Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-09 / 23. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 5 ságok mit sem törődve a mezőrendőri törvén}' rendelkezéseivel és a kormányrendeletekkel, elmulasztják nemcsak a köteles ellenőrzést, de sőt egyáltalán nem törődnek a dologgal, még kevésbbé intézkednek az iránt, hogy a kártevő élősdieket, rovarokat, hernyókat és cserebogarakat a gazdák irtsák, hogy ez által a gyümölcstermelés sikere legalább részben biztosittassék. A meglevő jó törvény és a vonatkozó rendeletek igy a közigazgatás nemtörődömsége folytán csak holt betű marad s nincs mit csodálkozni azon, ha a hozzáfűzött remények nem válnak be s a várt haszon elmarad. Amikor e körülményt az illetékes körök tudomására hozva az ügyet szóvá tesszük, nagyon helyénvalónak látnok, ha a földmivelésügyi kormány egy ujabbi rendeletben szigorú büntetés és felelősség terhe alatt utasítaná az alantas hatóságot a törvény pontos végrehajtására s egyidejűleg szakközegeit is arra utasítaná, hogy a törvény végrehajtását szigorúan ellenőrizzék. — A hanyag és mulasztásban bűnösök pedig kapják meg a példás megfenyitést. Vetés megdőlése. Eme baj ellen hengere- zéssel védekezhetnek a gazdák. Mikor a buja vetés már előre megdőléssel fenyeget, úgy április elején, neki menneka búzatáblának és a vetést jó erősen lehengerelik. Ezzel a földet odaszoritják a gyökerekhez és az egyes száraknak az esőcseppek által meglazított állását mintegy megerősítik. Ha most szárazság járna, hogy a talaj fölül nagyon bedugul, rá két hétre az ilyen búzát keresztül-kasul megfogasolják. Rá két-három hétre pedig, mikor a búza már arasz- tos magas, egy könnyebb hengerrel ismét megjáratják. A lótetü irtása. Ismertetni akarok egy lótetüirtásmódot, amelyet eddig talán nem alkalmaztak. A melegágyak a főfészkei a lótetünek. Ha az itt elszaporodó lótetüket nem irtjuk a korai zöldségfélék betakarítása után annyira elszaporodnak a lótetvek, hogy később aztán velük megbirkózni lehetetlenség. Az első munka az, hogy a korai zöldségfélék beszolgáltatása, a melegágyak tökéletes szétszedése és a trágya tisztára való elhordása után a melegágyak területét szép tisztára sepretjük. Most várunk, mig egy jó esőt kapunk, hogy az addig a földbe húzódott lótetük az eső kellemetlen hatására mozgolódni kezdjenek és túrásokat csináljanak, mikor is a földszinén kis régi 4 krajcár nagyságú domborulatok keletkeznek. Az eső után már kimehetünk a biztos vadászatra. Egy penecilussal kezünkben keressük a régi meleg ágyak területén előforduló domborulatokat, amelyek akár száz számra is szemünkbe ötlenek némelyik esztendőben. Ezeket felpiszkálva egy kis nyílás ötlik szemünkbe, ami biztos jel arra, hogy ott lótetü tanyázik. Előbb egy kis vizet öntünk a nyílásba, hogy még jobban jól lakhassák vízzel a | lótetü, majd a vízre olcsó faolajat öntünk, mire 1/3 percnyi várakozás után a hatalmasan megnövekedett és meghízott lótetü napfényre kerül és az olaj hatásától 2—3 percnyi napfényen való tartózkodás után elpusztul. így csináltuk mi azt egy egész délután s nem vetem el a sulykot, ha azt mondom, hogy 300-at fogtunk jó eledelt szerezve a csirkéknek. * A tej forralt állapotban. Ha meg akarjuk akadályozni, hogy a forralt tejen bőr képződjék, öntsünk a forrásban levő tej minden literjéhez két kanál hideg tejet és keverjük fel egy pillanatra. Az úgynevezett bőr visszaolvad a tejbe, miáltal az semmit se vészit el eredeti táperejéből. A hold nem — Párizsból írják, hogy a francia .. .... .. tudományos akadémia legugÖmDOlyU. tóbbi ülésén Deslandres tanár, jeles csillagász, kinematográfiái felvételeket mutatott be a hold mozgásáról a legutóbbi napfogyatkozás idején. A tudós tanár kimutatta, hogy a hold alsó részén a nap sugarai több helyen áttörtek, ami bizonyítja, hogy a hold nem fedte el egyenletesen a nap tányérját. Pontos mérésekkel kiszámította, hogy a hold átmérője ebben az irányban mintegy 4 kilométerrel rövi- debb. Deslandres a felvételekkel és számításaival beigazolni kivánta, hogy a hold — nem gömbölyű, ahogy eddig hitték. A lassan, de folyton hulló eső cseppek még a kemény követ is kiássák A lassú, de erős kitartásból származó eredmények, még a kemény koponyákat is meghajtják. Ezek a jelenségek jutnak eszünkbe, mikor olvassuk, hogy Sándor Pál, a szövetkezetek elleneinek egyik legnagyobb ellenzéki embere egy értekezleten bevallja, hogy a szövetkezeteknek, a mezőgazdaságiaknak főleg nagy, nevelő hatása van. Előkészítették a népet a gazdasági nehezebb, tartalmasabb életre és sok más életrevalóságot adtak, nyújtottak a gazdáknak. Hát mi nem csudálkozunk rajta, ha ilyen nyilatkozat történik. Mindig hittünk a becsületes szövetkezés erejében. Soha se’ voltunk ellensége a gazdák világán kívül állóknak, sőt azt fájlaltuk, hogy kívül állanak, mikor érdekeik éppen azt kívánják, hogy velünk és ne ellenünk álljanak. A harc, a tisztességes verseny tisztitó, nevelő hatással van. És lassan bár, de kitartóan addig hullatja erejét, viz- cseppeit, mig meggyőzi az ellenfelet arról, hogy azt az erőt, azt a küzdelmet egy oly közös téren lehet és kell érvényesíteni, a melynek áldásai a közjóra és nem elszigetelt, külön világra folydogálnak, sőt ömlenek. Egy ritka madárfaj Csikmegyében. Csíkszeredáról Írják, hogy Csikverebes alatt az Olt mentén, Szemere Lajos közigazgatási gyakornok egy rövid ujju pacsirtát lőtt, melynek tudományos neve: calandnella brachydactyla Leisl; eddig az országban mindössze két példány került a madárfajból. Az első példányt Rakamazon lőtték 1901-ben, a másodikat 1907. junius 21-én a Hortobágyon. A ritka madárfaj Romániában fészkel és nálunk valószínűleg csak átvonul, mivel az elejtett példány is hatodmagával volt. A közönséges pacsirtafajnál jóval kisebb és a nyaktővén elől két, babszemnagysága sötétbarna foltja van, a hátsó körme pedig nem hosszabb 7—8 mm.-nél és ezért nevezték el rövid ujju pacsirtának. Háziasszony.
