Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-12 / 19. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ dalokkal akarja — világünneppé tenni. Mintha bizony nem az volna csak a miénk, a mit szivünk béhatárolhat. Azt a kis földet, ezt a kis világot, a nagy földnek ezt a kis rögét se tudja már a mai ember szive megérteni, behatárolni. Hát nem kell őket ezért bántani. Szabadság korát érjük. Hát cselekedjen minden emberfia a maga — gusztusa szerint. De ugyan ezt a szabadságot kérjük tisztelettel a magunk számára is. Hogy minket ez a friss, ez a kedves, ez az egyszerű májusfa éppen úgy örvendeztethessen, mint — a rikító veres zászló szine vadítja őket. Jól meg magyarázta ezt Bódi bátyó, mikor egy veres zászlót akartak a kezébe nyomni: — Mit jelentene ez? Bizony, hogy magatok se tudjátok. És antul jobban nem fogjátok tudni, mentül inkább akarják nektek megmagyarázni, a gyomrotokba beszélni. Ládd-e magyarom! Ha én legény koromban májfát tettem a galambom kapufélfájára vagy virágot az ablakára, hát nem kellett ott se tan, se bölcsesség, se apostol, se szónok, se népgyülés. Mind a ketten tudtuk, mert éreztük, hogy mit jelentene. Azt, hogy enyém leszesz babám. Enyém, a kinek van két munkabíró keze, józan esze és becsületes szive. Azt akarja, hogy becsületes tűzhelye is legyék. Ti sokat tudtok, ti sokat kiabáltok, ti mindig tüntetni akartok . . . csak egyet nem tudtok: — Hinni! Érezni! Remélni és dolgozva bízni! Pedig atyafiak, ebbül épül fel — az igazi, a munkás, a büszke — magyar élet, magyar tűzhely boldogsága. Ezt ti nem is — pedzitek! ____________________ Mester. Me gszólalt — a kakuk madár. A kakuk szavára figyelmesen hallgat mindenki, hogy megszámlálhassa életének éveit. Az ifjúnak százat is kakuk- kol s dalba szövi ezt a költő, mig a kakuk kinevetve a ifjakat, berepül a sűrű erdő mélyébe. Az öreg, telve bús sejtéssel, nem kérdezi a kakuktól: meddig él ? Lelkének ' rnyai, a temető szomorufűz ágai némán intik: — Nehezen ér több kakukszót... Szereti népünk a rovarok rémét, e hasznos és kedves madarat s megbocsátja bűnét, hogy tojásait a poszátára bizza s a fiók neveléssel ezt nyomorítja, miért a nép a poszátát nyomorék madárnak is nevezi. * A kerti rozsdafarkút is halljuk ismét vid-vid hangjával. E tarka köntösű, fürge kis vándormadár, keringő repüléssel fogdossa össze a rovarokat s e munkájával magára hívja az emberek figyelmét. A gyermekek flóbert- tel, gummipuskával ugyancsak lövöldözik, pusztítják őket, pedig kíméletet, jóakaratot érdemel e hasznos kis madár. Egy halott esküvője. Nem mindennapi esetben döntött a minap a belügyminiszter. — Biharmegye Tönköd községben történt, hogy Hol- liák Tandig nevű legény egy évvel ezelőtt feleségül vette Tagadómegyesen Morrár Annát. Az esküvő után, mikor a házassági anyakönyvi kivonatot a házastársak kiváltották, akkor látta a férj, hogy ő nem Morrár Annát vette feleségül, hanem Morrár Máriát, aki pedig még 1912-ben meghalt. A férj és feleség rohantak az anyakönnyvvezetőhöz, mert a házassági anyakönyvi kivonat szerint a férjnek egy halott volt a felesége, Morrár Anna pedig nem törvényes felesége Holliáknak. A kétségbeesett házaspár sehol sem kapott vigasztalást. Az anyakönyvvezető előterjesztést tett, hogy a házasságot semmisítsék meg, mert az egyik fél a házasságkötéskor már halott volt. Megindították az eljárást. Ekkor kiderült, hogy Plestyán Vazul gör. kath. lelkész tévedésből a Morrár Anna keresztlevele helyett Morrár Máriáét adta ki s ennek alapján is kötötték meg a házasságot. Az ügy a miniszter elé került. A miniszter kijelentette, hogy a házasság érvényes, mert a házastársak szeretik egymást és jogosnak ismerik el a téves okmány alapján kötött házasságot. Mezőgazdasági tanfolgam tanítók részére. A m. kir. földmivelésügyi miniszter a kisebb fokozatú ismétlő iskolákhoz a gazdasági tárgyak tanítására hivatott népiskolai tanítók kiképzésére julius 18-tól augusztus 18. tanfolyamokat rendez a következő földmivesiskolánál: Algyógy, Ada, Békéscsaba, Breznóbánya. Hódmezővásárhely, Jászberény, Karcag, Lugos, Pápa, Rimaszombat, Nagyszenlmiklós, Somogy- szentimre, Szilágysomlyó, Szabadka, Csákovár. Mindegyik iskolánál husz-husz néptanitót, a kecskeméti földmives iskolánál pedig húsz tauitónőt fognak a gazdasági tárgyakra kitanitani. A résztvenni kívánó tanítók és tanítónők egyen- kint 100 K segélyt élveznek, amelyből 40 K ellátási dij levonása után 30 K-át a jelentkezésnél 30 K-át pedig a tanfolyam befejezésével fognak kifizetni A felvételi kérvényt a földmivelésügyi miniszterhez kell címezni és május hó 20-ig az illetékes tanfelügyelőségnél benyújtani. — A tanfolyamra csakis tényleg alkalmazásban lévő, oly tanítókat vesznek fel, akik mezőgazdasági tanfolyamot eddig még nem végeztek. * Az utasok kézipodggászai. A Máv. igazgatósága rendeletben utasítja az állomásvezetőket, annak ellenőrzésére, hogy az utasok a jövőben csak annyi kézipodgyászt vihessenek magukkal a személykocsiban, amennyi saját ülőhelyük felett és ülőhelyük alatt elférhet. A rendelet értelmében tehát az ülőhelyeken és folyosókon nem szabad podgyászokat elhelyezni. Kedvezésben csak a III. osztályú utasok részesülnek, kik annyi szerszámot és egyébb kéziholmit vihetnek magukkal, amennyit a gyalogjáró emberek magukkal szoktak hordozni. * Saját földjén mindenki oda ülteti a fát, ahova akarja. Ültetheti tehát egészen a mesgye szélére is. a szomszéd ez ellen semmitse tehet, de levághatja azokat az ágakat és azokat a gyökereket, amelyek az ő földjére átnőnek. Nincs olyan törvény, amely azt állapítaná meg hogy a fát ilyen vagy olyan távolságra kell ültetni a határvonaltól. * A mezei közös dülőut használata. Felmerült esetből kifolyólag elvi határozatban mondotta ki a belügyminiszter, hogy a mezei közös dülőutakat idegen községbeliek csak akkor használhatják, amidőn az illetők birtokukat másként, mint az idegen községen keresztül el nem érhetik. Tanácsadó.
