Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-10 / 10. szám
2 MAG YAH FÖLDM1VÉLÖ Árverés a faluban. Sokszor tapasztaltuk, hogyha a faluban valamelyik könnyelmű és eladósodott embernek a vagyonára a bíróság árverést tűz ki, a falu népe csupa jóakaratból és kíméletből szigorúan tartózkodik attól, hogy az árverésben részt vegyen. A helybeliek, akiket a rokonság, vagy legalább a közös vallás, nyelv, szokás, egymásrautaltság sokféle köteléke fűz egymáshoz, illetlennek, sőt valóságos bűnnek tartanák közreműködni — véleményük szerint — bármelyik földijük anyagi romlásának az előidézéséhez. Mi ennek a következménye ? Az, hogy az árverésen a hitelező ügyvéden és a végrehajtón kívül legfeljebb olyan elemek vesznek részt, akik csak kevés idő óta laknak a faluban, tehát a nép érdekével szemben közönyösök. Pedig sokan vannak a faluban, akik az árverésre kerülő földre éhesek és szívesen hoznának annak megszerzése érdekében áldozatot. Mi sem természetesebb, minthogy ilyen körülmények között az igallaut más árverező hiányában maga a hitelező ügyvédje veszi meg, persze a lehető legalacsonyabb áron, vagy más spekuláns kezébe kerül a birtok. Most már szabad a vásár. Miután a végrehajtást szenvedett amúgy is meg lelt fosztva földjétől, senki sem mondhatja — igy gondolkoznak a jó falusiak — hogy tönkretételében ők működtek közre. Másnap tehát megindul a népvándorlás az árverési vevőhöz. A birtokra éhes falusiak egymást licitálják felül az ajánlatokban. Az uj gazdának van ám magához való esze: dehogy adja a birtokot azon az áron tovább, amelyen maga vette. Bizony fölsrófolja az árat a lehető legmagasabbra. A versengésnek az a vége, hogy az egy nappal előbb még potom áron elvesztegetett birtokot valamelyik falusi gazda jó áron megveszi. Ha már most fölállítjuk a mérleget, ugyancsak szomorú eredményre jutunk. Az árverést szenvedett szegény ember elvesztette mindenét: az árverésen elért csekély vételárból talán még a peres tartozása sem került ki, tehát még ezentúl is zaklatásnak lesz kitéve. A hitelező esetleg szintén kárt szenvedett mert követelését az árverési vételár nem fedezi. Egyedül az ügyvéd, illetve az árverési vevő nyert az üzleten! Mindez miért? Azért, mert helytelen a közfelfogás, amely megengedhetetlennek tartja, hogy maguk a falubeliek az árverésen részt vegyenek s az eladásra került földért a kellő árt megajánlják. A szövetkezetek vezetőire vár az a föladat, hogy ezen a bajon segítsenek. Meg kell értetni az emberekkel, hogy sokkal nagyobb kárt okoznak az árverés előtt álló társuknak azzal, ha az árverésen való részvételtől tartózkodnak, mintha a földért rendes árt ajánlanak s azt szükség esetén megveszik. Sőt olyan esetekben, amikor az árverést szenvedő egyébként derék és segítésre érdemes ember, akit csak a sorscsapás saját hibáján kívül döntött bajba s aki egy kis jóakaratu segítséggel még talpraállítható — ha csekély értékű ingatlanokról van szó, — maga a szövetkezet is a Központ előzetes hozzájá- rálásával részt vehet az árverésben a birtok elkótyavetyélésének a megakadályozására. Ha olcsón jut a birtokhoz, meg is veheti s aztán — ha lehet — a vételárig terjedő összeg erejéig a régi tulajdonos- nok engedélyezett kölcsön ellenében neki is átadhatja, vagy pedig más vevőnek eladhatja. Ha ezen az üzleten nyereséget érne el, ezt csekély levonással kiszolgáltathatja a birtok régi tulajdonosának. Olyan szép cselekedet volna ez, amely nagyon jól beillenék a szövetkezet működésébe ! K. H. E. A gazdasági munkásbiztositás. Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter a törvényhatóságoknak megküldötte az 1912. évi VIII. törvénycikk életbeléptetéséről szóló rendeletet. A rendelet megállapítja, hogy az uj törvény az eddiginél sokkal kedvezőbb nyugdíjbiztosítást nyújt a falu népének. Lehetővé teszi a belépést bármily korban levőknek és 65 éves korban mindenkinek föltétlenük nyugdijat ad. A teljes nyugdíj évi 240 korona lesz. A balesetbiztosítást az eddiginél sokkal kedvezőbbé teszi s a baleset segítségét ugyanolyan mértékben szabja meg, mint az ipari munkások balesetbiztosítási törvénye. A baleset miatt teljesen munka- képtelenné vált egyén járadékát az eddiginél kétszeresére, 240 koronára emeli s az árvák fokozottabb segítségéről is gondoskodik. Mind e kedvezés mellett nem emeli a kötelező balesetbiztosítás eddigi dijait, sőt leszállítja az önkéntes nyugdíjbiztosítás diját. — A kötelező kötvényt és a rendeleteket tartalmazó füzetet az Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegitőpénztár középponti igazgatósága (Budapest, V., Alkotmány-utca 16.) ingyen küldi meg bárkinek. Hidegvérű történetek. Az egyik Angliában esett meg. Mister Jekyl Chambres Duff a hőse ennek. A jeles gentleman közeli rokona a nemrég meghalt Fife hercegnek, az angol király sógorának s igen valószínű, hogy a hercegi korona 5 rá fog szállani örökségül. Épen sakkot játszott egyik szomszédjával, amikor berontott hozzá a titkárja és hírül adta, hogy a hercegi rokon meghalt s ő valószínű örököse a hercegi vagyonnak és stílusnak. Mister Jekyl Chambres Duff ezekkel a szavakkal hűtötte le a lelkendező titkárt: — Rendben van, e percben azonban nyugodtan folytatni akarom a játszmámat. A másik, ugyancsak jelentékeny hidegvérre valló történetet amerikai lapok írták meg. New-Yerseyben, a long- branchi kórházban ápolják a hatvan éves James Pablockot. Táviratot kap Newyorkból, melyben hivatalosan közük vele, hogy elhunyt bátyja tiz millió dollárnyi vagyonának ö lett az örököse. Az öreg a hir vétele után megvakargatta a feje tetejét és igy szólt: — Mindig mondottam, hogy a bátyám a fogához veri a garasokat. Hát nem volt igazam ?! Aztán igy folytatta: — Az ilyen garasoskodók szerzik a legtöbb kellemetlenséget az embernek. Mi az ördögöt csináljak már most a pénzével. Az orvosa buzdítani kezdte, hogy most már aztán minden kívánságát teljesíteni lehet s igy csak parancsolnia kell. — Igen hát akkor két zsömlét akarok ma az ebédemhez és egy cigarettát. Megfelelt. Majszter: Hé, te Frici, mindig csak a tölteléket eszed a töltött káposztából ? Miért nem zabálod meg a takaróját is. Misi: Hát’szen majsztram uram, a ló megeszi az abrakot, de az abrakos tarisznyáját soha.
