Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-05 / 18. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 5 ■ GAZDÁK VILáGA. B Sok gazda már leszüretelt! SzoQioruan kell jelentenünk, hogy hazánkban sok gazda már leszüretelt. Azokban a szőlőkben, melyekben korán metszettek és így korán fakadtak: nagy kár van. Ápril derekáu beállott a megdöbbentően szigorú, szokatlanul kegyetlen időjárás. Az éjszakák 6—7 fokosok voltak. A fakadó rügyek nem bírták. A rügyek elpusztultak. Ez a szomorú tény. Mi következik ebből? Hát az, hogy azok a gazdák, a kik bár olcsón kinálgatták boraikat és még sem tudták eladni: most már tartsák ám a borukat, illetőleg a bor árával vessenek jó számot. Minden valószínűséggel a bor árának emelkedésére lehet számítani. Mi a teendő további a fagy-kárt szenvedő szőlőkkel ? Vannak, a kik azt mondják: — Ne avatkozzunk a fagyott szőlők további fejlődésébe. Hagyjuk csak azokat egészen magukra. Nos, hát nincs igazuk! Valamint azoknak sincs, a kik tüstént be avatkozást javasolnak. A helyes eljárás — középén van. Elsőben is győződjünk meg a szenvedett kár mértékével. Erre meg idő kell. Egy-két hét is. Bizonyos idő után ugyanis az épségben maradt rü- gyek folytatják a fakadást. Sőt mi több — azok a rügyek is, melyek a fagy miatt félbeszakították fejlődésük, fakadásukat — sokszor újra felveszik fakadásukat. No most ebből a fejlődésből állapíthatjuk meg: mi a teendőnk ? Mennyiben szükséges — a beavatkozás? Ha csak a csapok felső rügyei szenvedtek, vagy szeszélyesen itt-ott a felsők, máshol az alsók, de azért a rügyeknek egy része épségben maradt: akkor ne avatkozzunk bele, Fölösleges minden beavatkozás. Hanem ha egész csapok, egész szálvesszők rügyei pusztultak el a fagy mián: akkor ne hagyjuk — mert nincs értelme — ezeket az elhalt, teljesen fölösleges tőkerészeket a tőkén. Egy következő esztendeig. Ilyenkor egy újabb, második mentést kell csinálnunk. T. i. az elfagyott részeket tőben fávolit- su't el- Szabó után egy szőlősgazda. A Titanic katasztrófája — hétszáz millió franknyl értékp usztulását jelenti. Ez az összeg igy oszlik meg: A hajó építése és felszerelése 32,000.000 frank, élelmiszerek és speciális berendezkedések 3,500.000 frank, a hajó vaspénztárában elhelyezett értékek 6,000.000 frank, egy utas letétje 2,000.000 frank, készpénz 500.000 frank. Rakomány: Gyarmatáruk 2,500.000 frank, egyéb cikkek 7,000.000 frank, hollandi gyémántok 20,000.000 frank, első osztályú utasok értékletétje 450,000.000 frank, másodosztályú utasok értékletétje 40,000.000 frank, postaszállitmá- nyok 10,000.000 frank, különféle értékek 16,000.000 frank. Összesen 700,000.000 frank. Parcellázás Sárkereszturon. A szegényebb népet lelkiismeretlenül ingerlő szociáldemokraták, úttörők, szabadkőmivesek és más effélék legigaztalanabb rágalmaitól kisérve, a kuliura fejlesztésén, a jótékony intézmények felvirágoztatásán és a szegény embernek boldogitásán folytonosan működik a boltkéz, a holt vagyon. A föld népét igazán szerető és annak javát tettel is előmozdító Prohászka Ottokár székesfehérvári megyés püspök látva, hogy a sárkereszluri földmiveseknek földre van szükségük, a püspöki javadalomnak Régi Besnyő nevű birtokrészét ösz- szesen 406 magyar holdat felparcelláztatta. A sár- kereszturi földmivesek a megyés püspök jóvoltából holdanként 270 koronáért örökáron megszerezhették maguknak ezt a birtokrészt. Negyvenötén jutottak ily módon 9—10 hold parcellához kedvező fizetési feltételek mellett s igy Sárkeresztuton a föld- inséget ez a parcellázás jóidőre megszüntette. 12 láda hering, 45 láda friss hal, 12 hordó sózott hal, 2 láda füstölt hal, 3 láda teknősbéka, 36 láda füstölt hús, 84 láda tengeri hal, 20 lá- dika osztriga, 10 láda friss hering, 250 zsák liszt, 400 métermázsa burgonya, 750 kilogramm túró, 10,000 font cukor, 500 kilogramm tea, 42 hordó borsó, 917 kilő dohány, 48 láda tojás, 1200 kiló szappan, 30 métermázsa kávé, 40 ökör, 10 borjú, 130 sertés, 80 birka, 60 bárány, 90 liba, 350 kacsa, 400 galamb, 200 fácán, 250 fogoly, 250 fajdkakas, 800 fürj és 2000 baromfi. A község legfontosabb tennivalója. II. A mezőrendőrségi törvény elrendeli, hogy a jószág kihajtása előtt legelőrendtartást kell készíteni, de bizony ez a törvényes parancs a legtöbb helyen a papíron van. A legtöbb helyen össze-vissza, rendszertelenül kihajtják a jószágot a legelőre s tehenet, sertést, juhot össze-vissza. így aztán a legelő egyszerre értéktelenné válik, arról nem is beszélve, hogy a sertés a legelőt felturkálja és a füvet tönkreteszi. Ahol igy járnak el, ott nem is lesz legelő soha. Olt azt a jószág kijáró helyet csak csúfolják legelőnek. Nagy hiba tehát, ha az egyes községek a közös legelővel nem törődnek; de, ha a saját érdekükben a jobb eszükhöz kapnak és a jövendőben nem lesz úgy, mint régen. Vagyis az elhanyagolt legelőt ki lehet javítani és rendszeresen úgy lehet használni, ahogy kell. Ahol terület van, ott még minden dolog helyre igazolódik. Mennyivel nehezebb helyzetben vannak azonban azok a községek, amelyek a pillanatnyi haszon által vezéreltetve felosztották maguk között a köz- birtokossági legelőt és most a jószágtartó gazda kénytelen jószágát istállózni. Bátran elmondható, hogy az ilyen gazdák rohamosan szegényednek és évről-évre azt tapasztalják, hogy földjük kevesebbet terem. Miért? Azért, mert a földet nem trágyázzák és igy lassan kiélik. Régi, nagy igazság az, hogy jószágtartás nélkül ninps gazdálkodás. Ahol községi közlegelő egyáltalán nincs, ott a községi elöljáróságnak gondoskodnia kell ilyen terület vételéről. Az állattenyésztés fejlesztéséről szóló 1908. évi XLIII. törvénycikk szerint azok a községek, amelyek közös legelőterületet akarnak vásárolni és egyébként ezt a vásárt anyagi erejük meg nem engedi, — a föld- mivelésügyi kormány azzal jön segítségre, hogy a legelővásárlás törlesztéses kamattőkéjének és kamatMennyi kárt okozott az elsülyedt Titanic ? Mennyi élelmiszer volt a Titanicon ?
