Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-07 / 1. szám
MAGYAR FÖLDMIVELO 3 Csak az Isten egészséget adjon! — Újévi köszöntés — Volt egy ismerősöm, a ki minden néven nevezendő beszédét igy fejezte be: — Csak az Isten egészséget adjon. És még az újévi köszöntője is igy szólott: — Csak az Isten egészséget adjon. Hát hajói meggondoljuk, a dolgot, bizony nagy kincse is az embernek az egészség. A mi édes magyar nyelvünk igazán hűen is fejezi ki, hogy mi az az egészség. Az egészséges ember tudniillik egész ember, az az úgy van testével, a mint lenni kell. Mert ugyan édes atyámfia, mit érsz a gazdagsággal, ha nincs egészséged ? Mit ér a hírnév, mit a legszebb család, hatalom . . ? Azért jól mondja a közmondás: »Ha egészséged van, mindened van!« Az egészséges ember ne féljen a szegénységtől, ne féljen az élet küzdelmeitől. Csak az a baj, hogy az egészséget sokan nem becsülik meg. Akár hány embert ismerek, a kik egészségüket könyelmüen vesztegetik. Az ilyen emberek persze nem is boldogulnak aztán. A mindennapi életben is akár ujjal lehetne reájuk mutatni azokra, akiknek egészségét például a rossz pálinka öli, gyilkolja. Egykor olyan egyenes termetük volt, akár egy szép sudár fa. Arcuk nyílt, szemük szelíd volt. Nézzétek meg most. Meggörnyedt! Arcukra szánalmas rátekinteni, szemük beesett, vérben úszik. Mások meg elbizakodottak; nem vigyáznak egészségükre, azt hiszik, hogy az egészség örökké tart. Hej pedig nincs könnyebb, mint az egészséget elveszíteni és nincs nehezebb, mint visszanyerni! Az egyszeri cigány igy kiáltott fel: — Csak a drága konyhától mentsen meg az Isten! A drága honyha alatt a patikát értette a dádé! és nem a mai drágaságot. És bizony igazsága van! Az a boldog ember, a ki ezt a drága konyhát ki tudja kerülni. Pedig a ki egészségét elveszti, ugyancsak rászorul. És ha valaki beteg, nincs más hátra, mint igénybe venni ezt a konyhát. A családfők, az apa és anya meg éppen vigyázzanak egészségükre. Mert az nem csak övék, de gyermekeiké is. Szomorúság borul arra a házra, hol beteg ember van. Közmondás tartja, hogy a beteg ember magának se jó. De nagy szerencsétlenség a betegség az egész családra is. Mert ha el is jön végre a kaszás s megszabadítja a beteget fájdalmaitól: megmarad mérhetlen fájdalmunk. Ott maradnak sokszor a kiskorúak, a szegénységben maradt árvák, kik a legnagyobb nyomornak néznek eléje. Elmondhatjuk tehát, hogy az Isten csak egészséget adjon! Mester. Melyiket szereti ? Ur: Melyik tésztás ételt szereted more a legjobban *> Cigány: Csókolom kezsét, a fistelt kólbást! ■ I vasárnap, ib Dal az odaégett levelekről. . Leégett a Szűcs Erzsiék nádas háza, S fölbecsülték, — kifizették nem sokára. Szűcsék kárát kifizették . . . Csak Szűcs Erzsit nem kérdezték, Hogy mi s mi a kára ? Hejh, pedig a legnagyobb kár őtet érte, Sok bentégett rózsaszínű levélbe’. Mit úgy küldtek hű vágyásból, A szolnoki kaszárnyából. Tulajdon kezébe. Szűcs Erzsiék odaégett nádas háza Újra épül, cserepes lesz nemsokára. Csak Szűcs Erzsi bús örökké. Nem is lehet balzsam többé Az ő bánatára! Levél olyan sohse lesz több a világonI... Amit csak búg a vadgalamb a faágon, Mind ottan volt, százszor szebben. Ezekben levelekben, Azon az Íráson! Minden során el lehetett külön sírni, Hogy is lehet annyi szépet úgy leírni? S egy egyszerű közlegénynek — Iskolát sem járt szegénynek, — Gyémánt tollal Írni?! Eladhatnák a világnak minden házát, A királynak az ünneplő koronáját, S mit csak pénzzé lehet tenni: — Mégsem tudnák kifizetni A Szűcs Erzsi kárát!! Szabolcsba Mihály. * Az a nagy sár! — Falusi kép. — Vasárnap van . . . A fénylő nap magasan áll az égen . . . A templomba már másodszor beharangoztak. . . . Háza előtt, a kis padkán öreg Ambrus gazda pipázik . . . A falu végéről jön ballagva György gazda. — Adjon Isten! — köszön az utóbbi. — Minden jót! — szól Ambrus gazda. —Aztán templomba nem megy kend ? — Már útban voltam, de a sár térdig érő, a templom előtt pedig térden felül . . . Nem lehet rajta keresztül menni! . . . Hát visszafordultam s erre jöttem gazduram felé, hogy egy kicsit leülök. — Akkorát igy volt velem is! mondá az öreg Ambrus s helyet csinált a másiknak. Felkészültem a templomba, de hát a sár olyan, hogy nincs mód rajta átgázolni... Aztán meg ma van rajtam először az uj csizma! . . . Nem akarom besározni . . . így hát énis csak leültem ide . . . — Úgy, úgy! — szólt fejet bólintva György gazda. — Aztán hol járt kend tegnap a szürkékkel? — A púpos Ábrahám küldött pálinkáért a városba.
