban virágzik, annál több hüvelyt fejleszt. De a termés szedése is könnyebb a redélyről, mint a törékeny nádvesszőről. Igaz, hogy a redély költséges berendezés, de alkalmas szerkezete folytán tartós, több évig használható. A fejlődő növényt a viharos széltől megvédi. Könnyen kezelhető, télen összecsavarva kis helyen eltartható. A cinezett drót- redélyt a veteményes ágy utszélén vastag oszlopokra függesztjük, miként az ábra mutatja. Ha a redélyeket felállítottuk, akkor mellettük a felásózott és meggereblyézett talajba ujjnyi mélységű keskeny barázdákat huzunk, amelyekben 3—4 rétegű borsómagot hintünk. A sürü ültetés előnyösebb, mint a bokrosán és ritkásan elvetett régi módszer. Az erős redély könnyen elbírja a legdusabb hajtásokat, mig a nád és karó megdől. Az elszórt magvakat lazán befedjük, de azután kis deszkalappal leveregetjük, nehogy csírázáskor a felszínre tolódjanak. Egyébként úgy öntözzük, kapáljuk, gyomláljuk, mint a többi kerti veteményt. Ha a másfél méter magas redélyt a hajtások elérték, akkor a végcsucsokat célszerű lecsipkedni, mert a túl magas hajtások úgy is meddők szoktak lenni. Ami pedig a borsóültetés menetét illeti, célszerű több szakaszra beosztani, hogy állandó terméshozamuk legyen. Egyik veteményes ágyba a korai fajtákat vetjük, a másikba egy hét múlva a többit és igy tovább, ezáltal kora tavasztól késő őszig folyton értékesíthetjük borsótermésünket, amelyet okszerű kezeléssel jövedelmező veteménnyé tehetünk, mert közkedvelt és keresett élelmezési cikk akár zölden, akár szárazon. * A cserebogár elfogyása. Feltűnő, hogy a cserebogár évről-évre kevesbedik. E feltűnő jelenségnek oka valószínűleg a trágyázás rendszerének megváltozásában keresendő. A cserebogárpajor tudvalevőleg a földben, különösen pedig a szántásban fejlődik. Ezelőtt 60 évvel még a gazda földjét csak istálótrágyával trágyázta, ebben pedig a pajor nagyon jólérezte magát. Amidőn azonban a mesterséges trágya mindinkább tért hódított és az úgynevezett szuperfoszfát évről-évre nagyobb mennyiségben került használatba, a pajor egzisztenciája is folyton nehezebbé vált. Amidőn pedig mintegy 30 évvel ezelőtt a chilisalétrom is bevonult a gazdaságokba s amióta a különféle sók, aminő a káli, kainit stb., a gazdaságokban óriási mennyiségekben használtatnak, pajor életfenntartása is felettébb megnehezült. Mikor a macska kutyát dajkál. Közmondásos a kutya-macska barátság. A ház éber őre és az aggszüzek doromboló kedvence halálos ellenségek, ki ne látta volna már a mérgesen ugató kutyát, amint a fürge cicust hajszolja? Ősidőktől fogva ellenségek a kutya és a macska s annál érdekesebb ez a kis eset, mely azt bizonyítja, hogy a szülői szeretet képes legyőzni az ellenséges ösztönt is. Vízbe fojtották a macska kölykeit és a szegény állat bódultán járt össze-vissza, keresve elvesztett kicsinyeit, de persze sehol sem találta. Megpillantott eközben egy kis kutyakölyköt, akit elhagyott az anya. A cicus félénken körülnézett, azután lassan odament a kis kutyához, szelíden odadörgölőzött hozzá és lefeküdt melléje. A kutyus előbb megijedt, de azután óvatosan közelebb húzódott a macskához és elkezdett szopni. És a gyermekeitől megfosztott anyacica és az anyja által elhagyott árva kutyuska tovább is együtt maradtak jó barátságban. Együtt ettek, együtt járkáltak és a kutya még a töhbi kutyák támadásaitól is megvédte nevelőanyját. így igazolódott be a régi latin mondás : Nincs szabály kivétel nélkül! Tanácsok a kotló ültetése körül. Nem szabad a tyúkot erőszakolni az ülésre, ha nincs kedve rá. Az olyan tenyészállatok, amelyek rosszul töltötték a telet, esetleg fagyást is átszenvedtek, képtelenek tavasszal életképes tojásokat szolgáltatni. Ilyen esetben lehet a kotló bármilyen kitűnő, a költés nem sikerülhet. Ezt jegyezzék meg maguknak azok a műkedvelő tenyésztők is, akik egész télen kiállitásról-kiállitásra hurcolják állataikat. A kifáradt tenyészállat nem fog tavasszal életképes tojásokat adni, nyerte volna bár mindenütt az első dijat. Éppen igy van ez a »vérrokon« te- nyész állatoknál is. Bármilyen szép, egészségesek legyenek is a tojások, keltetésre nem alkalmasak. Ha a tojás idősebb 14 napnál, már szinte nem alkalmas keltetésre. Legjobbak a friss tojások e célra. Ha az összegyűjtött tojásokat fülledt, rossz levegőjű helyiségben tartják egy ideig, úgy az is rósz hatással van életerejére, melyet nagyban gyöngít. Ha hegyével lefelé tojástartókba rakjuk a tojásokat és nem forgatjuk, szintén hibát követünk el, mert a csira rossz helyzetbe, jut s nem kapván az anyától elég meleget a költés alkalmával, képtelen lesz kifejlődni. Ha másutt szerezzük be a költéshez szükséges tojásokat, úgy azokat megérkezésük után lapos ládákba szecska közé kell rakni, hogy a rázás által megzavart rend helyreálljon a tojásban s a csira kellő helyzetbe jusson. Ilyenkor a szállítót szokták okozni, holott ha követik az említett eljárást, Háziasszony.
