Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-23 / 25. szám
25-ik szám. XV. évfolyam. Szatmár, 1912 junius 23. megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FEl.BI.ŐS SZEREESZTÓ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre . . . Fél évre .... . . . 2 Negyed évre . . . . . 1 Az ördögöt festették a falra akkor is az újságok lármája és a félrevezetett közvéleménynek egy része, mikor Károlyi Sándor gróf a szövetkezetek atyja a magyar nép felszabaditásának, talpra- állitásának, élelmessége, életrevalóságának úgyszólván kikényszerítését — a szövetkezetekben jelölte és találta meg. Nemcsak a jól ismert oldalról, bankoktól, merkantil táborokból, börzékből és falusi kopasztó szatócs pókhálókból hangzott a vád, hogy ez a mozgalom antiszemita izü. Hogy különválása a társadalmi osztályoknak. Hogy az urak, a grófok passziója. És rejtett céljaiknak érlelője, mozgatója. De kicsinyléssel és ellenséges érzülettel voltak sokan ezen testvéries, igazi szociális erők kikényszerité- sének azok is, kiknek látniok kellett a fekete fellegeket. Azokat, mik a magyar nép felé gyűlnek. És érezniük azt a vérvesztést, a mi a népet nemcsak a kivándorlással, de az itthon való rettenetesen, mindennapi, közönségessé vált szipoly ozásokkal pusztitja. No és mi történt? Az ördög nem jelent meg hívásukra, kiabálásukra sem. Még a festett ördögök is elkoptak. És ma nincs józanul gondolkodó ember, igazságos lélek, az eredményeket tudó és ismerő kalmár, aki be ne látná, hogy a szövetkezetek nemcsak erkölcsi erőt képviselnek, hoztak vissza, hanem anyagi nagy eredményeket. A nép takarékosságában, komolyabb gondolkodásában, gazdasági érzékében, politikai érettségében, békésebb, tisztul- ! tabb felfogásában és kulturális, művelődési haladásában. Sőt figyeljük meg csak a mi viszonyainkra nézvést is, de jól hallgassuk meg egy német szociológusnak, társadalmi bölcselőnek önvallomását. Annak a részrehajlat- lan önvallomásnak értékét, mely azt mondja, hogy a szövetkezetek nemcsak hogy nem csináltak, nem okoztak antiszemitizmust, de annak valóságos villámhárítói, elüzői és gyökerét tépő intézményeinek bizonyosodtak. így van ez nálunk is. Bizonyítani tudjuk az egész vonalon, hogy a nép, a polgárság, mikor szövetkezik — nem is gondol azzal a mumussal, azzal az ördöggel, melyet neki a szövetkezetek révén, éppen a szövetkezetek ellenségei csapdául felkínáltak. Dolgozik. Ébred. Gondolkozik, takarékoskodik a szövetkezeti ember. Halad a maga utján, a melyet neki kijelöl a természet, élet és hazájának jogai és kötelességei. Érzi és érti, hogy az üzletnek, a pénznek, a váltónak, a termésnek, a portékának is van becsülete, lelke, érzése. Hogy a kereskedelembe, az üzleti világba is be lehet, sőt be kell vinni az erkölcsi tartalmat és érzéseket. A lelkiismeretet, az élni tudást és élni hagyást. Nos ki tagadhatja, hogy a valójában felbomlott egyensúly és a kézzel fogható szi- polyozó és ielketlenség világába is csöppent ebből a felfogásból és gyakorlatból egy-egy csöpp. És teremti és alkotja és munkálja, kikényszeríti a tisztességes és olyanyira élet- kérdéses — versenyt. Vagy nem ez az igaz célja annak a büszke szabad versenynek? Mester.
