Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-02-18 / 7. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Apus csak hallgatott — folytatta mosolygóan Ilus. Egyszer aztán mikor nagyon elkomolyodtam., hát megsimogatta arcomat és azt mondta . . . — Ha baj történt volna köztetek ... ha vihar hozott-lökött volna haza . . . hát akkor láthattad . .. tapasztalhattad volna, mi az a formula. De mer’ igy jöttél haza . . . hát nem szabad alkalmazni a . . . a formulát . . . A fiskálisnak szeméből kicsordult a jóizü ne- vető-köny. — De édes uracskám, igazán mondd meg már: mi hát csakugyan az a formula? — Kérjél. Sokáig kérjél. — Édes uram, igazán kérlek. — Kérjél . . . — Kérlek . . . ládd. — Olyan szép, olyan jó, olyan bájos az anya, mikor kér . . . — Most nem vagyok már hiú. Nem vagyok, szól Ilus . . . Csak kiváncsi. — Nagyon kiváncsi vagy édesem . . .? — Rettenetesen! — No . . . elárulom a titkot ... — Végre! — Hát ebbe a formulába édesem az a nagy titok van belegöngyölve, . . . hogy . . . hogy Ilonka kék szemeivel csaknem magához vonja az urát, mint a holdkórost a kék égen fénylő holdvilág. — Az életnek az a nagy titka van . . . — No — no . . . — Hogy eljön az idő a lányok életében mikor.. — Mikor . . . — Jobb itthon, mint otthon . . . — Hát ez az a nagy titok ? Ez a formula szólt Ilus . . . gyönyörű, szép fejét lehajtotta. .Iszen ez nem formula. Valóság. Én érzem ... én tudom, bizonyítom .... Valóság . . . ... E pillanatban csattogni kezdett a kis kanári, Mandika, mintha úrnőjét üdvözölné. Mintha szemrehányó, édes, bus hangon azt kérdezné: — Hát engem már elhagysz ? Nem ismersz ? Engem, a kit becéztettél, úgy féltettél macskától, lámpától, durva kezektől. Jó. Tudom, hogy az én napjaim áldozóban. Jön más Mandika; . . . jön más csacsogás . . . más beszéd, más sirás, más trilla. De hagyj meg itthon ... Ne küldj el Náncsi mamához. Tudod, hogy jobb itthon, mint otthon. (Vége.) Világpusztulás előtt. Mert Lee Spangler, a hires newyorki próféta azt hirdeti, hogy négy esztendő múltán itt a világ vége. Az 1915-ik közönséges esztendőben a föld kiszökik eddigi pályakőréből, vaktában belerohan a világűrbe és sürgősen megsemmisül. A csodálatos csupán annyi, hogy Amerikában akadnak emberek, akik hisznek Lee Spangler jóslatában, holott ez az ur pont hetedszer jósolja be mostan a világ pusztulását. Két év előtt szörnyű rémületet okozott, amikor két háromszáz ifjú előtt, Newyork államban egy domb tetejéről rakétalődözéssel üdvözölte a világ pusztulásának közelgő napjait. A földgolyó azonban dacára a lángoló szavaknak és dacára a rakéták sustorgásának, nyugodtan forgott tovább, az ifjúság pedig, láttán ennek, annyira szégyenkezett előbbi oktalan rémülete miatt, hogy Spangiert kőhajigálással egész Newyorkig üldözte. A SZERKESZTŐSÉ»------ TELEFONJA. Bu dapest. Sose törődjék vele. Utóvégre a dolgozó embernek egyetlen kincse, tőkéje van: a munkája. Se több se kevesebb. Mint az élettel öklelődő két kezű embernek — a magamaga két keze. S ha ez a munkás ember büszke arra, hogy dolgozik és még boldog naivságában emlegeti is és hát teszem dicsekszik is. hogy dolgozik : ez lehet gyengeség, szépség hiba, de semmi esetre sem ártó és bántó valami. De mikor valaki nagy magaslatokon, széles munkakörében nem dolgozik, sőt annak tudatában sincs, hogy éppen semmit sem dolgozik, de sőt fáj, ha más is dolgozik — no ez már nem gyengeség. Bűn. Vastag hiba, melyből szomorú, de milyen szomorú dolgok szoktak származni. — K. Szeged. Az emberek igen szeretnek más ügyeibe könyökölni. Bár annyit törődnének — a maguk ügyeivel. Hogy és mikép kelljen ezen tolakodó némberekkel viselkednünk, arra csattanós példát ad egy flegmatikus angol. Kávéházban vagyunk. Egy angol ül asztalánál egyedül. Egyszerre három dolgot is végez. Kávézik, újságot olvas és szivarozik. Nem csuda tehát, ha e hármas dolognak közepette egy-egy csöpp kávé az angol fehér nadrágjára csöppen. Vele szemben egy ideges francia ül, a ki izeg-mozog és rettenetesen fontoskodó arccal csinál nagy dolgot ama kávé lecsöppenés- ből. Az angol tovább végzi dolgát. A kávé is tovább csöppen, A francia már nem birja. Felugrik és oda rohan az angolhoz... — Uram, tönkre teszi a nadrágját! Az angol pokoli nyugalomal néz végig a francián. Végzi munkáját tovább. És a kávét még jobban csöpögteti. Most a francia a mentő hősnek lendületével ugrik ismét az angolnak : — De uram, a nadrágja már is tönkre megy... A angol még pokolibb nyugalommal viselkedik és a fenségnek, a hideg vérnek független erejével amúgy félvállról igy szól: — Nos, és mi köze az urnák hozzá? Lássa én már rég észrevettem, hogy cigarettájától a fogason függő bundája füstöl... nézze csak már ég is ... és szót sem szólottám. Most se szólnék, ha ön nem tolakodnék, (Hány ember van, különösen vasorru bába, a ki másnak nadrágjával foglalkozik és nem veszi észre, hogy — ő neki meg a háza ég.) — B. E. Az a költő igy énekelt: »Rég a világra jöttél, de nekem csak immint születtél.# — Falusi. Az Elsó M. Általános hiztositó Társaságban teljesen megnyugodhatik. Régi, kipróbált társaság, a mely komoly és kifogástalan erkölcsi és anyagi alapokon nyugszik. — Tanító. Ma kétségtelenül a Dreisziger Ferencről szerkesztett »Népoktatás« a legértékesebb színvonalon álló kath. tanügyi folyóirat ajánlható. Az ön lelkének megfelelő. Kalocsa. Ezt a folyóiratot országossá kellene tenni. — Kiváncsi. Hát legyen meg az öröme, Még egy száma lesz a »Téli Esték« ez idei évfolyamának, bár e számmal a köteles 17 ivet már leróttuk. Mert az első szám október utolsó vasárnapján jelent meg. De mi kitartunk. Nekünk az a fő, hogy olvasóink meg legyenek elégedve és nekik örömöt okozzunk. Arról, hogy mint lesz. hogy lesz jövőre — ki tudna még most nyilatkozni? — Álom. Egy igen magas és súlyos tekintély mondotta, hogy e lapnak 50—100 ezer példányban kellene a magyar nép közt forogni. Álom ? Hát olyan álom, a mi valósággá lehetne. No majd erről személyesen. — Figyelő. Budapest. Igen őrölünk, hogy ez üzeneteket magas figyelmére és különös megelégedésére méltatja Méltóságod. Annak biztosítéka, hogy az olvasók és lapunk közt benső, értékes viszony fejlődött. — Előfizető: »Szent Család# XXIII. évf. Havi folyóirat. Keresztény családok számára. Nagyon ajánljuk- Kitűnő családi lap. Budapest karmeliták. 2. Lourdes. Szerkeszti: Tóth János Fertőmeggyes Egész évre 4 korona. Gyönyörű képekkel és lélekemelő olvasmányokkal. Szintén melegen ajánljuk. Részegen. János gazdát kilökik a korcsmából, úgy, hogy elvágódik a földön, azután egykedvűen fölnéz a hat lépcső járatos ajtóra s igy dümmög : _______— Ejha! nem is hittem yéna, foggy ilyhamar leérek rC M OBVAJ JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA. SZATMÁEON. ^7 Z?7