Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-12 / 19. szám
2 MAG YAK FÖLDM1VKLÖ Magyar áldozatok és menekültek. A tenger legnagyobb katasztrófájának lezajlása végeztével apránkint derülnek csak ki érdekes kisebb részletek, amelyek szilánkjaiból lehet igazán összeállítani a katasztrófa igazi képét. Bennünket elsősorban az érdekel, hogy hányán voltak hát magyarok a Titanic utasai közt és hányán vesztek oda ezek közül. Amerikai jelentések és levelek alapján a következőkben számolnak be most a Titanic magyar utasainak sorsáról. Megmenekültek: Kisik Antal, felesége és Lujza nevű kis leányuk, akik Sopronmegyéből a Titanic III. oszályán utaztak. Velük volt Hoffer Lujza sopronmegyei leány, aki szintén megmenekült. Magyarországi hor- vátok sokan voltak a hajón, közülük csak négy menekült meg. Odavesztek: Kisik Antal két testvére: Kisik Vince és a 18 éves Kisik Mária. A newyorki »Szabadság« cimü lap irodája nyomoz az iránt, hány magyar pusztult még el a borzasztó katasztrófánál. Nyitráről írják: A Titanic áldozatai közt szépéi egy Navratil Mihály nevű szeredi születésű férfi, akinek két gyermekét megmentették a haláltól. Ez két gyermek, a kis Lujza és Lola, akiket, mint ezt a lapok megírták, gazdag amerikaiak fogadtak örökbe a katasztrófa után. Apjuk, Navratil Mihály, fiatalon került Budapestre, onnan Nizzába vetődött, ahol virágzó ruha-üzlete volt. Itt nősült meg, de elvált. Bár a törvényszék feleségének Ítélte oda a két gyermeket, Navratil magával vitte őket Amerikába, ahol uj életet akart kezdeni. Sátoraljaújhelyről Írják: Petecsula Györgyné, született Frey Julia, majdácskai származású fiatal asszony szintén a Titanic halottai közt van. Pete- csuláné szülei jobbmódu gazdaemberek, akik néhány év előtt kivándoroltak Amerikába. Julia leányuk ott férjhez ment. Mintegy fél évvel ezelőtt a fiatal asz- szony anyja körülbelül 700 koronát örökölt idehaza s az öreg asszony leányát bízta meg azzal, hogy az örökséget felvegye. Január elején érkezett meg Sátoraljaújhelyre a 22 éves amerikai asszony, három hónapig tartózkodott Zemplénmegvében és mikor az örökségi ügyet elintézte, április első napjaiban Anglián keresztül hazautazott. Southamptonban szállt hajóra, a végzetes Titanicra, amelynek másfélezer utasa közt ő is elsülyedt. A napokban Sátoraljaújhelyre érkezett férjének egy levele, amelyben tudatja a gyászhirt és érdeklődik az iránt, hogy az asszony felvette-e az örökséget. Azonnal válaszoltak, hogy felvette s ez a pénz is a tenger fenekére sülyedt. Mint szerezte Astor a milliárdjait ? Mint ismeretes, a Titanic-kal elsülyedt Astor is. Ez alkalommal nem lesz érdektelen az Astorék két milliárdnyi vagyonának eredetéről megemlékezni. E pénzuralkodóház megalapítója Astor János Jakab, aki 1783-ban koldusszegényen vándorolt ki Westfáliából. A férfiú 1848-ban halt meg nyolcvannégy éves korában és a világ nagy ámulására kilencven millió koronát hagyott hátra. Ez a pénz akkoriban pedig rengeteg sokat jelentett, mert Newyorban 60—70 év előtt mindössze huszonöt milliomos volt és ezek leggazdagabbjai sem bírtak két milliónál többel. Az alapítónak főőrőköse William C. Astor volt. Hihetetlenül fösvény ember, de a családi vagyont 450 millió koronára szaporította. Az 1876-ban, bekövetkezett halála után két fiára jutott a vagyoa. Az egyik fiú, Astor János Jakab 1890-ben 150 millió dollárt hagyott hátra, a másik, Astor Vilmos pedig 75 millió dollárt. Az utolsó húsz év leforgása alatt egyedül a fek- vőségekben lévő vagyon 450 millió dollárra szaporodott, hogy mennyi az egyéb mozgatható tőkéjük — azt egyedül az Astorok tudják. A családnak egyedül a newyorki házak béréből 180—250 millió korona évi jövedelme vau. Az Astor- telkek és házak főfelügyelője évenként 250.000 korona fizetést kap. Az Astorok mindannyian kegyetlenek voltak, de főként az alapitó volt könyörtelen. Ez a halálos ágyán is ki akart dobatni egy szegény asszonyt, a ki betegsége miatt nem tudott bért fizetni. Az őrnagy kincse. Brassóból Írják: Két évvel ezelőtt történt, hogy Stefanek Vilmos nyug. őrnagy eladta a házát. Mivel azonban családi hagyománya szerint a házban kincsnek kellett elrejtve lennie, az őrnagy szerződésben kikötötte, hogy annak feltalálása esetén törvényes jogait a köteles részre fentartja. A házat 1910-ben lebontották egy kőmivesinas a padlás deszkái alá rejtve, csakugyan talált egy fadobozt, amelyben 450 darab különféle aranypénz volt 15.000 korona értékben. A pénzek legnagyobb része a III. Károly és Mária Terézia idejéből valók. Az osztozkodásnál a háztulajdonos, az őrnagy és a kőmivesinas nem tudtak megegyezésre jutni, pőrre került tehát a dolog. Most Ítélt ebben az ügyben a brassói törvényszék, amely kimondotta, hogy az őrnagy a talált kincsek egyharmad részét, a kőmivesinas pedig egyötöd részét kapja. A többi a háztulajdonosé. A felek a törvényszék Ítéletében megnyugodtak. magyar falu a külföldi színpadokon. Olvassuk az újságokban, hogy milyen kedvvel fogadják a magyar színdarabokat a külföldön. Az az, hogy hát milyen hatást csinálnak a magyar tárgyú színdarabokkal ott — a német, francia, angol, meg más népek országában. Hát örülünk rajta, ha a mi magyar Íróink emberül megállják helyüket más nemzetek soraiban is: A mi nyelvünkön tudnak ám Írni, szépet is, jót is. Igazat is. Hanem annyi bizonyos, hogy sokat írnak csúnya, hamis dolgokat. Festenek pennájukkal torz képeket. Igazságtalan és bántó módon, úgy hogy ezzel nem hogy dicsőséget, de csúfságot, megalázást, és hálátlanságot müveitek hazájuk, nemzetük: nagy szomorúságára — a hálátlanok. Különösen a magyar falukat szeretik lepin- gálni, eljátszani a színészekkel a külföldön is. Egy- egy iró-ember be-bekukkan a mi falvainkba, akár egyszer már Bolond Istók bekukkant Debrecenbe. Bedugják az orrukat, benyalósok egy-két órára, aztán ellesnek egy-két népszólást, meg feljegyeznek egy-egy szomorú ’istóriát, a mi nálunk is, a falvakban fehér hollóként röppen fel-olyikkor. Aztán csinálnak nép színdarabot, népmilliőt vagy hogy a fészkesbe is hijják ők azt a pingálást. És úgy rakják oda a nagy közönség elé, meg a külföldi népek elé : hogy hát — Ilyen a magyar falu.
