Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-12 / 19. szám
19-ik szám. XV. évfolyam. Szatmár, 1812 május 12. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utoa 17. szám. PELELÓS SZEKKE8ZTÓ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre ..........................4 korona. Fé l évre................................2 » Ne gyed évre........................1 » Be kell zárni a gazdaköröket, olvasó-egyesületeket haliomol vasom jobbról-balról. Miért mer ott csak olvasnak! kártyáznak, meg — isznak Hát ez nem cél: Ezért kár velük bajlódni. Azt otthon vagy máshol is megcselekedhetik az emberek. Hát ’iszen nem árt a kritika. Az az, ellenségtől is tanul az okos ember. Mert ezeket a megszólalásokat rendszerint azok eresztik szélnek, a kik a gazda, olvasó körökbe soha se járnak. Vagy azok, a kik csak akkor veszik észre a jót, az üdvöst, ha jól hátba vágják velük. Vagy torma módjára az orruk alá dörzsölik. De készek mindjárt az Ítélettel, a lesújtó kritikával — mihelyst egy kis visszaélést knpiskálnak. Vagy ha éppen csak azért benyalósak a körökbe, hogy azt lekicsinyeljék. Arról a hirpárnáját felbontogassák. Vannak visszaélések, gyöngeségek mindenütt a világon. Tökéletes mü, kiíogástalan működésről alig beszélhetünk. Hát jó, ha ezek ellen a gyengeségek, félre-vargabetüzé- sek nyomában hangok emelkednek. Csak ezek a hangok — csupa jó akaratból — ne törekedjenek agyon-ütni a jóravaló életet; az érdemes múltat és a reményekre jogosító jelent is. Pedig legtöbb tiszta, önzetlen munkát a jó akaratba bujt köpenyegben ütik agyon. Az egyleti, a társas, a szövetkezeti életben is meg vannak az emelkedések és elgyengülések időfokai. Akkurát, mint az emberi életben. A szövetkezeti, a gazdaköri élet- j ben sokszor döntő — a vezetés. Erről talán majd máskor. De ez újságban már eddig is sokszor Írtam. Most csak éppen arra akarok egy-két sujkolást ereszteni, hogy bezzeg arról nem igen beszélnek-irnak, inelyszerint, kártyáznak bizony másfele is. És isznak is. És különösen nem veszik észre, hogy ezeket a jelzett, villára kapott híreket rendesen azok az érdekeltek emelik magasra és kövéritik meg a közvélemény gusztusára, a kik nagyon is érzik hogy már náluk nem isznak, illetőleg nem dorbézolnak, nem kártyáznak, illetőleg nem vesznek részt a rablójátékokban. Arról, hogy ezek a körök, olvasók, szövetkezetek uj életet vittek és visznek a községekbe, hogy érdeklődést keltettek a közügyek iránt, hogy egészséges ártézi kutakat furattak és száz és ezer gazdát ragadtak ki ki az uzsorások körmei közül, hogy közelebb hozták az embereket, hogy a fehér, borozó asztalokról indultak ki a legéletrevalóbb eszmék, hogy a falu, a község lerongyolódott gazdasági állapotát vissza csavarták és újra felruházták, hogy itt van igazán az élet iskolája, az ismeretek igazi háza... — óh ezekről ritkán hallunk. Ezekről éppen a fő kritikusok, a fő hirelők, a gazdaköröket soha sem látogató erénycsőszök és potyamesterek hallgatnak, akár a dinnyék — a fűben. ______________________________________Mester. Az uj harang. Uj harangot húztak fel a p . .. i templom tornyába. Mindenki meg volt elégedve szép hangjával, a harangozó nem. — Nem olyan szép mint a régi — hajtogatta újra meg újra — mert igen éles a hangja, jobban kellene morognia. — Csak légy türelemmel, szól a plébános megnyugtató- lag, mire az a harang olyan vén lesz mint te, majd morog az is.
