Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-28 / 4. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1912 január 28. 4-ik szám. Megjelenik rinden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. Í H.EIÓS SiíERKBSZTÓ KS KIAIléTCLAJIMMIOS : mmk Gáspár Előfizetési árak: Egész évre ..........................4 korona. Fé l évre...............................2 Negyed évre......................1 » A tanult leány a mi korunkban egy külön fogalom. Jelszó. Nem is úgy mondják már, hogy művelt leány. Művelt asszony. Szép lelkű leány, nemes lelkű nő. Azt mondják, hogy tanult. Tanult leányok nemes szív nélkül, nőiesség és háziasszonyi érzék nélkül valóságos istencsapások. A férfinek is baj, ha a koponyája meg van rakva bőven. A szive meg üres marad. Hát még a nőnél? Valóságos csapás. Isten csapása. Pedig ma már a magyar leányok egész serege a tanpályákon van. A falusi leány alig cseperedik fel, már siet a városba. Mert ászén nem maradhat falusi libának. Városi levegőre vágyódik. Városba megy; nem annyira szolgálni. Mert ő voltakép nem is cseléd. Csak tanulni megy. No ászén ki is tanul, amúgy igazánba. Úgy kiműveli magát, hogy nincs köszönet benne. Jobb módú falusiak is özönlenek a városi leányiskolákba. Felsőbb leányok akarnak már ők is lenni. Az akácvirágos falu költészete, élete, boldogsága már nem kell a falusi jobb módú leányoknak sem. A városokról meg már ne is szóljunk. Azok meg vannak rakva leánynevelő intézetekkel. A felsőbb iskolák megtelnek leányokkal. A tűzhelyek pedig üresen maradnak. A háztartás egész gondját viszik a mamák. Azok a régi, egyszerű jó mamák. Az otthon iskolái bezáródtak. Könyvekből tanul ma a leány felsőbb dolgokat. Az élet iskolájába be sem engedik. Madár távlatokból nézik nia a leányok a kenyérsütés művészetét. Mert nem is mesterség az. De művészet. A konyha meg nagyon prózai nekik. Ismeretek, iskolai tudományok, felsőbb ismeretek közt nőnek fel. S mikor szerencséjük akad, ha akad és kimennek az élet, a család, a tűzhely iskolájába — hát az i .e/.ső esztendőben megbuknak. Vagy keservesen kocognak aztán keresztül az elégedetlen, a dúlt életnek garádicsain. Vagy nincs más hátra, mint belépni az élet iskolájába. És penna, meg ecset helyett megfogni a kanalat és tanulni mint kell bánni a főzőkanállal. És mint kell viselkedni az élet iskolájában, j A konyhában. Meg a tűzhelyeken. Ez utóbbiak még derék nők. Mert pótolják a hiányokat. És boldogulnak is. Iszen tudjuk mi azt, hogy régen elmúlt a kor, mikor, a nőnek csak éppen annyit ! kellett tudnia, hogy ne álljon az eresz csurgója alá, mert agyonázik. Tanuljon azért a leány ma is. De ne verje agyon nőiességét, anyaságának szép hivatását. Ne ölje ki leikéből a nők csudásan fejlődő erős, önfeláldozó, az élettel szembeszálló lemondani tudását. A nő házias érzék nélkül olyan, mint a fa, mely mindig tele van fehér virágzattal, de ezeket a virágokat lehullatja, mielőtt termését meghozhatná. A nő is virágos öltözetében olyan, mint az az üvegházi növény, amelyet napról-napra gondozni kell, különben elpusztul. A tanult leány lehet szellemes, de hiányzik róla az a bűbájos erő, mely azért
