Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-30 / 26. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELÖ A szociális munka haladt és halad a maga utján. Dolgozik és eredményre mutathat. A mely már meg van. És a mely — még csak lesz. Mert vannak elvetett magok, melyek csak idő múltán és — úgyszólván láthatatlanul nőnek ki a földből és hozzák meg gyümölcseiket. És most, hát ilyen munkák, törekvések fáradhatlan és nagy türelmet, ellentörekvéseket legyőző és szeretettel meggyőző munka után mintegy eped a bodrogközi közönség, hogy ünnepet üljön. Hogy a verőfényes kedélyt, az egymással való találkozás vágyát is az ő munkájának sikereire használhassa fel — ki ne örülne azon? Gyönyörű látvány az, mikor végre a magyar társadalom és egy nép, egy kedves vidéknek vezetői, értelmisége összevegyül a néppel, a munkás a munkással együtt érzik és hordozzák leikökben a tréfa, a vidámság, a tiszta örömök szárnyán azt a nagy igazságot, hogy nincs szebb, igazibb demokrácia a világon, mini az, mikor egy mindenkiért és mindenki egyért tud és akar élni, dolgozni, munkálkodni, még örülni, vigadni is. Ez a felfogás, ez a gondolat, ez a gondolkodás, ez a valóság adja meg Bodrogköz ün népének — a maga tartalmát és gyönyörű jelentőségét. __________________________ __ _ Ig az lehet. — Nem is hiszi asszonyom, hogy milyen nagy gazdasága van sógoromnak a Bánátban. — Ne mondja ? — ügy bizony. Valahányszor lemegyek hozzá, mindig egy ökörrel több van ott. Kóborcigányok Hetey Zoltán nyárszegi földjrr . birtokos felesége Margit és rablóbandája. Mariska nevű leányaival kocsin igyekezett hazafelé Hosz- szuaszuból. Félúton lehettek már, a püspöki erdők mentén húzódó országúton mikor 14 szekér cigánnyal találkoztak. A szekerekből kiszállott néhány cigány purdé, cigány kereket kezdtek hányni, úgy, hogy Heteyék kénytelenek voltak megállani. A cigányok ekkor Heteynéhez léptek, felszólították, hogy adja át minden pénzét, ékszerét, mert különben halál fia. Heteyék kocsisa a cigányok keze közé csapott, ostorával, mire azok dorongokat kaptak el ütötték-verték a kocsist, majd néhányan közülök az erdőbe hurcolták. A szekérnél maradottak azalatt kikutatták Heteyné zsebeit, tárcáját, táskáját, hozzáfogtak ékszereinek elrablásához. Egyszerre észrevették, hogy három szénás szekér közeledik az utón. Erre elmenekültek, ott hagyták a halálra rémült asszonyt, úgyszintén a cigányasszonyokat. Nemsokára meg érkeztek a szénásszekerek is és az egyik legény kifogta a szekérből a leggyorsabb lovát, bevágtatott a községbe, csendőröket hivott, akik nemsokára kocsin hajtottak a színhelyre. A cigány asszonyokat bekísérték Nyárszegre. Megmotozta- tásuk alkalmával 50—60 ezer korona értékű ékszert és ezer korona készpénzt találtak a kocsikban. Az éj folyamán több csendőr érkezett Nyárszegre, hogy holnap hajnalban átkutassák az erdőt, ahova a garázda cigányok elmenekültek és ahova a Heteyék kocsisát hurcolták. Heteyné és két leánya a nagy izgalomtól betegek lettek. Mi nekünk Mindenünk. Egész birtokunk. Egy esztendei ke- egy aratás? nyerünk. Pénzünk. Ruhánk, családunk — és gyermekeink jövője. Ha az aratást elpaccsoljuk, ki eresztjük kezeink közül: úgy teszünk, mint a játékos. A ki összes vagyonát, pénzét, életét — a kártyára teszi. Nos, hát mikor az idegenből ide oda csöppenő emberek megjelennek a nép közt és arra ingerük, tüzelik és bujtogatják, hogy igy meg úgy próbálkozzál, kísérelj, meg merészelj az arató szerződésekkel, meg az elvállalt munkával, hát akkor nem tesznek mást, mint arra csábítják a szegény munkás embert, hogy tegye a kártyára az aratást. Okos ember százszor is meggondolja, hogy az ilyen kártyavitézekkel szóba is álljon. Vagy legfeljebb annyit bök oda nekik; — Tudod-e mi nekünk az aratás ? És ha nagy hanggal azt válaszolja, hogy tudom, hát jó lesz nem kukoricázni, hanem — ha valójában tudja, de legtöbbször nem tudja, azt mondani neki: — Hát akkor fogja be inkább a száját, ha ennél okosabbat nem tudna nekünk mondani. Mert úgy tudják meg az arató munkások, hogy ezeknek a kártyásoknak eszük ágában sincs ám az, hogy a földmives munkásokon segítsenek. Oh, egész esztendőkön ügyet sem vetnek rájuk. Még lekicsinyelik, pusztulásokat kívánják. Hanem igy aratás tájékán előbujnak és azért izgatnak, hízelegnek, hogy a gazdáknak ártsanak. No most, ha a gazdáknak ártanak, a népnek nem használnak: okos dolog-e bele ugrani a bizonytalanba, a veszedelembe. Abba a rettenetes helyzetbe, a hol — a munkás ember lesz a vesztes. Mert más nem lehet. Az bizonyos. Más ha vészit is, nem érzi. Össze huzza magát és megy tovább az élet utján. Ám a munkás keservesen siratja és tűnődik aztán a, hogy mi neki egy aratás. A szerződés megszegése a legnagyobb veszedelembe döntheti a munkást. Kicsi remélt többért — a semmibe. A pusztulásba. Bizony hogy nem tréfa ám nekünk az aratás- „ Tanácsadó. Korona, K és kor. Az Osztrák Magyar Bank köriratilag figyelmezteti a pénzintézeteket arra, hogy a váltók kiállításánál az érték megjelölésénél vagy korona szó vagy K betű, de semmi esetre sem használható a »kor.« rövidítés. Ugyancsak a fillér, vagy f betű, de a »fill.« rövidítés sem. Az Osztrák Magyar Bank azt is kijelenti, hogy a »kor.« vagy »fill.« jelzésű váltókat visszleszámitolásra nem fogadja el. A pénzintézetek az Osztrák Magyar Bank körirata folytán figyelmeztetik a közönséget, hogy a váltóértékek jelzésénél az eddig helytelenül használt »kor.« és »fill.« jelzéseket mellőzze, mert az igy kiállított váltókat leszámítolásra — szintén nem fogadhatják el.
