Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-23 / 25. szám
I 6 MAGYAR FÖLDMIVELO Harminchárom Eßy öre8 amerikai özvegy, a , . 114 esztendős Sweeney Sára gyermek anyja. asszony jakobsburgbói kérvényt terjesztett a washingtoni kongresszus elé, hogy 12 dolláros nyugdiját, melyet a mexikói háborúban elesett első ura után húz, 100 dollárra emeljék. Meglepő kívánságát még meglepőbb indokolással támogatja Sweneeyné. Kétszeri házassága alatt kerek harminchárom gyermekkel ajándékozta meg férjét és hazáját. Első férje Charles Brandon nevű katona volt, a kitől huszonkét gyermeke született. Brandon hősi halált halt Mexikóban, neje újra férjhez ment és Sweeney-től még tizenegy gyermeke lett. »Dolgozni már nem tudok — irja és különben is eleget tettem az Egyesült-Államokért.« A parlamenti bizottság méltányolni fogja a termékeny honleány érdemeit és tán csak segít rajta. Ijedtség. Uj menyecske : Ah, magad lőtted ezt a pompás nyu- lat! No akkor magam fogom elkészíteni a pecsenyét. Férj: Jaj, inkább mindent megvallok ! Nyári étkezés. III. Az emberek nagy része azt hiszi, hogy hát — csak a hús az étel. Meg az élet. Attól lesz a vér. Az egészség. Az erő. A tapasztalat, a megfigyelések, a tudomány bebizonyította, hogy a túlságosan élvezett hús eledel pusztítója az embereknek. A korán való meghalásnak. A betegségeknek. Az érelmeszesedésnek. A gutaütéseknek. És ezer más bajoknak, miket a növényi, a főzelékek táplálkozásával sok ember könnyen elkerülhetne. Mert a főzelék jó hatással van a vér elegyenlitésére. A rendes emésztésre. A könnyen való érzésre. És sok más mindenre. Különben embere válogatja, hogy kinek való bővebb hús eledel. És kinek kellene csak leginkább főzelékkel táplálkoznia. Különösen forró nyári időben. Hús nélkül, a ki hozzá szokott, bizony nem lehet meg. Nem is arról van itt szó, hogy teljesen lemondjunk róla. De arról, hogy nyáron át kevesebb húst, könnyebb húst fogyasszunk, mint télen. Mérsékeljük tehát a husevést. Száz és száz ember nyerte vissza egészségét az ilyen okos mérséklettel. És maradt meg az élet számára. Munkabíró emberré lett. Az a másik nóta is érdemes a pennára, a mely azt mondja: mit beszélnek nekünk a húsról. A szegény ember foga kopik a hústól. Nincs-a nincsteleneknek. No hát bizony... mi szivünk-lelkünkből kívánjuk, hogy legyen. De tapasztalásból tudjuk, hogy a szegény embernek akad bizony szalonája. A föld alól is előkeriti. És talán utolsó garasát is arra költi (az italon kívül) hogy megtömje a gyomrát szalonnával. A főzelékekre rá se hederit. Talán hét számra meg se kóstolja. Azt mondja, németnek való. Magyar gyomorba — hece-huca az. A folytonos szalona-evés meg még rosszabb, mint a husevés. A gyomrot megrontja és más betegségeket is okoz. — De hát kiegyengeti — mondják — helyrebillenti az egyensúlyt az ital. A pálinka. Egyáltalán az alkohol. Az alkohol, a pálinka mindig ártalmas. Gyengit. Ront-bont. Szegényit. Korán öreggé tesz. És iszonyú elkeseredetté teszi az embert, ha — nincs. Ha van akkor meg bolondságokba, őrültségekbe viszi. És csal. Mert első percekben, órákban felhúzza a kedvnek, a munkabírásnak húrjait... de aztán leszalasztja, elernyeszti. A mit ad a réven — százszorosán kiveszi a vámon. Tönkre tesz. Olyan zsarnok. Olyan kegyetlen. Az okos, a több főzelékkel való táplálkozásnak és a szesznek teljes kerülése egész más emberré teszi az embert. Szinte mutatkozik, mosolyog az eredménye. Nem érzi a nyár szúró, ölő melegét az, a ki okosan táplálkozik és kerüli a szeszt. De igazán kerüli. A gazdasszonyok, a jó, okos házi asszonyok igen sokat tehetnek abban, hogy a nyári táplálkozás egészséges, üdítő és változatos legyen. Hiszen a főzelékeket, a növényi eledeleket száz és száz alakban lehet elkészíteni. ízletesen, jól és kedvezően. Persze gondoskodni kell róla, hogy hát a kezünk ügyébe legyenek a főzelék félék. Mert már ott tartunk, hogy még a falun is veszik a főzelék féléket. A kertben meg dudva nő. És parlagon hever. Egy bizonyos, hogy az étvágy — a legjobb szakács. Ez a nyári táplálkozás meg étvágyat csinál. De még milyet. Hát tróbáljuk meg! A kisbiró fenyeget. A napokban történt egyik közeli feluban. Megpördül a dob a falu közepén, kiáll a kisbiró és szigorú hangon hirdeti a következőképpen : — Adatik tudtára mindenkinek, hogy aki adós, az fizessen, mert az adót fizetni muszáj. A főszolgabíró ur parancsából kihirdetem, hogy a tartozását mindenki fizesse meg mert aki nem fizeti meg, az . . . Itt megakadt, gondolkodott, nem jutott eszébe, mi is történik a nemfizetővel. De mert mondani kellett valamit, igy szólt: — Aki nem fizet meg, az hátralékban marad, tram, Iram! Azzal tovább lépegetett. Háziasszony. A zöldségfélék leveleinek leszedése. Gyakran tapasztaljuk azon rossz szokást, hogy a káposztafélék, zeller és a répák alsó leveleit letördelik, részint, hogy takarmányul felhasználják, részint — mint a zellernél — hogy a gumók növését elősegítsék általa. A levelek letördelése csak abban az esetben történhetik meg kár nélkül, ha csupán a már megsárgult, kiveszőben levő levelekre szorítkozik; ha azonban még zöld leveleket törünk le, sokkal nagyobb a növény fejlődésében szenvedett kár, a feltakarmányozással elért haszonnál. A zellernél sok kertész elengedhetetlan feltételnek tartja az alsó levelek letördelését, pedig az itt is ép oly ártalmas, mint más növényeknél. Aki egyszer kísérlet képpen zeller növényeinek felét lelevelezte, a másik felét pedig érintetlen hagyta, bizonyára felhagy ezzel a haszontalan munkával. Nem a levelek letördelése, hanem a gazdag trágyázás, elegendő nedvesség a legbiztosabb segédeszközei nagy zellergumók előállításának. A levelek letördelése által a zöldségfélék nemcsak a föld feletti részeikben szenvednek kárt, haEgészségügy.
