Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1912-04-28 / 17. szám

4 MAGYAR FÖLDMIVELŐ lyük a csónakokban. Kétségbeesésükben egy össze­rakható nagy dereglyébe szálltak, a mely azonban rosszul működött. Az utasai vagy megfagytak, vagy megfulladtak. A halottakat az életben maradtak egyszerűen kidobták. Annyival is könnyült a de­reglye terhe és [növekedett az ő menekülésük reménysége. A körülbelül ötven emberből mindössze tizenötöt menthetet már csak meg a Carpathia. A legénység és a férfiutasok hősiesen viselkedtek. Még sok ember megmenthető lett volna, ha az emberek oly vak bizalommal nem bíznak az óriási hajóban. Mi okozta a szerencsét­lenséget ? A legkülönbözőbb okokról olvasunk, de egy fő ok most már letagadhatlanul mered a világ felé. Az, hogy a hajó kormányosai és maguk az utasok is vakmerőén, hihetetlen fanatizmussal bíztak a hajó óriásnak biztonságában, csalhatatlanságában. Bíztak az induláskor, mert el sem látták magukat a kellő mentő-eszközökkel és csónakokkal. És bíztak a ve­szedelem bekövetkeztével. Még a legeslegutolsó pil­lanatban is. Ha el van látva a hajó kellő biztosíték­kal: nem veszett volna oda annyi ember. Egy másik hiteles tudósítás igy szól : A katasztrófa lefolyását a legkülönbözőbb formákban beszélik el. Egyértelmüleg megállapítják, hogy a kapitány és a tisztek a legnagyobb bátorságról tettek tanúságot, valamint, hogy az utasok — egyesek kivételével — igen jól viselték magukat. A hajónak a jéghegybe való ütközése pillanatában az urak a dohányzó-szobában és a kártya- asztaloknál ültek, az asszonyok közül sokan a szalonban csevegtek és muzsikáltak. A legénységnek volt tudomása a a jéghegy közelvoltáról s ezt közölték bulletin utján az utasokkal is. A hajó mégis óránként huszonhárom csomónyi, vagyis harminchét és fél kilométernyi teljes sebességgel haladt. A tisztek azt mondják, hogy a sebességet a kapi­tány parancsára nem volt szabad csökkenteni, mivel a Titanic első útjáról volt szó. Amikor a hajó sülyedni kez­dett, akkor a pincérekből al kult zenekar a Nearer my God to Thee (Tehozzád, Istenem, közelebb) kezdetű karéneket játszotta. Ennek hangjai mellett siklottak le a hajóról a hajóról a mentőcsónakok, körülbelül húsz. Smith kapitány a parancsnoki hídról revolverrel fenyegette a rendbontókat. A magyarok és osztrá­kok 'névsora. Southamptonból küldött jelentés szerint a Titanic utasai között a következő magyar és osztrák utasok voltak : Bartos Iván, Csór Lajos, Standorovics Jován, Jalsevac Jován, Drazsemovics József, Karun Ferenc és Antal, Markun János, Dókái Brankó, Dikó Mirkó, Pavlovics Jován, Hondokovics Gnas, Ozmán Mark, Petranec Matild, Karazsics Milán, Turcsin István, Balkics Cerin, Rekics Tidó, Delatics Rezgó, Sivics Husen, Vük János, Strilics Iván, Csakics Mária, Pé­ter és Géza, Dimics Jován, Pokrenics Tome, Uzselas Toró, Oreskovics Luke, Pahracsics Máté, Oreskovics Mária és Smiljanics Jakab. Mint e lisztából is kitűnik, legnagyobbrészt horvát kivándorlók, akik az újvilág gyilkos bányái helyett az óceán fenekén lelték időelőtti halálukat. Aki lemaradt a Titanic hajóról. Kass János, a szegedi Kass-vigadó tulajdonosa, ez idén Amerikába akart kirándulni s ezért levelet irt Londonban tartózkodó fiának, hogy váltson neki jegyet egy áprilisban induló gőzösre. A fiú értesí­tette atyját, hogy megváltotta a jegyet az április 10-én induló Titanicra. Közben a Kass-vigadóban több lakomát jelentettek be, ezek miatt Kass elállott utazási szándékától és arra kérte fiát, érvényesít­tesse a jegyet egy májusban induló hajóra. Hétfőn reggel, tehát a Titanic katasztrófájának reggelén kapta meg a táviratot, hogy a jegyet átírták a má­jusban induló Oceania gőzösre. Kass, aki szerencsés megmenekülését a lakomáknak köszönheti, másnap a lapokból értesült az óriási katasztrófáról. A menekültek megérke­zése Amerikába. A Titanic utasít, mint már említettük, a Cár- pátia hajó vette fel. Ez a hajó szerencsésen, nagy óvatossággal kerülte meg a jéghegyeket és a vész jelekre, a szikra-táviratokra sietett a Titanic segít­ségére. A newyorki lakosság szivszorongva várta a segítő, a menekülteket hozó Cárpátia hajót. Órákkal előbb már hullámzott a nép a parton. S mikor végre megérkeztek a menekültek nagy ünnepséggel fogadták. Valóságos gyász és ünnepi pompa volt ez a fogadtatás, melynek szivettépő jeleneteit lehetetlen olvasni megrázkódtatás nélkül. A vizsgálat azonnal megindult, hogy világossá­got derítsen e sötét, e rémséges eseménybe. A Lánchíd átépítése. — A Lánchíd átépíté­sének terve mint ismeretes, már régebben fölmerült, mert a hid vasszerkezete a szilárdság és a merevség szem­pontjából nem felel meg a nagyobb forgalomnak. A terv kidolgozásánál ügyeltek arra, hogy a hid szépségéből ne veszítsen, éppen ezért megmarad a régi arányokban, csu­pán a gyalogjáró lesz két oldalt szélesebb körülbelül egy félméterrel. A kereskedelmi minisztériumban már elkészültek a tervek főbb részeivel s az uj fölszerelés munkáját valószí­nűleg az 1914. év elején, mindjárt a jégzajlás után meg­kezdik. Uj láncok kerülnek rá s a hidat körülbelül másfél esztendőre elzárják. Mindez ötmillió koronába kerül. Hogy a személyforgalom azért ne szenvedjen, arról gondoskodni fognak. Az uj láncokat a diósgyőri állami vas- és acélgyárban csinálják. Mitől lesz a ludnak szép nagy mája? A közönséges kukorica töméstől a lúd ugyan megkö- véredik és jókora nagy mája fejlődik, de korántsem lesz oly szép fehér és oly nagy súlyú, mint ezt a külföldről szállított ludmájakon tapasztalni lehet. A németországi ludhizlalók már régóta külön­féle anyagot kevernek a lúd eledelei közé, amit persze titokban tartanak nehogy a hizlalók megtud­ják. Baldamus Bech azonban a ludmájhizlalás titkát leírja. Ugyanis 5 kilogram kukoricakása közé 2 gram antimonport kevernek, s igy áztatják sósvizben. De nemcsak kukoricát, hanem zab- és árpakását is használnak tömésre. A straszburgi és szomszédvi­déki ludhizlalók antimonnot adnak, amit patikában vesznek. Többet nem adnak, mert ez a ludat há­nyásra ingerli, ami emésztési zavart okoz. Azért Háziasszony.

Next

/
Thumbnails
Contents