Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-02-11 / 6. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1912 február 11. 6-ik szám. megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS RIADÓTCLAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre ........................4 korona. Fé l évre.............................2 » Ne gyed évre...................1 » A munka helytelen fogalmát, mondjuk felfogását vezetik nálunk Magyarországon már a gyermekek vérébe-lelkébe. A munka felfogásában, megítélésében a szülők, a munkaadók is legtöbbször két sajnálatos tévedésbe esnek. Az egyik, hogy a gyenge gyermek munkaerejét túlbecsülik. Embertelenül oly dolgot, erőt kifejtő munkát követelnek tőle, a melyet a gyermek szervezete még nem bir meg. Belekergetik a zsákok emelésébe, a nagy terhek vonszolásába, a virradó reggeltől késő estig való nehéz, súlyos munkába. Az ilyen munka korán tönkreteszi a gyermek testét, lelkét. Elsorvad, összeesik az a gyermek idő előtt, fejlődésének ideje előtt. Azért van a mi országunkban annyi tüdőbeteg és korán letört ifjúság. Ilyen lelketlenségeket a szülők is elkövetnek. De ritkábban. — Gyakoribb az eset a műhelyekben, a gyárakban, a munkaadóknál. Másrészt sokan és itt a szülők mennek elől, éppen az ellenkező végletbe esnek. A gyermeket hamis felfogással óvják minden legkisebb erőkifejtéstől. Tehát a már nekik való készségektől, dologtól, serénykedéstől — munkától. Sok szülő abban találja a jó nevelést, hogy gyermekének teljes szabadságot ad. Ezt pedig úgy kell érteni, hogy oda hagyja az unalomnak, a tétlenségnek, a tunyaságnak. Még a szoros iskolai dolgaira se ügyel. Ne kínozza magát. Van még elég ideje. Pedig az ilyen felfogás, az ilyen nevelés keserű, sőt megdöbbentő eredményeket szül. A gyermekek felfogásába, leikébe, vérébe nem azt a gondolatot, meggyőződést viszik bele, hogy a munka nem szégyen. Ellenkezőleg... Sok szülő érezteti, hogy van aki azt a gyermeket kiszolgálja. Azt érezteti, hogy az a gyermek „ur“-nak születt. Árra jött e világra, hogy parancsoljon. Nem engednek meg annak a gyermeknek semmi készséget, segítő, már és még nekik való munkát, szorgoskodást. Cipő-takaritás, egy kis fa behordás, a ház körül való sepregetés és más hasonló apró-cseprő dolgok — a magyar gyermek előtt sok tűzhelyen szégyen számba megy. — Nagy fiú már! Szégyenli ezt vagy azt. Egy kis csomagot a kereskedő cselédjével vitet hát maga után. így nőnek, igy gondolkodnak a mai gyermekekre nézve nagyon sok családban. Mi ennek a következménye? Az, hogy itt ebben az országban mindenki ur akar lenni. Mindenki fellebbvaló, parancsoló akar lenni. Hogy amolyan vagy emilyen munkára a legközönségesebb, tanulmányaiban gyenge, fizikumában, izmaiban erős ember nem is akar vállalkozni. Itthon szégyen a munka. Ha pedig Amerikába löki a sors: ott örvend, ha olyan munkát kap, melynek gondolatára is szerencsétlennek tartotta magát. Ott a bányákban izzad. Ott verejtéket hullat. Ott megalázó munkát kell teljesítenie. És végzi is, különben éhen kell vesznie.
