Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1912-02-11 / 6. szám

MAGYAR FÖLDMIVELO

7

ki a tagok között. A pénztárnak van 54.233 nyugdíjra biztosított, 500.000 balesetre biztosított tagja, ezenkívül van a pénztárnak 12.680 gépmunkás és 4.545 temetkezési egyletekből átvett tagja. A pénztár ebben az évben 39 tagjának, a kik önhibájukon kívül a nyári aratási munkából kimaradtak, segélyt nyújtott. A munkássegitő pénztár tiz éves fennállása alatt, jóllehet jövedelmének egy nagy részét nagyarányú segélyadás emésztette föl, vagyonát 8 millió koronát meghaladó összegre növelte. Oly eredmények ezek, melyeknek láttára méltán fordulhat a pénztárhoz teljes bizalommal földmivelő népünk.

— Színházi este Cigándon. A „Cigándi ifj. egylet“ szép, sikerült műkedvelői előadást rendezett. Lam- pérth G. »Megjöttek a huszárok« és Dezső F. »Szórakozott apák« c. vigjátéka került színre. A szereplők — mindany- nyian egyszerű földmivelő ifjak — teljesen átérezték és másokkal is át tudták érez'etni a darab szépségeit. Voltak részletek, hol az előadás igazi értelemben vett művészi magaslaton állott. A taps és éljen kifogyhatatlan volt. A két darab között »A tót táncmester« c. vig monológot szavalta a egyik egyleti tag nagy tetszés között. Az iskolaterem szűk volt a közönség befogadására. Még százával tolongtak a pénztár előtt, mikor a jegyek kiadását be kellett szüntetni. Az előadást táncmulatság követte, szépen feldiszitett teremben. Úgy az előadáson, mint a táncmulatságon megjelent a népszerű ifj. báró Sennyey István, kinek kedves buzdító szavai felejthetetlenek maradnak az ifj. egylet tagjai előtt. A bevétel 146 kor. Megemlítendő még az is, hogy az estélyen egy breslaui tekintélyes fakereskedő is jelen volt. ki nyelvünket tökéletesen beszéli s elragadtatással szólott a magyar nép képességeiről az ifjak talentumos játékáról.

— Járványos őszülés. Zágrábból jelentik: A pakráci elemi iskolában körül-belül hatvan gyermek meg- ószült. A jelenség nagy feltűnést keltett és a gyermekeket bevitték a zágrábi kórházba, hogy megvizsgálják, mi lehet az őszülésnek az oka.

— Feléledt száz éves tetszhalott. Zilahról

jelentik: Kovácskápolnán özv. Salamon Lázárné, egy száz éves öreg asszony »meghalt«. Amikor koporsóját a halottas szobában fel akarták ravatalozni, a halott, a házbeliek nagy rémületére megmozdult, magához tért és noha az eset még a múlt hó 28-án történt, azóta a legjobb egészségben tovább él. A koporsóját azonban nem engedte elvinni, hanem méla sejtelemmel azt mondta:

— Ha már itt van, csak maradjon itt, hátha rövidesen szükségem lesz reá.

— Hasznos fogadalom Munkácsról írják: Dobra Viktor, Nagymogyorós község görög katolikus lelkésze érdekes határozatra késztette Nagymogyorós község lakosságát. A lakosság ugyanis a lelkész buzdítására megfogadta, hogy három éven belül semmiféle szeszesitalt nem iszik.

— Az inas találmánya. Érdekes találmányról adnak hirt Kassáról. Géczy János ottani 18 éves lakatosinas föltalált egy gázömlést jelző készüléket, a mely a legkisebb gázömlésre is mozgásba jön s erős csöngetéssel felébreszti az alvókat is.

— A tripoliszi háború. Caneva olasz tábornokot Rómába rendelték, állítólag a további hadműveletek megbeszélése céljából. Nem lehetetlen azonban, hogy a tripoliszi olasz hadsereg főparancsnoka nem fog többé visszatérni csapataihoz. Az olasz közvélemény sehogy sincs megelégedve az 6 kunktatori hadviselésével, mely még eddig semmiféle eredményt sem tudott fölmutatni. Katonai körökben ugyan azt tartják, hogy Canevát csak dicsérni lehet óvatos eljárása miatt. O nem akar könnyelmű módon előretörni, hanem előbb megerősíti azokat a pozíciókat, amelyek az olasz hadsereg birtokába kerültek és csak aztán nyomul előre lépésről-lépésre. A felmerült váratlan nehézségek indokolttá teszik ezt a hadviselést, mert az ettől való eltérés olyan szomorú következményekkel járna, mint a bir-tobrasi eset. ahol Pekori-Giraldi tábornok a saját felelősségére előre nyomult és kis híja, hogy egész hadosztályával az ellenség kezébe nem került.

A KANDALLÓNÁL.

Itthon — otthon.

— Eredeti regény. —

Irta :

Bodnár Gáspár.

XV.

Másnap Ilus a konyhába sietett, hogy édes anyja helyébe gazdasszonykodjék . . . Hadd pihenjen a mama, szegény. Úgy sincs egy perc megálló helye sem. Pedig az idő eljár . . .

— Már nagymama lesz, suttogta maga elé. És úgy felkacagott. De olyan ezüst csengésű hangon kacagott.

A kamara kulcsot kérte.

— Minek az ?

— No hát főzni akarok.

— Lári-fári. Itt pihensz. Itt nem főzöl. Itthon én főzök. Te se engedtél — otthon.

— De mama!

— Semmi mama. Az én konyhám .... az én konyhám. A te konyhád? A te konyhád!

— De mama! Iszen csak leányod vagyok . . .

— Jó lányom vagy. Aztán csak eredj pihenni. Majd ... a kén’ még. Hogy elpanaszold az uradnak . . . Még a mama főztjéből se’ ettem. Eredj csak az öreghez. Gurguláljátok ki magatokat.

Ilus leányos érzékenységgel, csaknem pitye- regve hagyta ott a konyhát. Sőt síráson kapta őt az öreg ... a folyosó egyik szögletében.

— Ahá — suttogta az atyus magában. Kitört. Eddig türtőztette. Visszafojtotta. Most kitört. Valami történt. Vihar volt — otthon. Náluk. A fiataloknál. Elő a formulával.

Szelíd — csendesen lépett a leányához. Vállaira tette ráncos kezeit és olyan édes jósággal szólott neki:

— Kis párját hagyott búgó galambom. Ugy-e őszinte leszesz a te jó apádhoz.

— Őszinte, édes apám, emelte fel fel fejét csu- dálkozva Ilus. Mindig is az voltam.

— Ugy-e történt valami ?

— Történt, bólintott Ilus szép fejével. Az atyus félre súgta :

— Ezer szerencse, hogy formulánk van.

Ilusnak szemeiben már felszáradtak a permetező könnyek.

— No menjünk az én szobámba, kis leányom. Ott nem hallgatózik senki. Ott gyónhatsz nyugodtan.

És ott ülnek egymás mellett a pamlagon.

Az atyus ízes-mézes. Úgy látszik, nehezen találja — a textust. Végre szóba kap.

— Majd elcsinálom én az egészet.

— De a mama nem akarja.

— Mit? Nem akarja .... ugrik fel az öreg. Nem akarja? Az ő akarásán ki fog majd a formula.

— Micsoda formula, édes apám, kérdezi nevetve Ilus. Oh mindig az a formula . . .

— Hát . . . hát ... no ... no .. . ugy-e történt valami?

— Történt . . . kacérkodott Ilus.

— Ott hagytad az uradat. Mi? Ugy-e ott hagytad ?