Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-28 / 4. szám
4 MAGYAR FÓLDMIVELŐ Táncoljanak tehát szép fiatalság! Táncoljanak a lélek eszményével, a testnek szépségével és mérsékletével. Táncoljanak úgy, hogy a lélek felviduljon, a test el ne fáradjon. Táncoljanak édesen, kedvesen, de okosan. Mert nagy élvezet lehet a tánc... de azt hiszem, még nagyobb ám az a szép emlékezet... mely szép hajnalcsillagként ott marad, ott lebeg a leány életének egén... egy szép, egy kedves — táncestély után. Sokáig ... nagyon sokáig. A kalász eredete. Népköltés után. Kimondotta az Ur a nagy Ítéletet: — Véres verejtékkel fogod keresni kenyeredet, mig- len viszatérsz a földbe, honnan vétettél. Ádám apánk aztán kiköltözködölt a gyönyörűséges paradicsom kertből. Aztán kezdődött a ... munka ! ... Kezdetben az embernek csak egy barázdát kellett szántania; Az Isten nem parancsolt többet. Hanem ezt az egy barázdát úgy megáldotta, hogy a gabonaszálak tetőtől- tövig fővel voltak megrakva. így hát az első embernek, mig egy barázdával megérte, bőségesen elég termett. A mennyi csak kellett! A gonosz (a paradicsombéli kigyó-ördög) mostan sem nyugodott. Valahogyan megint oda férkőzött az ember szivéhez. Tudtára adta Ádámnak: Húzzál csak több barázdát, meglásd többet remélhetsz. És mikor az ember erre a szó-beszédre hallgatag maradt, megint szólott: — Kisértsd meg az Istent; huzz csak több barázdát, akkor tudod meg, mennyid lesz ? Ádám engedett a kisértésnek. Meghúzta a második, sőt harmadik barázdát is. De az Isten keservesen megbüntette a telhetetlen embert. Aratás következett. Az ember elbizakodva nézte a töméntelen gabonát. Ámde jött az Isten. Megfogta az engedetlen ember gabonaszálait, tövöktől szinte tetejökig meg- simitotta, csak a tetejükön hagyott egy ujjnyi kis fejet. Aztán igy szólott — No te ember, mivel hogy te telhetetlen vagy, nem hajtottál a szavamra, megbüntetlek téged. Lássad tehát: ezután szánts, a mennyit neked tetszik, adok neked én is annyit, a mennyit nekem tetszik! Az Ur körében akkor sok angyal volt. Mikoron pedig az Isten visszatérni készül a földről egy angyal az Ur lábaihoz borult: — Nézd uram, az ember sir. Magára lesz hagyatva. Engedd meg, hogy itt maradjak a földön, hadd kisérjem, őt élete utain, a föld barázdáin ... — Maradj tehát vele, szólott az Ur. És ez az angyal az emberrel maradt midvégig. Ma is kiséri. Ennek az angyalnak a neve : A Reménység angyala ... ... Ezóta sokat dolgozik az ember, de azért az Isten mégis annyit ád, a mennyit akar 1 — De a barázdákon a Reménység angyala miudig vele van !____________________________________________ TÉLI KIS MESÉK. Fecske-posta. A fecskék utrakészülődése idején egy morva szabó olajos papírra irt s egy fecske tollai közé erősített következő Írással bocsátotta vándorútra az állatot: »Fecském fecském, vájjon hol fogsz te kitelelni?! ! « A következő év nyarára visszajött a fecske a morva szabó »Floreneben. Castellári házába«. Hát mint látjuk ennek a fecskének sikerült az olasz madarászok, notórius madárpusztilók hálóját kikerülni s egyben morvaországi fészkébe újra visszatérni. Uzsorás bankok. Napról-napra gombamódra szaporodnak — a bankok. Az ország minden zugában, városokon és falvakon egyaránt hihetetlen módon alakítják a bankokat pénzzel és pénz nélkül egyaránt. Mert bank kell a magyarnak. Ha egy fiskális nem boldogul, vagy ambíciója van a tulboldogulásra — bankot csinál. Ha egy tőkepénzes nem tud mit csinálni a pénzével — bankot alapit. Vannak már családi bankok is. Mindez még nem a legnagyobb baj. Szomorú tünete ezeknek a bankok szaporodásának, hogy mint a naponkint felmerülő esetek mutatják, vannak már bankok, melyek évek óta úgyszólván közludomás szerint — uzsoráskodnak. De nem úgy ám, hogy amolyan furfangos, kacskaringós mellék kiadásokkal emelik, kövéritik a kamatot, hanem olyanok ám, a melyek fütyörészve, nyíltan óriási kamatokkal dolgoznak. Egy ilyen példányt mutatunk itt be olvasóinknak. * — Kölcsön százhúsz százalékos kamatra. A szat- mármegyei Tarlolc községben nyolc év előtt néhány ember, akik addig is lelketlen uzsorával foglalkoztak, húszezer korona alaptőkével megalapították a Népbankot, amely a környék tudatlan oláh lakosságának kiuzsorázására alakult. A pénzintézet elnöke Izrael Pinkász. Vezérigazgatója Izsák Sámuel, igazgatósági tagjai. Fried Mihály, Izrael Hersko, Izrael Lázár, Izrael Mózes, Fried Ádám és Goldberger Ignác, könyvelője Izrael Hersko, pénztárosa pedig Fried Mihály lett. A bank százhúsz százalékos kamatra dolgozott és az évvégi mérlegben mégis csak háromezer korona nyereséget mutatott ki. A napokban néhány tartolcai lakos följelentette a Népbankot uzsora miatt, mire a szatmári ügyészség megindította a vizsgálatot, melynek során megállapították, hogy a följelentés alapos. Ennek következtében a bank könyveit lefoglalták, a vezetőséget pedig előze- zetes letartóztatásba helyezték, de a vádtanács óvadék ellenében szabadlábra helyezte az uzsorásokat, akiket a nép »jószivü emberekének nevezett, mert aratásig, kukorica törésig mindig kölcsönt tudott kapni tőlük. A vizsgálat már eddig is 1158 rendbeli uzsoráskodást állapított meg, de valószínű, hogy még több esetről is tudomást szerez a hatóság. * Hát nem elég, hogy magános pókok, elrejtett zugokból huzzák-vonják be népünket az uzsora rettenetes hálójába, hanem még a törvény leple alatt szabadon működő, operáló bankok is a pókok leleményességével és furfangjával szedik, ütik le az áldozatokat. Ezen vérszopókkal szemben nincs más védelem, mint irgalmatlanul feljelenteni és nincs más orvosság, mint a törvénynek lesújtó erejét alkalmazni. Baj, hogy a félelem, az álszégyen szemet huny az uzsorások lelketlen operációival szemben. És inkább szenved, tönkremegy a szerencsétlen áldozat, mint arra szánja el magát, hogy a szükséges lépéseket megtegye. Pedig nagy mulasztást, sőt bűnt követ el ezzel a mulasztással. Spektator.
