Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-02-25 / 8. szám
Megjelenik minden vasárnapSzerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. F1LRLÓS SZKKKRSZTA ÉS K1ADÓTCLAJD0N0S : BODNÁE GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre .... Fél évre ................... . . 2 Negyed évre . . . .1 A mi ujSágunk. Hadd Írjunk már egyszer a mi újságunkról, a Magyar Földmivelőről is. Tehát a magunk háza, magunk ügye érdekében. Immár másfélévtizede, hogy élünk, hogy a magyar népnek Írunk. Ennek a sok bajjal, életgonddal és küzdelemmel körülvett népnek érdekében viaskodunk. Egy lap életében ez az idő bizony nem kis idő. Tiszteletreméltó pályafutás. Azt szokták mondani, hogy az idővel, a korral vénhedik a lap, az újság is, akár az ember. Mi igazán nem érezzük ezt a megvén- hedést. Még a deresedést, a szürkülést sem. Évről-évre frissült, megifjodott erővel és szellemmel, jó kedvvel, fokozódott lelkesedéssel dolgozzuk, írjuk lapunkat. És azt tapasztaljuk, hogy a mely közönség először vagy egyszer mellénk állott vagy áll; az bizony kitart. Az velünk marad. Hisszük, hogy frisseségben és évről-évre fokozódó barátsággal. Ezt a közönséget úgyszólván mi neveltük. Mi irányitottuk. Irányitjuk. Neveltük, izmositottuk a lelki tartalomban, egészséges világ és társadalmi, községi életnézetben. Ma már erősebb szellemi táplálékot is elbír a mi olvasó-közönségünk. Mert jó alapot adtunk. Mi lapunk olvasóival valóságos iskolát, szabadabb iskolát végeztetünk. Ezt konstatálnunk kell azon levelekből, nyilatkozatokból és benső összeforradásból, melyről a mi olvasóink gyakran bizonyságot tesznek. v Nem is az a mi bajunk, hogy nincs ol- i vasónk. Nincsenek barátaink. A mi sorsunk a csendes, a meggondolt, a zaj nélkül való munkásság nyomában járó lassúbb elterjedés. Nem csapunk zajt. Nem dobolunk. Azért nem érjük el azt a jogos fokát az elterjedésnek, melyről nagy, súlyos tekintély úgy nyilatkozott, hogy ezt a mi kis lapunkat a magyar népnek minden tűzhelyén kellene ismernie, olvasnia az országban. Arra kérjük tehát a mi olvasóinkat és barátainkat, hogy ismertessék meg szélesebb körben, hogy igy még inkább javára lehessünk a magyar népnek. Magyar birodalom népesedése 1911. évben. A Statisztikai Havi Közlemények december havi füzete szerint az 1911. év december havában 55.004 gyermek született élve a Magyarbirodalomban, az elhaltak száma pedig 40.471-re rúgott, úgy hogy a természetes szaporodás 14.530 at telt. A közölt számokból a társországokra esett 6129 élve születés, 5328 halálozás és 801 főnyi szaporodás. Az egész elmúlt év folyamán 712.373 gyermek született a Magyarbirodalomban, elhalt 512.998 ember, a természetes szaporodás tehát 199 375-öt tett. A végleges eredmény a fentebbi számoknál valamivel nagyobb lesz, úgy hogy a természetes szaporodás körülbelül 210.000-re fog rúgni. Összehasonlítva a Magyarbirodalom 1911. évi előzetes eredményeit az 1910. év előzetes eredményeivel, a születések száma kevesebb 11.525-tel, viszont a halálozások száma emelkedett 31.555 gyei, úgy hogy a szaporodás 43.079-cel kisebb az 1910. évi szaporodásnál. A társországokban az eredmények rosszabbodása aránylag még nagyobb, mint az anyaországban. A természetes szaporodás a Duna jobb partján, a Duna-Tisza közén, a Tisza bal partján és a Tisza- Maros szögén kevesebb volt, mint 1910-ben, a többi országrészekben azonban valamivel magasabb; az anyaországban tehát leginkább az Alföldön és a Dunántúl romlott az eredmény.
