Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-30 / 26. szám
Bodrogköz ünnepe megérdemli ám, hogy vele itt, e helyen foglalkozzunk. Mert ez az ünnepség — ott, azon a szép vidéken, Perbenyiken — nem csak egyszerű mulatságot, látványosságot jelent. Nem csak vigságot, örömöt, egy-két napig tartó jól eső, de múló emlékezetet. Annak az ünnepségnek a gondolatát, a lelkét, a jelentőségét más valami adja meg. Mert az ünnepség csak külső forma, az ötletes látványosságok, a jókedv, a vidámság kapcsolatos alkalmi jelenségek, annak a benső értéknek, tartalomnak, a mivel ezek az ünnepségek úgy a múltban, immár másfél évtizeden túl való múltban, mint a jelenben a Bodrogköz egész szociális életére, összetartására, felébredésére és alkotó munkásságára kihatással vannak. A Bodrogközi Jótékony Nőegyesiilet, élén gróf Mailáth Józsefné elnökkel a nöegyesii- letben rejlő erőt, hatalmat, tényezőket felül emelte az országban működő nőegyesületeknek úgyszólván műkedvelő tevékenységén. Komoly, szociális célzatokat és munkákat teljesítő tényezővé tette. Oly utón vitte, a melyen még a női lélek, találékonyság, szívósság és összetartás alig járt, alig munkálkodott. És oly talaj művelésére képesítette a nőegyesületet, melyen az országban még alig szántottak mélyebben. Hogy mást ne említsünk, ez a Nőegyesület már tizenöt esztendőnek előtte nem csak tisztában volt azzal, hogy a népnek mily szüksége van a jó, az egészséges szellemi táplálására és hogy ezt a népet mint i kell óvni a romboló, fertőző sajtó termékeitől, hanem a gyakorlati életben gondoskodott is arról, hogy ezt a táplálékot, a sajtónak egészséges szellemű táplálékát ez a nép meg is kedvelje és áldások forrásává tehesse. A művelődésnek, a kultúrának erejét, áldásait, világosságát vitte a nép hajlékaiba, agyába, szivébe, más hatékony eszközök alkalmazásával is. Másrészről mindent elkövetett, hogy a népnek munkát, foglalkozást, tisztes munkája után való jövedelmet juttathasson. Hogy különösen a téli napokat, melyek fájdalom a magyar népre nézve a tétlenség, a jövedel- mezőtlenség napjai valának, értékek, munka es ha elejénte krajcáros, de mindig a forintok felé haladó értékes munkanapokká változtassa. Az ilyen irányú törekvésekkel pedig elérte, hogy a magyar nép helyes öntudatra ébredt. Felismerte igazi embereit és az igazi szoczialis gondolkodásnak és érzéseknek találkozó pontját találta meg a szövetkezetekben. Forrásait a takarékosságban és egymást segítő, megértő cselekedetekben — az erős, a rendíthetetlen. összetartásban. Hogy az ily munkának utjain göröngyökkel is találkozunk — ki csudálkozik azon, ha ismeri a jó eszméknek és jó cselekedeteknek útjait? Hogy a legszebb, a legtisztább és a gyakorlatban kikristályosodott szándékoknak is vannak félre-értői, ellenségei, sőt ellenharcosai — az is természetes. Hiszen a liliomnak is van árnyéka. A jó Istennek alkotásait is megkritizálja és megmorogja — az emberi gőg.
